A centralizált gazdasági kormányzásról
A miniszterelnök kecskeméti beszédében (2025. dec. 6.) megemlítette, hogy már vizsgálják, hogy mi felett múlt el az idő, amit a jövő évi választások után felül kell vizsgálni. A következő hétfőn (2025. dec. 8.) tartott kutatói workshopunkon megvitatott egyik tanulmány épp erre reflektált versenyképességi szempontból. A centralizált gazdasági kormányzás a mennyiségi növekedés időszakában hatékony lehetett, de minőségi, innováció alapú kormányzás esetén már gátló tényezővé válhat, ezért ezt a kérdést bizonyosan érdemes felvenni a megvizsgálandó területek közé.
Magyarország 1990-es politikai és gazdasági decentralizációja után a következő 3,5 évtizedben fokról fokra a kormányzás centralizációja erősödött. Volt, amikor a decentralizált szereplők gazdasági kudarca (pl. önkormányzatok fizetésképtelenségig történt eladósodása, egyenlőtlen közoktatási rendszer, kórházfinanszírozási problémák stb.), volt, amikor a központi költségvetés finanszírozási és likviditási igénye (pl. adóztatási centralizáció), és nyilván volt, amikor a politikai megfontolás vezette a központosítási törekvéseket.
Domonkos Endre és Kovács Olivér kollégánk által elvégzett gazdaságtörténeti kutatás azt mutatja a fejlődés és centralizált kormányzás összefüggésében, hogy az innovációalapú növekedés esetén a centralizáció már visszahúzó hatással jár. Az elmúlt években egyre több kutatás igazolja, hogy az állami intézményrendszer szerkezete meghatározza egy ország innovációs teljesítményét. A visegrádi országok története – amelyet a kollégák vizsgáltak – világosan megmutatja, hogy a túlzott centralizáció szinte minden esetben visszafogja a kreatív kísérletezést, a tanulást és a hosszú távú fejlődést. Ezzel szemben a decentralizáltabb kormányzási modell képes közelebb vinni a döntéshozatalt a valós problémákhoz, így termékenyebb talajt biztosít a társadalmi, gazdasági és ökológiai innovációk számára.
A központosított bürokrácia történelmileg a növekedés fetisizálására épült – mind a szocializmus évtizedeiben, mind a rendszerváltás utáni gyors iparosodás során. A tanulmány szerint a V4-országokban a centralizáció rendre a „pro-growth” logikát erősítette, miközben háttérbe szorultak a minőségi, jólét- és környezetorientált fejlesztések. A kutatások alapján azonban a decentralizált intézményi környezet sokkal inkább kedvez az innovációnak: a helyi döntéshozók nagyobb mozgástérrel rendelkeznek, gyorsabban reagálnak az igényekre, és több lehetőségük van kísérletezésre és párhuzamos tanulásra.
A visegrádi országok összehasonlítása ezt empirikusan is igazolja. A viszonylag decentralizáltabb Csehország innovációs teljesítménye és öko-innovációs eredményei stabilan felülmúlják a centralizáltabb Magyarországét vagy Szlovákiáét. A tanulmány szerint a tartós decentralizációt mutató országok egyben a magasabb intézményi minőséget is felmutatók közé tartoznak, és nagyobb valószínűséggel képesek befogadni új, poszt-növekedési irányokat.
Mindez arra utal, hogy a túlzott állami centralizáció ma már nem egyszerűen kormányzástechnikai szempont, hanem strukturális korlátja az innovációnak és a fenntartható átmenetnek. Ha a régió valóban nagyobb teret kíván engedni a társadalmi és környezeti szempontból értékteremtő újításoknak, elkerülhetetlenül újra kell gondolni a döntéshozatal koncentrációját. A jövő innovatív közpolitikája megkívánja a decentralizáltabb, tanulásra képes, nyitottabb állam működését – és ideje, hogy Magyaroroszág is ebbe az irányba haladjon tovább.
Nyitókép: michal812 / depositphotos.com
