Sorsdöntő év: Izrael, a Közel-Kelet, az Egyesült Államok és Európa 2026 küszöbén – e címmel szervezett szakmai fórumot az NKE Nemzetközi Főigazgatósága, a Danube Institute konzervatív think tank és a biztonságpolitikai kutatásokkal foglalkozó izraeli The David Institute január 20-án a Széchenyi Díszteremben.
Az eseményen Liliana Śmiech, az NKE Nemzetközi főigazgatója kérdezte Sir Liam Fox volt brit külkereskedelmi minisztert, a UK Abraham Accords Group elnökét. Az első blokkban a vendég a Közel-Kelet helyzetéről mondta el nézeteit. Az Ábrahám-megállapodásokat a közelmúlt egyik legpozitívabb fejleményének tartja, ugyanakkor kockázatnak nevezi, hogy szerinte ez túl „felülről lefelé” (top-down) építkező folyamat. Úgy véli, ha nem jön létre „alulról felfelé” (bottom-up) legitimáció, amely egy évtizeden belül kézzelfogható előnyöket hoz a térség számára, akkor a megállapodások hosszú távú fenntarthatósága kérdésessé válhat. Szerinte a tartós stabilitáshoz gazdasági lehetőségeket kell megosztani, elsősorban a fiatalokkal; az Abraham Accords Prosperity Group ilyen célokon dolgozik. A Nyugat egyik rossz szokása a rövid távú, választási ciklusokhoz igazított politika: a Közel-Keletet szerinte legalább 10–20 éves időtávban kellene kezelni. A térség, jegyezte meg Sir Liam Fox, nem szűkíthető Izrael-Palesztina kérdésére, hanem Marokkótól Törökországig számos érdek és ügy van, és egyetlen probléma kisiklathatja az egész régió jövőjét.
Izrael kapcsán az egykori miniszter elmondta: minden ilyen vitában először a zsidó állam létjogosultságáról kell beszélni. Aki hisz ebben, mint például ő, az ebből le tudja vezetni Izrael önvédelemhez és nemzetközi szerepvállaláshoz való jogát. A migrációt nem csak gazdasági, hanem kulturális és identitásbeli kérdésként írja le; szerinte az identitás miatti félelmeket nem szabad kigúnyolni. Azt állítja: ha egy társadalom csak a sokféleséget ünnepli, de a közösségi értékeket nem, akkor fragmentáció és gettósodás lehet a vége. Zárásként a szakember Marokkó, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein „stratégiai türelmét” és elkötelezettségét is kiemelte a gázai konfliktus kapcsán; szerinte ebben az Iránnal kapcsolatos félelem is szerepet játszott. Úgy gondolja, hogy egy Nyugat felé nyitott, befektetésbarát Irán hatalmas geopolitikai változást hozhatna, többek közt az energiapolitikán keresztül.
Közönségkérdések kapcsán szó volt még Iránról: Sir Liam Fox úgy vélte, a katonai beavatkozásnak vannak korlátai, de a Nyugatnak legalább láthatóbb diplomáciai/politikai támogatást kell adnia; szerinte az iráni rezsim bukása idő kérdése. Ezt követően sem biztos, hogy Irán automatikusan liberális, nyugatias állam lesz, mert az Iszlám Forradalmi Gárdához kötődő körök gazdasági befolyása nagy. Szerinte az iráni ellenzéki csoportoknak össze kell fogniuk és átmeneti kormányzati modellt kell kidolgozniuk, amely végül lehetővé teszi, hogy az iráni nép válassza meg a vezetőit. A Nyugat szerepét abban látja, hogy összehozza ezeket a csoportokat, mert egy szabadabb Irán óriási nyereség lenne a régiónak és a világnak is.
A 2026-os kilátásokról azt mondta: a helyzet töredezett és kockázatos, de a globális gazdasági helyzet tovább javulhat. A Nyugat biztonságát leginkább a túlzott eladósodás és a nem fenntartható jóléti költések gyengítik; példaként brit hitelfelvételt és amerikai kamat–védelem arányt említette. Zárásként hangsúlyozta: a kormányoknak nem szabad költekezésekkel beszűkíteniük a jövőbeli mozgásteret.
A konferencia másnap a Danube Institute-ön folytatódott.
Nyitókép: depositphotos.com
