A tiszta energia-technológiák térnyerése nemcsak az Európai Unió klímasemlegességi és energiabiztonsági céljainak eléréséhez járul hozzá, hanem egyre jelentősebb foglalkoztatási tényezővé is válik.
Az európai energiaátmenet egyszerre klímapolitikai, iparpolitikai és foglalkoztatáspolitikai átalakulás. A megújuló energiaforrások és más tiszta energia-technológiák (üvegházhatású gázkibocsátással nem járó technológiák) elterjedése csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását és a fosszilis energiahordozóktól való függést, miközben új iparágakat, értékláncokat és munkahelyeket hoz létre. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2026. szeptember 9-én közzétett értékelése szerint a globális energiaszektor foglalkoztatása gyorsabban bővül, mint a gazdaság egészéé, az Európai Unióban pedig a 2024-es adatok alapján mintegy 1,8 millió munkahely kapcsolódik közvetlenül vagy közvetve a tiszta energiához, amivel az EU Kína és Ázsia többi része után a harmadik legnagyobb foglalkoztatási központ.
Az Ügynökség négy terület, a szélenergia, a napelemes fotovoltaikus rendszerek, a hőszivattyúk és az akkumulátorok munkaerőpiaci hatását vizsgálta. Ezek eltérő módon járulnak hozzá a foglalkoztatáshoz, ezért szakpolitikai szempontból nem elegendő általánosságban „zöld munkahelyekről” beszélni. Más kompetenciákra, képzési rendszerekre és munkavédelmi intézkedésekre van szükség az ipari gyártásban, az építőipari telepítésben, valamint az üzemeltetés és karbantartás területén.
A szélenergia a vizsgált technológiák legnagyobb foglalkoztatója mintegy 273 ezer közvetlen munkahely biztosításával (2023-as adat). Az állások 77%-a az értéklánc későbbi szakaszaihoz, például az üzemeltetéshez, karbantartáshoz, energetikai szerződésekhez és értékesítési adminisztrációhoz kapcsolódott, miközben a gyártás szintén fontos foglalkoztatási terület. Az üzemeltetési és karbantartási munkakörök jellemzően stabilabb foglalkoztatást, magasabb béreket és jobb képzési lehetőségeket kínálnak.
A napenergia foglalkoztatási súlya megközelíti a szélenergiáét. Ez az ágazat 2023-ban több mint 227 ezer embert foglalkoztatott közvetlenül. Körülbelül minden második állás az üzemeltetéshez, 36% pedig az építőipari értéklánchoz, így az infrastruktúra kiépítéséhez, a helyszín-előkészítéshez és a hálózati csatlakoztatáshoz kötődött. A munkahelyteremtés jelentős része tehát a telepítésből származik, miközben az uniós napelemgyártás továbbra is korlátozott. Ez iparpolitikai sebezhetőséget jelez, mert a gyors telepítési növekedés önmagában nem garantál erős európai gyártóbázist. Ugyanakkor a napsütéses órák száma folyamatosan növekszik az EU-ban, így elengedhetetlen ezen erőforrás kiaknázása a jövőben.
A hőszivattyú-ágazat kisebb, de jelentős további növekedési potenciállal rendelkezik. A szektor 2023-ban mintegy 80 100 munkavállalót foglalkoztatott, akiknek 65 százaléka az építőipari szegmensben dolgozott. A foglalkoztatás bővülése ezért nagymértékben függ a megfelelő számú, különböző műszaki szakember rendelkezésre állásától. Az ágazat ugyanakkor jelentős kihívásokkal szembesül, ugyanis a bérek az EEA szerint mintegy 40 százalékkal alacsonyabbak a négy terület közül legjobban fizető szélenergia-ágazat béreinél.
Az akkumulátoripar jelenleg a legkisebb foglalkoztató, de a leggyorsabban növekvő terület. Az ágazathoz 2023-ban körülbelül 33 000 munkahely kapcsolódott, és 2018 és 2023 között itt nőtt leggyorsabban a foglalkoztatás. Az állások többsége a gyártásban összpontosul, miközben a kutatás-fejlesztés meghatározó a következő generációs technológiák kialakításában. Magyarország szempontjából különösen fontos, hogy Lengyelország mellett itt volt a leggyorsabb az akkumulátoripari foglalkoztatás növekedése, ugyanakkor ez csak a munkavédelmi, környezeti és társadalmi kockázatok megfelelő kezelése mellett tekinthető fenntartható fejlődési pályának.
Jól kirajzolódik, hogy a földrajzi megoszlás erősen egyenlőtlen. Németország rendelkezik a legnagyobb foglalkoztatással a szélenergia, a napenergia és az akkumulátorok területén, míg Portugália, Spanyolország és Olaszország vezet a hőszivattyús munkahelyekben. A koncentráció gyakran a már meglévő ipari kapacitásokhoz és szaktudáshoz igazodik, de megfelelő beavatkozás nélkül tovább növelheti az uniós régiók közötti különbségeket. Emellett az is kihívás, hogy a tagállamok többsége hiányt jelez a telepítéshez és az építőipari kivitelezéshez szükséges műszaki munkakörökben.
A szakpolitikai következtetés egyértelmű: a tiszta energia-beruházások ösztönzését össze kell kapcsolni az oktatás, a szakképzés, az átképzés és a munkahelyi minőség fejlesztésével. Az EU iparpolitikai kerete, többek között a Clean Industrial Deal és a Net-Zero Industry Act, ami támogatja a technológiák elterjedését és az európai gyártókapacitások erősítését. Ugyanakkor az igazságos átmenet sikere végső soron azon múlik, hogy az EU képes-e egyszerre növelni a tiszta technológiák gyártási és telepítési kapacitását, biztosítani a szükséges szaktudást, valamint megfelelő munkafeltételeket megteremteni. A foglalkoztatási mutatók ezért nem kezelhetők pusztán a zöld átmenet járulékos eredményeként: a munkaerőpiaci, oktatási és társadalmi szempontokat már a beruházási és iparpolitikai döntések kialakításakor érvényesíteni kell. Ha ez megtörténik, a tiszta energiaátmenet nemcsak a dekarbonizációt és az energiabiztonságot erősítheti, hanem az európai versenyképesség, a társadalmi kohézió és a minőségi foglalkoztatás egyik meghatározó pillérévé is válhat.
Nyitókép forrása: depositphotos.com
