Az Európai Erdőtűz-információs Rendszer adatai alapján az elmúlt év az Európai Unió legpusztítóbb erdőtűzszezonja volt.
A klímaváltozás egyik legnagyobb pusztítással bíró következménye a nyári időszakokban kialakuló erdőtűz. A híreket követve az elmúlt években jól érzékelhető volt, hogy egyre nagyobb számban üti fel a fejét a jelenség és egyre nagyobb területek érintettek. Az Európai Erdőtűz‑információs Rendszer (EFFIS) műholdas adatai szerint több mint egymillió hektár égett le az EU területén, ami közel kétszerese a 2006–2024 közötti átlagnak. Ez a kiterjedtség megközelítőleg Ciprus területének felel meg.
Tavaly összesen 7783 tűzesetet regisztráltak 25 uniós tagállamban; csak Luxemburg és Málta maradt érintetlen. Az augusztusi hőhullám idején Portugáliában és Spanyolországban 22 hatalmas tűz szinte egy időben alakult ki, amelyek 460 585 hektárt, vagyis az EU‑s összkár 43%-át okozták. De nemcsak a „főszezont” érintette kritikusan a jelenség: már március végéig több, mint százezer hektár égett le az EU‑ban. A helyzet kritikusságát mutatja az is, hogy a leégett területek mintegy 39%-a Natura 2000 területet érintett, ami súlyos kockázatot jelent a biológiai sokféleségre, különösen olyan élőhelyeken, amelyeket már alapvetően magas klímastressz ér.
Szakpolitikai szempontból a 2025‑ös tapasztalatok egyértelmű üzenetet hordoznak: az erdőtüzek Európában nem rendkívüli események, hanem strukturális klímakockázatok. A korábbi szezonokkal szemben egyre jellemzőbb az időbeni eltolódás, a nagy kiterjedésű, párhuzamos tüzek megjelenése, valamint a magasabb földrajzi szélességeken fekvő területek érintettsége, ami korábban alacsony kockázatúnak tekintett régiók sérülékenységét jelzi.
A hangsúlyt a jövőben nem elsősorban a reaktív tűzoltásra, hanem a megelőzésre, a klímaadaptációra és a tájreziliencia erősítésére kell helyezni. Ez magában foglalja az aktív erdő‑ és tájgazdálkodást, az éghető biomassza csökkentését, a földhasználati mozaikosság (vagyis nem homogén, hanem változatos területek) növelését, valamint a tűzkockázat integrálását az erdészeti, agrár‑ és természet‑helyreállítási programokba.
Ennek megfelelően az Európai Bizottság 2026 márciusában integrált erdőtűz‑kockázatkezelési mechanizmust dolgozott ki, reagálva a 2025‑ös eseményekre. A mechanizmus a teljes katasztrófakockázati ciklust lefedi: megelőzés, felkészültség, reagálás és helyreállítás, hangsúlyozva, hogy az erdőtüzek rendszerszintű, határokon átnyúló uniós kockázatot jelentenek. Központi eleme az EU Polgári Védelmi Mechanizmus megerősítése, különösen a rescEU közös tűzoltó-kapacitások (repülőgépek, helikopterek, előre telepített egységek) bővítése és gyorsabb bevethetősége révén. Célja, hogy az EU a jövőben ne kizárólag reagáljon a tüzekre, hanem strukturálisan csökkentse azok kialakulásának és súlyosbodásának esélyét, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás részeként.
Mindezen tevékenységek kialakítása és működtetése hosszú folyamat, ugyanakkor nemcsak ökológiai, hanem gazdasági érdek is. Az erdőtüzek már nem szezonális veszélyt, hanem állandó klíma‑ és biztonságpolitikai kockázatot jelentenek az EU‑ban.
Nyitókép forrása: rjabov.a.gmail.com / depositphotos.com
