Tavaly a dublini rendelet nyomán Németország felől érkezett a legtöbb átvételi kérelem, a legnagyobb számban pedig Olaszország felé intézték ezeket a tagállamok.
Az október 17-i Európai Tanács (EiT) ülésen az állam- és kormányfők az illegális bevándorlás elleni küzdelem részeként szorgalmazták a származási és tranzitországokkal való együttműködés megerősítését, valamint eddig nem alkalmazott módszerek bevezetését is kilátásba helyezték az Európai Unió (EU) területére illegálisan igyekvők számának csökkentése érdekében. Idén az első kilenc hónapban az előző év ugyanezen időszakához mérten ugyan kevesebb, ám továbbra is jelentős mennyiségű – 166 000 fő – személy érkezett ilyen módon az EU-ba. A hatályos jogszabályok alapján azonban nem csupán Európán kívülről érkezhetnek illegális bevándorlók egy-egy nemzet területére.
Másfél héttel ezelőtt a lengyel sajtóban napvilágot látott az a hír, mely szerint 2024-ben Németország mindezidáig 40 000 illegális bevándorlót küldött vissza Lengyelországba a dublini rendelet vonatkozó passzusaira hivatkozva. Noha a hivatalos adatok szerint a valódi szám – 570 fő – messze elmarad a médiában közölt adattól, arra mindenesetre jó volt, hogy ráirányítsa a figyelmet az uniós migrációs politika egy kevésbé előtérbe helyezett részére, az úgynevezett dublini transzferekre.
Napjainkban az Európai Unió menekültügyi és migrációs politikájának egyik pillérét az 1990-ben elfogadott dublini egyezmény 2013-as módosításával megszületett dublini rendelet (Dublin III) jelenti. 2026-tól a tervek szerint ennek helyébe lép majd az idén tavasszal megszavazott új menekültügyi és migrációs paktum. A tagállamok a dublini rendeletben szabályozták több szempont mentén az egyes nemzetközi védelem iránti kérelmek elbírálásáért felelős nemzetek körét, melynek egyik pontja az illegális bevándorlás ügye, amikor is főszabály szerint az első ország elve érvényesül. Ennek alapján alapvetően az a tagállam köteles elbírálni az ilyen úton benyújtott menedékkérelmet, ahol a bevándorló először lépett az Unió területére. Mindezekhez kapcsolódóan dublini transzfernek azt az eljárást nevezzük, amikor egy tagország az elbírálással kapcsolatos felelősséget, és magát a bevándorlót is átadja a jogszabály szerinti felelős államnak. A folyamat minden esetben egy kérelem benyújtásával kezdődik az adott nemzet részéről. A rendelet kétféle ilyen kérelmet különböztet meg, az átvételre, illetve a visszavételére irányulót. Átvételi kérelem esetén a bevándorló még nem folyamodott menekültstátuszért a fogadó országban, a felelősség pedig egy másik államot terhel. Előfordulhat ez például családegyesítéskor, korábban már kiadott tartózkodási engedéllyel való rendelkezéskor vagy éppen illegális határátlépéskor. Visszavételére irányuló kérelemmel akkor élhet egy nemzet, ha területén a bevándorló menedékkérelmet nyújtott be, azonban ugyanezt megtette már a felelős országban is vagy a felelős ország már egyszer átvette az illetőt.
A legfrissebb adatok alapján 2023-ban a legtöbb visszavételi kérelmet – 52 640 darabot – Németország intézte mások felé, utána következett Franciaország – 26 894 darab –, a harmadik helyen pedig Ausztria állt 11 454 darabbal. Az átvételi kérelmeket illetően ugyancsak Németország – 21 980 darab – és Franciaország – 21 830 darab – állt az első két helyen az Európai Unióban, a harmadik legtöbb ilyen kérelmet – 5030 – viszont Belgium küldte. Az illegális bevándorlás miatti átvételi kérelmek aránya mindhárom ország esetében meghaladta az 50 százalékot: Németországban 56 százalék, Franciaországban 68,4 százalék, Belgiumban 60 százalék volt.
A felelős országok részéről 2023-ban a legtöbb visszavételi kérelmet Bulgária – 17 880 darab –, Ausztria – 17 244 darab –, valamint Németország – 13 187 darab – kapta. Átvételi kérelmek Olaszországba – 32 027 darab –, Spanyolországba – 8466 darab –, illetve Franciaországba – 3325 darab – érkeztek a legnagyobb számban tavaly. Utóbbiak esetében az illegálisan Európába érkezők miatt kapott átvételi kérelmek aránya Olaszországban 84,4 százalék, Spanyolországban 48,4 százalék, Franciaországban viszont mindösszesen 6 százalék volt.
A kérelmek küldése még nem jelenti automatikusan valamennyinek a másik fél általi elfogadását, ám összességében elmondható, hogy az egyes tagországokra helyezhető migrációs nyomásnál nem csupán az újonnan érkezők számát, de a visszaküldött emberek mennyiségét is figyelembe kell venni.
Kép: Institute of Entrepreneurship Development
