Az Európai Bíróság múlt heti ítéletében kimondta, hogy ellentétes az uniós joggal, ha egy tagállam, a konkrét esetben Bulgária, nem hajlandó visszamenőleg módosítani egy állampolgárának nemére vonatkozó anyakönyvi adatait. A Bíróság ítélkezési gyakorlatában immár sokadjára, hatáskör híján, gazdasági szabadságokat használt fel arra, hogy tagállami alkotmányos kérdéseket szabályozzon.
Az Európai Bíróság a múlt héten hozott egyik ítéletében kimondta, hogy ellentétes az uniós joggal, ha valamely tagállam nem hajlandó egy, a hazájából más tagállamba kivándorolt állampolgárának a nemét megváltoztatni annak születési anyakönyvi irataiban.
Az érintett tagállam Bulgária volt. A bolgár szabályozás a nemet biológiai adatként kezeli, s nem ad arra lehetőséget, hogy azt utóbb, visszamenőleges hatállyal valaki megváltoztassa. Luxemburg ezt a rendelkezést nem találta az uniós joggal összeférhetőnek. Az ügy tényállása szerint egy bolgár férfi kivándorolt Olaszországba, ahol többféle orvosi beavatkozáson esett át, majd kérte Bulgáriában, hogy őt, immár mint nőt anyakönyvezzék.
A bolgár hatóságok ezt megtagadták, mondván, hogy a nem a születéskori biológiai (tény)állapotot tükrözi, amely nem változtatható meg visszamenőleges hatállyal.
Az Európai Bíróság azonban leszögezte, hogy a személyazonossági dokumentumok kiállítása tagállami hatáskörbe tartozó kérdés, nyomban hozzátette, hogy a tagállamok ezt a jogukat csak az uniós joggal összhangban gyakorolhatják.
A Bíróság a személyek szabad áramlásának sérelmére hivatkozással ítéletében levezette, hogy az ilyen személyeket, például egy határellenőrzésnél vagy igazoltatásnál kellemetlenség érheti, ha az állampolgársága szerinti állam által kiállított dokumentumok nem az ő „megélt nemiségét” („lived gender identity”) tükrözik. A Bíróság továbbá kimondta, immár sokadjára, az Internationale Handelsgesellschaft-ügy óta, hogy e tekintetben az sem releváns, ha egy tagállami alkotmánybíróság a kérdésről, alkotmányos alapokon másként vélekedik. A luxemburgi testület döntése szerint minden tagállami jognak és szervezetnek utat kell engednie az uniós jog szupremáciájának. Minderre tekintettel kimondta, hogy Bulgáriának meg kell teremtenie az ahhoz szükséges szabályozást, hogy a bolgár transzgender személyek a megélt nemi identitásuknak megfelelően kerüljenek visszamenőleges hatállyal az állami nyilvántartásokba. Az Európai Bíróság ezen felül előadta, hogy a szabad mozgáshoz való jog „korlátozása csak akkor igazolható, ha objektív, közérdekű megfontolásokon alapul, és a nemzeti jog által jogszerűen megállapított célkitűzéssel arányos”. Az eljárásban előterjesztett bolgár érvelést és véleményt, amely szerint a társadalom alapvető erkölcsi és vallási érzületének az felel meg, hogy minden ember nemét születésekor, biológiai nemének megfelelően jegyeznek be, amely biológiai tényadat később nem változtatható, nem találta ilyennek.
Uniós jogi oldalról hosszasan lehet elmélkedni arról, hogy a Bíróságnak nincs hatásköre e téren jogközelítést végezni, vagy arról is, hogy miért nem a diszkrimináció-tilalmat, s miért a személyek szabad mozgását hívta fel a testület, de a lényeg mégsem ez, hanem valami mélyebb, még a jogpolitikán is túlmutató kérdések: mi az Unió és az uniós jog célja? Nem feszíti-e szét az uniós jog elsőbbsége elfogadásának princípiumát a gazdasági szabadságok alkalmazása gazdaságon túli élettényállásokra?
A Bíróságot az alapítók valaha azért létesítették, hogy az Unió patthelyzetben tovább tudjon lépni, s a valódi jogi kérdések, jogi válaszokat kapjanak és a közösség működőképes lehessen. A felhatalmazás eredetileg nem arra szólt, hogy a Bíróság a gazdasági működtetésére és élénkítésére valaha briliáns módon kitalált szabadságokat teljesen nem odaillő kérdésekben, jogi rendelkezések hiányában mély társadalmi kérdésekben sokkal inkább jogalkotó, mintsem jogalkalmazó legyen.
A helyzet az, hogy az EU a tönk szélén táncol. Jó hét évtizede mégis ez az a formáció, ami a békét és valaha a fejlődést el tudta hozni az öreg kontinensre. A gazdasági csoda a múlté, de a béke még megmaradhat. Csakis akkor azonban, ha a közösség egyben tud maradni. Ennek pedig előfeltétele, hogy az Unió és intézményei visszataláljanak eredeti küldetéseikhez és rendeltetésszerűen gyakorolják a hatásköreiket. Ellenkező esetben a tagállamok bürokratikus pénznyelőt fognak láthatnak benne, amely erőszakot akar tenni rajtuk. Ha ugyanis eljön a tűrőképességi görbén az inflexiós pont és tagállamok elkezdik megtagadni a Bíróság ítéleteit, akkor kártyavárként fog összedőlni az uniós jogrend, maga alá temetve az egész közösségi működést. S ha ez megtörténik, akkor Shelly „Ozymandiás”-án tudunk majd csak elmélkedni. Az pedig igen szomorú lenne, mert az európai államok létérdeke az együttmaradás.
Nyitókép forrása: Ale_Mi / depositphotos.com




