Politikai áttörés és agrárviharok 2026 januárjában
Az EU–Mercosur megállapodás sorsa 2025 végén politikai thrillerbe illő fordulatot vett, amelynek elemzésekor érdemes felidézni a korábbi alapvetéseket.
Amikor december közepén úgy tűnt, minden készen áll a történelmi jelentőségű aláírásra, az utolsó pillanatban felbukkanó akadályok, élükön Olaszország időnyerési taktikájával, váratlanul elhalasztották a ceremóniát. Ursula von der Leyen eredeti terve az volt, hogy még 2025. december 20-án, Brazíliában pontot tesz a negyedszázada húzódó tárgyalássorozat végére, ám Giorgia Meloni olasz miniszterelnök az utolsó pillanatban több időt kért a szövegek áttekintésére és további garanciák kidolgozására. Olaszország „királycsináló” szerepe itt mutatkozott meg leginkább: a Róma által kért halasztás nemcsak technikai jellegű volt, hanem lehetőséget adott a Bizottságnak arra, hogy újabb engedményekkel puhítsa meg a kritikus tagállamokat a januári végső döntés előtt.
A diplomáciai nagyüzem végül 2026. január 9-én hozott áttörést, amikor az EU-tagállamok nagykövetei írásbeli eljárás keretében, minősített többséggel felhatalmazták az Európai Bizottságot a megállapodás aláírására. A szavazás aránya (21 igen, 5 nem és 1 tartózkodás) jól tükrözi a blokkon belüli mély megosztottságot. A „nem” szavazatok tábora illusztris és elszánt maradt: Franciaország mellett Lengyelország, Ausztria, Írország és Magyarország is a megállapodás ellen voksolt, míg Belgium tartózkodott. Ez a felállás világosan mutatja, hogy bár a geopolitikai és ipari érdekek – főként Németország és Spanyolország nyomására – győzedelmeskedtek, az agrárius érdekeket képviselő blokk korántsem elhanyagolható ellenállást fejtett ki. Hogy az olasz támogatást és más bizonytalan államok jóindulatát megnyerjék, Brüsszelnek komoly pénzügyi és szabályozási engedményeket kellett tennie. Ursula von der Leyen január 6-án egy váratlan ígérettel állt elő: az európai gazdák számára lehetővé teszik a Közös Agrárpolitika (CAP) költségvetési forrásaihoz való gyorsított, előrehozott hozzáférést, valamint külön válságkezelő alapot is létrehoznak a piaci zavarok enyhítésére.
Az események egyik legdrámaibb szála Emmanuel Macron francia elnök küzdelme, aki számára ez a döntés súlyos diplomáciai vereséggel ér fel. Bár Párizs következetesen jelezte, hogy nem fogja támogatni a dokumentumot, az elnök belpolitikai gyengesége – a törékeny kormánytöbbség és a folyamatos társadalmi feszültség – jelentősen aláásta brüsszeli befolyását. Míg korábban Franciaország képes volt egy blokkoló kisebbséget megszervezni, mostanra elszigetelődött ebben a kérdésben, amit az elemzők a francia hegemónia hanyatlásaként értékelnek az uniós döntéshozatalban. A francia kormány „nem” szavazata végül csak szimbolikus maradt, mivel nem tudott elegendő szövetségest gyűjteni a megállapodás megakasztásához. Ez a kudarc azonnali válaszreakciót szült az utcákon: január első napjaiban traktorok lepték el Párizst és Brüsszelt, a gazdák szerint ugyanis a megállapodás „halálos ítélet” az európai agrárium számára, mivel a dél-amerikai import nem felel meg az uniós környezetvédelmi normáknak.
A magyar álláspont a januári döntés után is éles maradt, hangsúlyozva, hogy a szabadkereskedelem oltárán nem szabad feláldozni az élelmiszerszuverenitást, különösen úgy, hogy a dél-amerikai importtermékek minőségellenőrzése továbbra is sok kérdőjelet vet fel. A folyamat most a formális szakaszba lép: az aláírási ceremóniát 2026. január 17-re tűzték ki a paraguayi Asunciónban, ahol Ursula von der Leyen és António Costa személyesen tesz pontot a 25 évnyi huzavona végére. Az aláírás azonban nem a végállomás, hanem egy újabb küzdelem kezdete. A megállapodás kereskedelmi részét az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, ahol a zöldek és a konzervatív frakciók várhatóan heves ellenállást tanúsítanak, a teljes körű ratifikációhoz pedig valamennyi tagállami parlament jóváhagyása szükséges. Összegezve: a Mercosur-ügy 2026 elején a „geopolitikai realizmus” győzelmét hozta, de a győzelem íze keserű marad a belső szociális feszültségek és az agrárium lázadása miatt, amelyek hosszú ideig meghatározzák majd az európai politika menetrendjét.
Kép forrása: Ale_Mi / depositphotos.com
