Perez (2002) megközelítése szerint – aki a korábbi posztban ismertetett öt ipari forradalmat különbözteti meg – a technológiai-gazdasági paradigmák, vagyis ipari forradalmak életciklusa két részre bontható, amelyek egymáshoz szervesen kapcsolódnak. A kialakulás időszakában megjelennek a vezértermékek- és ágazatok. Alapvetően ekkor a tőkepiacokról sok – a szükségesnél több – spekulatív tőke áramlik az iparágakba, a kockázati tőke finanszírozta innovatív vállalatok körül tőzsdei buborékok alakulnak ki, azonban döntően fontos, hogy az új iparágak megfelelő finanszírozást kapjanak a mindenkori paradigma megtörésére. A buborékok kipukkanására datálja a szakirodalom a második periódus kezdetét. A szétterjedési szakaszban az új technológiák, kialakult eszközök más iparágakra is hatással lesznek, ott is elterjednek, ezzel gazdasági fellendülést okozva. Ekkor a pénzügyi szféra már a reálgazdaság finanszírozását helyezi előtérbe, a stabil, rendszeres osztalékot jelentő vállalatok finanszírozása kerül előtérbe. Ez a finanszírozásifolyamat-trend tört meg azonban a legutóbbi paradigmánál, ahol a globalizált kereskedelem miatt nem lehetett megfelelő szabályozókat kialakítani a finanszírozás reálgazdasághoz való visszatereléséhez (Szanyi, 2018, 18-22.), így még egy támpontot veszítettünk az egyébként sem egyszerű előrejelzéshez.
Közpolitikai oldalról a megközelítés jövőorientált gazdaságpolitikák alkalmazására ösztönöz, felhívja a figyelmet, hogy a korábbi technológiai paradigmákhoz történő visszatérés nem lehet észszerű cél, a fejlesztések irányát a jelenlegi gazdasági paradigma szétterjedésének támogatására, majd az új – jelenleg még csak találgatás szintjén létező – paradigmákra kell összpontosítani. A kezdetekben ugyanis a technológiai fejlődés következő lépései még nem láthatóak tisztán, azonban számos olyan irány létezik, ami a következő időszakban kitörési pont lehet. A kutatók között az sem egységesen elfogadott, hogy mely irányok tartoznak még – a Perez (2002) csoportosítása szerinti – az ötödik ipari forradalomhoz, és melyek jelentik már a hatodik paradigma előfutárait, azonban számos felforgató innováció került előtérbe az utóbbi időszakban. Mankóként szolgálhat számunkra az „Ipar 4.0” koncepció, amely ugyan nem illeszkedik Perez felosztásához, a trendeket mégis hatékonyan tükrözi.
A jelenleg meghatározó trendek közül Szanyi Miklós a termelés nagyfokú szegmentálódását, kiemelten az egyedi tömegtermelést (mass customization), továbbá a komplex termékek növekvő tudástartalmát emeli ki. Véleménye szerint a következő ciklus egyik potenciális eleme a big data (adatfelhő) lesz, amely „megfelelő algoritmusok kialakításával sokféle (jó és rossz) célra hasznosítható” (Szanyi, 2018, 30.). A kor olcsó erőforrása az információ. Ez az IT- és kiberbiztonság szerepének minden korábbinál erősebb felértékelődését és felelősségét vetíti elő.
Felmerült a nanotechnológia mint áttörési pont is (Szalavetz, 2005), azonban ma már inkább egy kulcsfontosságú alaptechnológiaként (key enabling technology) tekintünk rá. Szalavetz Andrea állapítja meg „hogy a fejlődés talán soha nem volt még olyan mértékben, olyan látványosan tudomány- és technológia vezérelt, mint napjainkban, amikor három alapvető tendencia csúszik össze, jelenik meg minimális időbeli eltéréssel, gyakorlatilag egymással párhuzamosan.” (Szalavetz, 2018) Kiemeli továbbá a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás fontosságát, mint lehetséges új paradigmát, de nagy hangsúlyt fektet az olyan technológiai újdonságok szerepére is, mint a 3D nyomtatás, az együttműködő robotok, a kiberfizikai rendszerek vagy a felhőszolgáltatások.
Az előrejelzések közül kiemelendő a Gartner piackutató vállalat által évente kiadott, feltörekvő technológiákat bemutató kutatás (Gartner Hype Cycle for Emerging Technologies). A 2020-as első előrejelzések szerint a következő 5-10 évre több mint 2000 olyan technológiát tart számon a vállalat, ami versenyelőnyt generálhat különböző szektorokban. Erre az időszakra öt fő trendet azonosítottak: Advanced AI and Analytics; Augmented Humans; Digital Ecosystems; Postclassical Comms. and Compute; Sensing and Mobility. (Gartner, 2020)
Ezek az új technológiák már az értékteremtés módját is megváltoztatják. A potenciális paradigmaváltó technológiák jelentős része olyan erős társadalmi hatással bír majd, hogy a technikai innovációk mellett az elterjedésükhöz társadalmi innovációkra is szükség lesz a leszakadó rétegek csökkentéséhez.
Szintén fontos társadalmi kérdéseket feszeget, amikor arról vitatkozunk, hogy a robotok valóban elveszik-e majd a munkánkat, illetve, hogy várható-e a modern géprombolók megjelenése. Az ezzel kapcsolatos kutatások ugyan egyértelmű adatokkal nem szolgálhatnak, azonban úgy tűnik, optimista várakozásra adhat okot, hogy nem az innovatív vállalkozások foglalkoztatási mutatói romlanak, hanem pont a nem innovatív vállalkozásokban csökken a foglalkoztatás. (Makó – Illéssy, 2014) Kérdés, hogy közép- és hosszú távon a gyakorlat valóban igazolja-e ezeket a foglalkoztatottsági eredményeket, megvalósulhat-e az inkluzivitáshoz szükséges társadalmi innováció – egy azonban biztosnak tűnik: a technológiai fejlődés nem lassul, így társadalmi oldalról kellene sürgetni a felzárkózási folyamatokat.
Az itt szintén megjelenő biztonsági kérdések ugyan még inkább spekulációk, de a fenti társadalmi kérdések már előrevetítik, hogy jelenleg már nem csak az összekötött eszközökre, hanem az egyes emberekre és közösségekre is veszélyt jelenthetnek a virtuális tér hatásai. A technológiák az online lábnyomunk alapján profilozással és megfelelő algoritmusokkal már képesek torzítani a fennálló politikai rendszereket, a magánszféra teljes felszámolása is megvalósulhat, a megfigyelőrendszerek finomításával pedig totális diktatúrák építhetők ki, miközben a mesterséges intelligencia legrosszabb forgatókönyveiről számos sci-fi jelent már meg. Eközben a döntéshozók – részben a kormányzati kudarcok következményeként – az egyes magáncégek számára egyelőre felmérhetetlen hatalmat adhatnak. Ezen találgatások hosszú sora egy sötét világba vezethet minket, ezért fontos a hatodik ipari forradalom hajnalán előtérbe kerülő új technológiák várható hatásainak folyamatos, holisztikus elemzése, hogy előnyeiket a bennük rejlő veszélyek figyelembevételével tudjuk kihasználni őket.
Összegzésül megállapíthatjuk, hogy jelenleg inkább a diszruptív technológiák bőségén kapkodjuk a fejünket, ami egyre több megválaszolandó kérdést, veszélyt és lehetőséget kínál számunkra gazdasági és társadalmi szinten is. A hatodik ipari forradalom egyik fő kérdése azonban továbbra is az, hogy milyen technológia és mikor valósít meg olyan áttörést az ipar, a gazdaság és a társadalom teljes szövetében, amelyet visszatekintve mint paradigmaváltás tekintünk majd – és vajon létezik már egyáltalán az az innováció, ami felforgatja a jövőnket?
Források:
Gartner Hype Cycle for Emerging Technologies. (2020). Letöltés: https://www.gartner.com/en/webinars/43051/gartner-hype-cycle-for-emerging-technologies (2020.04.20. 23:17)
Makó, C. and Illéssy, M. (2014) ‘A szervezeti innovációk a közszféra szervezeteiben (A jó állam létrehozásának és tartós fenntartásának elhanyagolt dimenziója)’, Pro Publico Bono: Magyar Közigazgatás; A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-Tudományi Szakmai Folyóirata. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, (4), pp. 4–20.
Perez, C. (2002) Technical revolutions and financial capital: The dynamics of bubbles and golden ages. Cheltenham, U.K. and Northampton, Mass.
Szalavetz, A. (2005) ‘A nanotechnológia és az új ipari forradalom’, Külgazdaság, 49(11–12), pp. 58–75.
Szalavetz, A. (2018) ‘Néhány gondolat Szanyi Miklós: „Műszaki fejlődés és hosszú távú gazdasági ciklusok” című írása ürügyén’, in Műszaki fejlődés és hosszú távú gazdasági ciklusok. Budapest: MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Világgazdasági Intézet, Műhelytanulmányok, ISSN 1417-2720; pp. 38–48.
Szanyi, M. (2018) Műszaki fejlődés és hosszú távú gazdasági ciklusok. Budapest: MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Világgazdasági Intézet, Műhelytanulmányok, ISSN 1417-2720. pp.1-37.
