Másodéves egyetemistaként kezdett oktatni Papp Tekla, a Mestertanár Aranyérem kitüntetettje. Az ÁNTK Civilisztikai Tanszék tanárát pályájáról, tanítási tapasztalatairól és az OTDK-val kapcsolatos munkáról kérdeztük.
Mi a fő kutatási területe?
Magánjogász vagyok, azon belül elég sok mindennel foglalkoztam és foglalkozom. Két nagy területet emelnék ki, a szerződési jogot és a társasági jogot. Utóbbi a szakdolgozatomból indult el: még egyetemi hallgató voltam, amikor az első társasági törvény hatályba lépett. Azt ezt megelőző, vonatkozó jogszabály az 1875. évi Kereskedelmi Törvény (Kt). 37-es törvénycikke volt, aminek még a szocialista időszakban is voltak hatályban lévő szakaszai alapvetően külkereskedelmi viszonylatokban. Az értékpapír forgatmányozásra vonatkozó szabályozás pedig a mai napig hatályos ebből az immár 150 éves jogszabályunkból. Ez akkor annyira új terület volt, és az adott gazdasági, társadalmi viszonyokhoz viszonyítva oly nagy újdonság, hogy azzal kezdtem el foglalkozni, mégpedig jogösszehasonlító szempontból. A szakdolgozatomat az egyik egyetemi tanárom segítségével közzé is tették a Céghírnökben.
A másik terület, a szerződési jog később keltette fel az érdeklődését?
Azt egy nagyon jó tanár, Kemenes István tanította nekünk, aki ítélőtáblai bíró és kollégiumvezető volt, és hihetetlen logikus rendszerben adta le a szerződési jogot. Ez egy roppant fejlődő része a jognak, ráadásul ezen a területen van mód a kreativitásra, ami ritka: a jogban nagyon nehéz valamire rábukkanni, felfedezni, és elsőként megindulni egy úton, a szerződési jog azonban ezt lehetővé teszi. Nálam a Phd, a habilitáció és az MTA nagydoktori témája is a szerződési jog lett.
OTDK-n is részt vett?
Nem, másképpen alakult. Másodéves koromtól kezdve demonstrátor voltam a Polgárjogi Tanszéken, Szegeden. Estis hallgatókat kellett tanítanom, ami azt jelentette, hogy munkaidő után egy kis csoport – 20-25 fő – még beült 3-4 óra hosszára az egyetemre, és a professzor mellett, aki az előadást tartotta, én vittem a szemináriumukat. Nagyon nehéz volt, mindenki jóval idősebb volt nálam. Utána harmadévesen pedig demonstrátorként kötelező volt indulni az Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Versenyen, amelyet én akkor megnyertem. Ezt követően státuszt ajánlottak a Polgárjogi Tanszéken, amelyhez összevontam kellett elvégeznem másfél-két évet szakdolgozatírással és négy államvizsgával. Így nem fért bele az, hogy még egy OTDK dolgozatot meg tudjak írni.
Említette, hogy nem volt, nem is lehetett tanítási tapasztalata. Hogyan tanulta meg, miképpen lehet hiteles oktatóvá válni?
A külföldi ösztöndíjak során mindig bejártam az órákra megnézni, hogy mit hogyan csinálnak, s korábban próbáltam is azt alkalmazni, igaz, nem mondhatom, hogy feltétlen nagy sikerrel. A nyugati egyetemeken ugyanis az a bevált oktatási módszer, hogy az anyagot előre megadja az ember, a hallgatók átnézik, felkészülnek belőle, és az oktatóval utána megindulhat erről egy beszélgetés, és az anyag kiegészítése. Az NKE-n az államtudományi képzésben oktatok, itt arra kell koncentrálni, hogy magánjogból az alapokon kívül mindazt, amire a hallgatóknak szükségük lehet, feltétlenül megkapják. Korban távolodva egyre nehezebb felkelteni a hallgatók érdeklődését, meg én szigorú oktató vagyok, tehát tőlem tartanak is, ez egy picit másként határozza meg a viszonyrendszert. Nem szeretek például katalógust tartani órán: az a jó, ha az jön be, aki az adott anyag iránt érdeklődik, akár csak azon a szinten is, hogy legyen egy jó vizsgajegyzete. Az előadásaimon teszek fel kérdéseket, próbálom bevonni a hallgatókat. Alapvetően nem használok PPT-t, de handoutokat, ábrákat, táblázatokat igen.
Miért?
Erről sarkos véleményem van. Van a nagyon látványos változat prezentáció, amely azonban elviszi a figyelmet. Aztán a másik fajta, amit a kellően fel nem készült oktatók használnak: mindent ráírnak a diákra, amit elmondanak, ennek meg semmi értelme nincs. A harmadik variáció az, amikor az alapvető támpontok vannak fent – csak utána a hallgató azt hiszi, hogy elég annyit megtanulni, és nem figyel arra, amit az ember ezzel kapcsolatban mond. Ráadásul az a tapasztalatom, hogy a kivetített anyagra figyelnek csak, az elhangzottakra nem. Összességében csak akkor használok PPT-t, ha ez kifejezett elvárása a képzést irányító oktatónak, mert nincs tanagyag, amit a hallgatók megkaphatnának, valamint konferenciákon.
Beszéljünk kicsit a Mestertanár Aranyéremről, amelyhez ezúton is gratulálunk! Gondolom, hogy szigorúság ide vagy oda, a tudományos diákköri munkában résztvevők ezt értékelték. Vagy ott némiképp más elvek alapján dolgozik?
Nagyon köszönöm azoknak, akik itt az NKE-n erre felterjesztettek! Közben kicsit azt is érzem, hogy – ha szabad ilyet mondani ezzel kapcsolatban -, ez az elismerés talán inkább a múltbeli eredményekért járt. Az NKE-s hallgatók nehezen tudnak ugyanis versenyezni a joghallgatókkal, hiszen magánjogból az államtudományi képzésben nem kapnak annyi ismeretet, mint amennyit egy joghallgató kap. Ez természetesen hátrányt okoz. A másik ok, ám ebbe én sose szoktam beleszólni, a témaválasztással kapcsolatos. Ha egy szélesebbre esik a választása, azon belül tudom orientálni. El tudom neki mondani, hogy mit miért van értelme kutatni, milyen eredmény hozható ki belőle. A hallgatók divatos témákat szeretnek: mesterséges intelligencia, fogyasztóvédelem. Ezekben azonban nagy a konkurencia. Aztán olyan is előfordul, hogy olyan témát választ a hallgató, amely nem sorolható be egyértelműen szekcióba. Ekkor sajnos hiába van mögötte hihetetlen nagy munka, és van újdonságértéke is a dolgozatnak, nincs arra sok remény, hogy jó helyezést érjen el a hallgató.
A szakmai támogatáson kívül mire van még szüksége a versenyen indulóknak?
Nagyon fontos, hogy higgye el magáról azt, hogy ő képes erre, legyen önbizalma. Ehhez úgy kell támogatni, hogy közben a részegységek értékelés kapcsán érdemi kritikát, hasznos visszajelzést adjon az ember. A konzulens és a hallgató között emellett ki kell alakulnia egy másfajta személyes viszonynak is, mint amit a normál oktatás, vizsgáztatás von magával. Azt hiszem, hogy itt már beszélhetünk tanítványi viszonyról.
Ez miben más, mint az oktató-hallgató kapcsolat?
A legfontosabb különbség az, hogy ekkor már a tanítvánnyal együtt dolgozunk.
Afféle partnerségről van szó?
Igen. Van egy közös gondolkodás, mert ahhoz, hogy terelgetni lehessen, ahhoz az is kell, hogy én is rá tudjak hangolódni az ő gondolatmenetére. Nekem tovább kell őt lendítenem, vagy éppen mederben kell tartanom, ehhez azonban meg kell értenem az ő gondolkodását is, és ennek fordítva is így kell lennie. S ebből innentől valami közös eredmény fog kisülni.
Milyen tanácsot adna a hallgatóknak az OTDK-val kapcsolatban?
Nagyon ajánlom, hogy induljanak, mert a versenyzés olyan képességeket fejleszt ki vagy erősít meg, ami később a munkaerőpiacon és a magánéletben is releváns. Fontos például a türelem a kutatási szakaszban, a forrásmunkák elolvasásakor, feldolgozásakor. Nyilván kell egyfajta gondolkodás is, hogy ki tudja emelni a lényeget, össze tudja vetni a feldolgozott anyagokat, és ehhez képest ő is tudjon valamilyen véleményt kialakítani. Tehát abból a szempontból is van értelme, hogy a saját véleményünket alátámasztottan, megindokoltan be tudjuk illeszteni más emberek véleményéhez. Azaz fejleszti a vitakészséget, az íráskészséget, a logikus gondolkodást. S hogy kinek érdemes belevágni? Annak, aki kitartó, szorgalmas, elhivatott – hiszen ez egy hosszú folyamat.
Mennyi időt vesz igénybe a részvétel?
Egy év kell ahhoz, hogy a dolgozat benyújtható állapotú legyen. De ez akkor ennyi, ha már van egy kiinduló alap: egy szakkollégiumi vagy tudományos diákköri előadás. Ha ez nincs, akkor másfél évnyi folyamatos munkát mondanék inkább. Aztán a versenyben kellenek még debattőri készségek is, hiszen előadni is tudni kell, s el kell hitetni, hogy másnak is fontos, lényeges, és újszerű a téma.
A debattőrségben is tud támogató lenni a konzulens?
Igen. A ppt-t átnézem, utána meghallgatom az előadást, és akkor a gesztikulációtól kezdve mindent végig veszünk. Végig gondoljuk, milyen kérdések adódhatnak. Persze nem lehet mindenre számítani, de én akkor érzem magam nyugodtnak, ha a magam részéről mindent megtettem, és mindenre megpróbáltam felkészíteni a hallgatót.
Nyitókép: NKE (Kovács Lilla)
