Indul a többsebességes Európa?
Az uniós cégek versenyképességi kihívásait kívánják megoldani egy szupranacionális, 28. jogrendszerrel.
Ismét napirenden a versenyképesség
Az uniós állam- és kormányfők informális ülését február 12-én tartják meg, amit António Costa elnök hívott össze. A találkozó célja, hogy az igencsak kihívó geoökonómiai és geopolitikai kontextusban megerősítse az egységes piacot és hozzájáruljon a versenyképesség megerősítéséhez. Az Európai Tanács honlapja hangsúlyozza: „Az EU-nak többet kell tennie a nemzeti akadályok tényleges csökkentése, valamint annak érdekében, hogy a szabályozási keret minden szinten jobban ösztönözze a beruházásokat, az innovációt és a vállalkozások növekedését.” Ennek érdekében az úgynevezett „28. rendszer” intézkedést tervezi bevezetni, amely a nemzetállamok szabályozásával párhuzamosan létező jogszabályi rendszer lenne.
A tervezet szerint az új szabályozási környezet egyszerűbbé tenné a vállalkozások számára az adminisztratív jellegű ügyek intézését, segítené a vállalkozásokat a növekedésben és felgyorsítaná a megtakarítási és beruházási unióval kapcsolatos törekvéseket is. A találkozó programja magában foglalja az Európai Parlament elnökeivel, Mario Draghival és Enrico Lettával folytatott eszmecseréket. Érdemes megemlíteni, hogy a két korábbi olasz miniszterelnök a Bizottság felkérésére egy–egy jelentést készített az uniós versenyképesség javítására.
A versenyképesség növelésének szükségességére már hosszabb ideje felfigyeltek az EU-ban, így a 2024-es soros magyar uniós elnökségnek is központi témája volt. A 2024 novemberében elfogadott Budapesti nyilatkozat központi eleme volt azon elvárás, hogy a Bizottság olyan konkrét intézkedéseket hozzon, amelyek mérhetően csökkentik a kis- és közepes vállalatokra háruló adminisztratív terheket. Egy másik lényeges pont volt az az elvárás, hogy a Bizottság javaslataiba tüntesse fel a bürokráciával, valamint a versenyképességgel kapcsolatos hatásvizsgálatokat is. Ezen túlmenően, a Bizottság egy olyan stratégiát is elő kellett terjesszen, amely az egységes piac elmélyítését szolgálja.
Hogyan haladnak a versenyképesség növelésére irányuló törekvések?
A Bizottság 2025 januárjában el is kezdte a munkát. Valóban megkezdte tevékenységét, amelyről bővebben itt írtunk. Márciusban egy Egyszerűsítési Tanácsadó Csoport létrehozását indította el, valamint 2025. elején két konkrét intézkedést hozott. Egyrészt benyújtott két ún. Omnibusz törvénytervezetet, amely célja, hogy egyszerűsítsék és összehangolják a korábban elfogadott fenntarthatósági vállalati beszámolási irányelv (CSRD), a fenntarthatósági átvilágítást szabályozó irányelv (CSDDD) és az EU Taxonómia Rendelet szerinti jelentéstételi kötelezettségeket. Másrészt, a Versenyképességi Iránytű keretében javaslatot terjesztett elő a „28. rendszer” létrehozására, amelynek részlezeit későbbre ígérte. Ezt követően az uniós elnökségek programjában nem kapott kiemelkedő szerepet az uniós versenyképesség témája, és a Bizottság is inkább a védelmi- és hadiipar fejlesztésére irányuló törekvésekkel, valamint a nagy kereskedelmi szerződések aláírásával volt elfoglalva, mintsem a belső piaccal.
Ezzel ellentétben 2026. január végén egy német–olasz csúcstalálkozó keretén belül a két nagy uniós gazdaság megerősítette egymás iránti elköteleződését, valamint hangsúlyozta a versenyképesség területén való szorosabb együttműködési szándékát. Ezt követően, február elején a korábban említett olasz Mario Draghi tartott egy beszédet a Leuveni Katolikus Egyetemen, amelyben ismét megemlítette az uniós versenyképesség növelésének szükségességét. Figyelembe vette, hogy a régi világrend átalakulóban van, amelynek oka egyrészt Kína multipolaritásra való törekvése, illetve az USA megváltozott szerepfelfogása. Mindezek új kihívások elé állították az EU-t, ám ezekből Draghi lát kiutat: mégpedig a jelenlegi általa konföderációs struktúrából föderatív szervezetté áttérni. Úgy látja, hogy az EU azokon a szakterületeken, amelyeken „föderális” szinten működik együtt, mint a kereskedelem, a közös piac, képes volt egységesen fellépni – ezzel erőt demonstrálni, tiszteletet kiváltani és eredményesen tárgyalni a különböző partnerekkel. Ezzel szemben, azokon a területeken, amelyeken nem tud „egységesen fellépni”, rendszeresen hátrányos helyzetbe kerül, ilyen például a védelmi ipar, az iparpolitika vagy a kül- és biztonságpolitika.
A probléma megoldását az úgynevezett „pragmatikus föderalizmus” kialakításában látja, amelynek lényege, hogy a szorosabb együttműködést szorgalmazó tagállamok bizonyos területeken önkéntes alapon megerősítenék a szupranacionális szintű együttműködést. Vagyis, elképzelése szerint a további integráció mélyítése önkéntes alapú lenne, így egy-egy tagállam nemzeti érdeke vagy más elképzelése nem akadályozná az együttműködni kívánó tagállamok szorosabb integrációját és a „közös fellépést”.
Ennek fényében érdemes vizsgálni azt a levelet, amelyet a Bizottság elnöke február 9-én a kormány- vagy államfőknek küldött a 12-ei csúcstalálkozó kapcsán. Von der Leyen hangsúlyozza, hogy az EU jelenlegi geopolitikai és geoökonómiai kihívások előtt áll, amelyre válaszlépésül, többek között az alábbi intézkedéseket javasolja:
- Kereskedelem diverzifikációja és stratégiai autonómia növelése: a kereskedelmi tárgyalások felgyorsítása (különösen Indiával, Ausztrália, Thaiföld, Malajzia, a Fülöp-szigetek és az Egyesült Arab Emírségek is szerepel), a vállalatok védelme a tisztességtelen gyakorlatokkal szemben, valamint az „európai preferencia” és a gazdasági kockázatcsökkentés megvalósítása a stratégiai függőségek csökkentése érdekében.
- Az egységes piac elmélyítése: a belső akadályok (áruk és szolgáltatások esetében) felszámolása, a széttöredezettség kezelése, különösen a távközlés, az energia, a tőkepiacok, a társasági jog területén.
- Az energia- és infrastruktúra területén egy energiaunió és hálózati csomag révén az engedélyezési szűk keresztmetszetek megszüntetése, a hálózattelepítés és a határokon átnyúló összekapcsolások felgyorsítása, valamint egy fehér könyv elkészítése a villamosenergia-piac mélyebb integrációjáról.
- Innovációs és beruházási eszközök mozgósítása, mint például az Európai Innovációs Törvény, az InvestEU, az EBB, a Horizont Európa, a kockázati tőke elérhetőségének előmozdítása, valamint olyan alapok létrehozása, mint az Európai Versenyképességi Alap és a Scale-up Europe Alap.
- Makropénzügyi politikai lépések: javaslatok a digitális euró támogatására és az euró nemzetközi szerepének megerősítésére a tágabb gazdasági szuverenitás és finanszírozási stratégiák részeként.
- Az uniós szintű társasági forma, a „28. rendszer” vagy „EU Inc.” létrehozása, amelynek célja a jogi széttagoltság csökkentése és a határokon átnyúló üzleti tevékenység megkönnyítése. A rendszer egyetlen, uniós szintű társasági formát biztosítana 48 órán belüli online regisztrációval, egyszerűsített leépítési eljárásokkal és harmonizált szabályokkal olyan területeken, mint a társasági jog, a fizetésképtelenség, a foglalkoztatás és az adózás, hogy csökkentse az adminisztratív terheket, és lehetővé tegye a cégek számára a zökkenőmentes működést a tagállamok között.
Úgy tűnik, hogy a javaslatok sora egy szélesebb körű stratégia részei, amelyek hozzájárulnának egyre több szakpolitikai terület uniós szintű döntéshozatali szintre kerüléséhez, vagyis a „pragmatikus föderalizmushoz”.
Mi lehet a gond a 28. rendszerrel?
A 28.rendszerre vonatkozó ajánlás nem új, hiszen 2011-ben már előterjesztettek egy hasonló rendelet tervezetét. A javaslatot erős viták és aggodalmak övezték, miszerint az előbb-utóbb kötelezővé válna, a nemzeti jogokat lassan kiszorítaná, növelné a piaci bizonytalanságot, valamint csökkentené a fogyasztói bizalmat. Így végül az Európai Parlament 2014-ben befagyasztotta annak tárgyalását, majd a Bizottság maga visszavonta 2020-ban.
Most úgy tűnik, a Bizottság ismét előterjesztené a korábbihoz hasonló indítványát és bízik a gazdasági lassulása miatt nyomás alatt lévő kormányok és uniós parlamenti képviselők teljesítménykényszerében, így aktualizálva és kissé átalakítva ismét szavazásra bocsátaná korábbi ötletét. A 28. rendszerrel kapcsolatos részleteket várhatóan csak egy hónap múlva ismerhetjük meg, de a jelenleg rendelkezésre álló információk számos kérdést vet fel. Várhatóan egy újabb rendelet lesz, amelyet a tagállamoknak kötelező lesz saját jogrendjükbe ültetni és azzal párhuzamosan működtetni egy külön, az „EU Inc.” cégek számára létrehozott szabályrendszert. Ezek egyrészt megkönnyítik az innovatív cégek bejegyzését, könnyebbé teszik a tőkebevonást és a határokon átnyúló növekedésüket, valamint csőd esetén azok gyors leépítését.
A már korábban említett aggályokon túlmenően, amennyiben mindez kötelezővé válik a tagállamok számára, felmerülnek azok a kérdések, hogy az új jogszabály szerint induló cégek milyen adó- és munkaügyi jogszabályoknak kell megfeleljenek: egyáltalán nem kell a tagállamok fiskális politikáihoz alkalmazkodniuk? Például külön jogszabály vonatkozik majd a jegyzett tőke követelményére, a befizetés feltételeire, a társasági adómértékekre? Egy egységes mértékű helyi adót kell majd befizetniük, és egységes bevallási határidők lesznek az egész EU-ban? Külön uniós foglalkoztatási jog és munkaügyi szabályok vonatkoznak majd rájuk? Ehhez kapcsolódóan egységes munkaszerződés-típusok, felmondási idő és elbocsátási kompenzációk is lesznek? Vagyis, az „EU. Inc”-ek teljes mértékben a helyi közösségek normáin és szabályain kívülállóan működnének? Amennyiben a fenti kérdések többségére igennel fogunk válaszolni a részletek ismeretében, az gyakorlatilag egy „állam az államban” típusú konstrukciót hozhatna létre. Ágazatoktól függően ezekben a kérdésekben alapvető eltérések vannak az egyes tagállamok szabályozásai között, és számos esetben lényeges forráskieséssel, valamint megnövekedett költséggel kell az államoknak számolni. Ráadásul, mindezen feltételek mellett a nemzeti államapparátusnak biztosítania kell a megfelelő szaktudással rendelkező ügyintézőket is.
A második lehetőség, hogy a Bizottság elképzelése Draghi víziójához áll közel, vagyis nem teszi kötelezővé a 28. rendszert a tagállamok számára és meghagyják az „opt-in” szintjén azok a tagállamok számára, amelyek más területekhez hasonlóan – ebben is szeretnének szorosabban együttműködni. Erre, pontosabban Draghi „pragmatikus föderalizmus” elképzelésére a Lisszaboni szerződés ad keretet, az úgynevezett „megerősített együttműködés” keretén belül, amelynek részleteit az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 20. cikke, illetve az EU működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 326–334. cikkei részletezik. Ezek értelmében egy szorosabb megerősített együttműködést legkevesebb kilenc tagállam kezdeményezhet, és az nem befolyásolhatja hátrányosan a belső piacot, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót, és nem jelenthet megkülönböztetést vagy akadályt a tagállamok közötti kereskedelemben, valamint nem torzíthatja a tagállamok közötti versenyt. Az együttműködés nyitva kell, hogy álljon a többi tagállam.
Ebben a konstrukcióban az egyes tagállamok aggodalmai nem fognák vissza az integrációt azok között, akik több területen szeretnének együttműködni – ugyanakkor a végrehajtás sem lenne kötelező a vonakodó vagy aggodalmaskodó tagállamok számára.
Ebben az esetben ugyan felmerülhetnek aggályok a tagállamok közti verseny torzulását illetően, ám lehet, hogy Mario Draghi elképzelése jobb ajánlat a militáns föderalizmusnál és a nemzetállamok hatásköreinek egyszerű elvonásánál.
Nyitókép forrása: Bombaert / depositphotos.com
