A háború folytatásának ára címmel szervezett három, egymást követő panelbeszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi Főigazgatósága február 19-én, a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében. Az eseményen A háború energetikai frontvonala címmel, Vajda Mátyás, a Danube Institute energetikai szakértőjének moderálásával arról beszélgetett Liliana Śmiech, az NKE nemzetközi főigazgatója; Gondola Csaba, az Energiaügyi Minisztérium körforgásos gazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkára, valamint Ralph Schoellhammer, a Mathias Corvinus Collegium Elméleti és Történeti Gondolkodás a Nemzetközi Kapcsolatokban Műhely műhelyvezetője, hogy hogyan őrizhető meg az energiabiztonság egy háborúban és mi ebben Magyarország szerepe.
Gondola Csaba szerint az energiaellátás kérdése mindig is politikai eszköz volt, ez ma sem változott. Így az elmúlt négy esztendő alatt sok eleme alakult át az energiaügynek. Addig a kontinens erősen kötődött a fosszilis orosz energiához. Több évtized kézenfekvő és olcsó energiaforrása veszett el a szankciók nyomán, ami nagyon komoly menedzselési problémákra mutat rá – akárcsak a védelem területén meglévő amerikai függésünk is. Bár morálisan helyes, a versenyképesség és a biztonság szempontjából a megújulókra támaszkodás még mindig aggályos. Fontos belátni, hogy nincs olyan válasz ma az energiabiztonság kérdésére, ami mindenkinek egységesen jó, így minden országnak saját megoldásokat és önálló stratégiát kell találnia. Azt is látni kell, hogy a megújuló energiához kötődő eszközök komoly része érkezik Kínából, ami ismét csak megkérdőjelezi a függetlenséget. A függetlenség helyett ezért érdemesebb az energiaszuverenitásra törekedni: legyen szabad kiválasztani azokat a partnereket, akikkel együttműködnünk. Országunk bár szegény a hagyományos energiahordozókban, ám a napenergia területén – bár a technológia ma is küzd még kihívásokkal – erősek vagyunk. A beépített naperőművi kapacitás például már 8300 megawattra nőtt. Hozzátette, amit a fenntartható energiák területén terveztünk, azt nagyobb részt már sikerült is megvalósítanunk. Másik lábunk a nukleáris energia, amiben ma szintén alternatívákat keresünk az orosz technológia mellett. A geotermikus energia egyelőre sok kérdést vet fel még, ugyanakkor sok helyen megtalálható Magyarországon. Azt azonban fontos tudni, hogy az új technológiák, melyeket még túlzottan sok vágy és kívánság vesz körül, önmagában nem Szent Gráljai az energiabiztonságnak.
Meg kell ismerni a függőségeinket
Liliana Śmiech arról beszélt, hogy a háború igencsak felszínre hozta Európa gyengeségeit, például azt, hogy garantáltnak vettük energiaellátásunk stabilitását. A háborús szankciók emellett megerősítették a többi, nem EU-s szereplőt. A növekő árak mellett a realista gondolkodás hiánya is gondot okoz az energiabiztonság területén. Liliana Śmiech szerint ugyanis nem játszhatjuk el, hogy energiafüggetlenek lehetünk, ehelyett érdemes lenne tudnunk a függőségeinkről, ezzel alakítani ki nyertes–nyertes helyzeteket. Lengyelország például, amely nemrég belépett a legnagyobb húsz gazdaság közé, ma is függ a széntől. Ugyanígy: a nyersolajról sem lehet egyik pillanatról a másikra leválni, hiszen többezer termék alapanyaga. A krízis árt, ugyanakkor lehetőséget is nyithat az energiabiztonság kérdésének átgondolására ahelyett, hogy néhány kormány a kritikus infrastruktúrát politikai célokra használja. Az lenne a természetes, ha hagynák, hogy minden állam a saját polgárait helyezze fókuszba ezen a területen. A magyar konnektivitás az energetika területén is létfontosságú – tette hozzá a főigazgató.
Még az MI is hozhat változást
Ralph Schoellhammer azt hangsúlyozta, háborúban és békében egyaránt alapvető kérdés az energiabiztonság – az ókorban a harcosoknak adott gabonától kezdve a fosszilis energián át egészen a mesterséges intelligencia (MI) által elfogyasztott bődületes mennyiségű energiáig. Utóbbi miatt még az is előfordulhat szerinte, hogy akiket eddig eladókként ismertünk a világpiacon, nem fognak többé kereskedni, mert az MI miatt szükségük lesz a saját energiájukra. Emellett azt is kifejtette, hogy a II. világháborúnak is lényeges kérdése volt, hogy a német sereg inkább Moszkva, a főváros felé vagy szimbólumok helyett inkább a kőolaj-lelőhelyek felé induljon. Az akkori döntés még ma is vitákat szül, ráadásul a harcászati eszközök ma is rengeteg energiát használnak. A szakértő megismételte: az elérhető és olcsó energia korszaka Európában véget ért a háború 2022-es kitörésével.
A tudományos eszmecsere további témáit e két linket követve ismerheti meg. Nyitókép forrása: NKE NFI
