„Lelkes, kedves, csodatanár”

Az egyik legismertebb, tanárokról szóló online felsőoktatási értékelő platformon olvashatóak ezek a jelzők Zachar Péter Krisztiánról, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) nemzetközi dékánhelyetteséről. Mint mondja, a diákok visszajelzései megerősítik abban, hogy valóban erre a pályára született, s hosszú évek távlatából is úgy érzi, hogy ez a hivatása. Megvan benne az a talentum, hogy kapcsolatot tud építeni a fiatalokkal, motiválóan tud hatni rájuk, és kiemelni számukra azokat az értékeket és eszméket, amelyek meghatározóak lehetnek az életükben. Portré.

Zachar Péter Krisztián egyetemi évei alatt elvégezte a tanárképzést is, amelyet akkor inkább „B-tervként” fogott fel. A középiskolai tanítási gyakorlat és később a doktori képzés alatti egyetemi oktatás azonban ráébresztette: nagyon jól érzi magát tanári szerepben. Mint mondta, kifejezetten olyan órákat szeret tartani, ahol beszélgetni lehet a hallgatókkal, ütköztetni a nézőpontokat, közösen megoldási javaslatokat keresni. „Ma az egyetemi módszertani megújulás sokak számára új jelenség, de számomra mindig is természetes volt a hallgatók bevonása, aktivitásuk ösztönzése” – emelte ki, hozzátéve, hogy az előadásokat is szívesen megtartja, de úgy gondolja, sokkal többet ér számára, ha látja a hallgatók reakcióit, és együtt gondolkodhatnak.

Részben született, részben tanult

A pedagógiai attitűdről úgy véli: részben született, részben tanult. Édesapja, Zachar József professzor, történész, kutató és oktató volt, tőle, valamint az egyetemi tanáraitól örökölte a kritikus látásmódot, a forráshűség tiszteletét, valamint azt a szemléletet, hogy minden mögött meg kell keresni az okokat, és kritikával együtt megoldási javaslatokat is kell megfogalmazni. Emellett azonban ott van a személyes beállítódás is. „A tanítás közegében érzem igazán otthon magam.”

A történelem iránti elköteleződése egészen gyermekkoráig nyúlik vissza. Az általános iskolát követően Bécsben nőtt fel, és édesapja révén – ahol ő volt a Bécsi Hadilevéltárban működő magyar delegáció vezetője – a történész kollégák szó szerint „házhoz jártak”, ő pedig már gyermekként bele nőtt ebbe az izgalmas világba. Sok időt töltött levéltári közegben, hadtörténeti intézményekben, diplomáciai környezetben. Ez a légkör nagy hatással volt rá, különösen kamaszkorában. Először azt gondolta, hogy kiváló német nyelvtudását és osztrák tapasztalatait felhasználva a magyar–osztrák kapcsolattörténettel fog foglalkozni. Gimnazistaként egy tanulmányi versenyen is részt vett, ahol Hermann Róbert – a korszak egyik legjelentősebb 1848–49-es kutatója – segítette, később pedig doktori témavezetője lett. Korai kutatásai éppen az 1848-as, osztrák forradalomellenes hadjárat előkészítésére és politikai hátterére irányultak: ez a terület akkoriban nem feltétlenül volt teljesen új, ám számára nagy szakmai elismerést jelentett, hogy később Hermann Róbert műveiben az ő munkáira is hivatkozott.

A témaváltás

„Az értelmiségi munka nem 8-tól 16 óráig tart, az ember nem tudja „letenni a tollat”, ugyanis a gondolatok gyakran váratlan helyzetekben érkeznek – akár gyerekekkel biciklizés közben is –, és ilyenkor gyorsan fel kell jegyezni őket” – emelte ki Zachar Péter. Úgy látja, hogy a felsőoktatás rendszere és a hallgatók elvárásai is megkövetelik a folyamatos jelenlétet, a gyors visszajelzést és a felelősségteljes értékelést. Az egyetemi közegben azonban egyre világosabbá vált számára, hogy a 19. századi, 1848–49-es kutatásoknak erős, aktív műhelye van. Ekkor érezte úgy, hogy érdemes más területet is kipróbálnia. Immár visszatekintve is különösen szerencsésnek érzi magát, hogy egyetemistaként olyan iskolateremtő professzorok vonták be részkutatásokba, mint Diószegi István, Tőkéczki László, vagy Kállay István.

Ekkor ismerkedett meg Gergely Jenő professzorral is, aki az ELTE BTK Történeti Intézet Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének tanszékvezetője volt és fő kutatási területei közé tartozott Magyarország története a 19. és 20. században, az egyháztörténet, a keresztény pártok története és a magyarországi autonómiák története. A professzor éppen fiatal kutatókból álló történészcsapatot gyűjtött maga köré, amelybe Zachar Péter is bekapcsolódott: közösen indítottak kutatásokat az autonómiák történetéről, intézményi struktúrákról, köztük a Magyar Tudományos Akadémia autonómiájáról, az önkormányzatok, az egyetemek vagy éppen a hegyközségek sajátosságairól. Ebben a projektben kezdett el foglalkozni a kamarák történetével és ez az érdeklődés azóta is végigkíséri. Úttörő munkának tartja, hogy hosszú idő óta először ők vizsgálták tudományos igényességgel a kamarákat mint államtól független, de állami funkciókat is ellátó szervezeteket. Mint mondta, forráskiadványok, monográfiák, konferenciák és nemzetközi projektek is születtek ebből, így a kamarák vizsgálata fokozatosan átterelte érdeklődését a két világháború közötti időszak felé, különösen a politikai gondolkodás, a társadalmi reformtörekvések és ezzel összefüggésben a katolikus egyház társadalmi tanításának irányába. Ezekben mind azt látta, hogy a korszak válaszokat keresett az állam működésére, a társadalmi megosztottságra és a kor ideológiai kihívásaira.

Egy szakértő számára nem kockázatos a témaváltás? – vetődik fel a kérdés, viszont Zachar Péter Krisztián a leendő kutatóknak azt üzeni: nem szükséges már egyetemistaként végleg elköteleződni egyetlen tématerület mellett, mivel a tudományos érdeklődés természetes módon változik, és a pályázati rendszer is sokszor más irányba tereli az embert. Fontos, hogy nyitottak legyenek a határterületek felé, és ne zárkózzanak el az új témák befogadásától. „A mai kutatásokban a nagy elbeszélések helyett egyre inkább a mikrotörténeti részletek kerülnek előtérbe, ami jól képzett, nyelvtudással és alapos ismeretekkel rendelkező fiatal kutatókat igényel” – vélekedett a dékánhelyettes.

A keresztény értékek fontossága

A történelmi érdeklődése mellett a keresztény értelmiségi szervezetekhez való kötődése szintén gyermekkorra vezethető vissza. Édesapja mélyen hitélő ember volt, ugyanakkor az akkori rendszer ezt nem igazán támogatta. Gyermekként mégis hittanra járhatott, elsőáldozó lett, és végigjárta a katolikus nevelés mérföldköveit. Egyetemistaként ismerkedett meg Osztie Zoltán atyával, aki később a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke lett, és aki felismerte benne a vezetői képességeket. Először a belvárosi csoport vezetésére kérte fel, majd az országos elnökségben is szerepet vállalt. Jelenleg Makláry Ákos parókus mellett világi társelnökként segíti a szervezet munkáját, amely túl a pártpolitikán, a keresztény értékeket igyekszik megjeleníteni a mindennapokban.

Nyitókép: NKE, Szilágyi Dénes