Az Európai Unió számos stratégiájában központi szerepet kaptak a védelmi ipar fejlesztése, valamint Ukrajna védelme.
A 2022 februárja óta tartó orosz–ukrán katonai konfliktus kritikus fordulatot jelent az Európai Unió számos politikája számára, különösen a biztonság- és védelempolitika számára. A hidegháború végét követő évtizedekig tartó relatív alacsony védelmi befektetések után az európai nemzetek egy biztonsági válsággal szembesültek, amely alapvető gyengeségeket tárt fel a védelmi ipari kapacitás, az ellátási lánc ellenálló képessége és a stratégiai felkészültség terén.
A háború a politikai keretek átfogó újraértékelését kényszerítette ki: az európai védelmi prioritások, ipari képességek, kutatás-fejlesztési (K+F) és innovációs tevékenyégi programok új fókuszt kaptak, amelyekben Ukrajna védelme kiemelt szerepet kapott. Terjedelmi okok miatt, a teljesség igénye nélkül ezek csak egy részét nézzük most át.
Először is, az EU közzétette első átfogó európai védelmi ipari stratégiáját (European Defence Industrial Strategy) amelyben 2035-ig tervez. A közzétett stratégia elsődleges célja az európai védelmi technológiai és ipari bázis (EDTIB) megerősítése az EU védelmi felkészültségének, biztonságának és stratégiai autonómiájának fokozása érdekében. Kiemelt hangsúlyt kap az EU tagállamainak együttműködése a védelmi beszerzések terén (célkitűzés: 2030-ra a beszerzések 40%-a együttműködésen alapuljon), valamint az EU-n belüli több felszerelés gyártásának és beszerzésének elősegítése a méretgazdaságosság révén, melyben Ukrajna kulcsfontosságú partnerként szerepel.
A dokumentum javasolja az Európai Védelmi Ipari Program (EDIP), valamint az Európai Védelmi Alap (EDF) eszközök létrehozását, amelyek célja, hogy megkönnyítsék a közös beszerzést, az ipari növekedés ösztönzését és az ellátási lánc sebezhetőségeinek kezelését pénzügyi és szabályozási intézkedések révén, a 2027-ig tartó többéves pénzügyi keret határidején túlmenően is. Addig is, az EDIP 1,5 milliárd euró összegű vissza nem térítendő támogatás nyújt az EU védelmi készültségének fokozásához 2027-ig. Az átfogó stratégia egészében Ukrajna fegyveres támogatása kulcsfontosságú szerepet kap, így a K+F terén tett fejlesztések esetében „…rövid távon a technológiai áttörések elérése a jelenlegi kihívások – többek között az Ukrajnában zajló háború – kezelését is támogatná.” (20. old.)
Másodszor, az európai versenyképességi alap célja, hogy kezelje az EU növekvő termelékenységi és technológiai fejlődésben való lemaradást, valamint választ találjon a kutatás és innováció, az infrastruktúra kiépítése, a piaci dinamizmus és az ipari kapacitás kihívásaira. Célja az európai versenyképesség erősítése, a stratégiai autonómia fokozása és a kritikus technológiák és erőforrások külső forrásaitól való függőség csökkentése. Az alap négy stratégiai pilléren nyugszik: a tiszta átmenet és ipari dekarbonizáció, a digitális átmenet felgyorsítása, az egészségügy, biotechnológia, mezőgazdaság és biogazdaság, valamint az ellenálló képesség és biztonság, védelmi ipar és űrkutatás fejlesztése. A program teljes pénzügyi kerete a 2028–2034 közötti időszakra megközelítőleg 234,3 milliárd euró. A dokumentum alapján az Európai Versenyképességi Alap (ECF) stratégiája elsősorban a védelemre és biztonságra összpontosítva segíti Ukrajnát. Ezek szerint cél az ukrán védelmi technológiai és ipari bázis (DTIB) megerősítése: „az ukrán védelmi technológiai és ipari bázis megerősítését támogató intézkedéseket is finanszírozni kell, mivel ipara elengedhetetlen lesz az európai megnövekedett védelmi igények támogatásához” (22. oldal, (36) bekezdés). Preferenciális hozzáférést biztosít a védelmi ipari felkészültségi alaphoz: „azonnali és preferenciális vásárlási vagy használati/lízingelési lehetőséget kínál a tagállamoknak, a társult országoknak és Ukrajnának az alap részét képező védelmi termékekre vonatkozóan” (68. oldal, 47. cikk, 3. pont), valamint a közös védelmi beszerzési tevékenységekre vonatkozó szerződéseknek „tartalmazniuk kell a többi tagállam, társult ország vagy Ukrajna számára további mennyiségű védelmi termékek beszerzésére vonatkozó rendelkezéseket” (70. oldal, 48. cikk, 5. pont).
Harmadszor, a jövő kutatás-fejlesztés programjainak központjában is kiemelt szerepet kap a védelmi ipar fejlesztése. Egyrészt a „Biztonság, az ellenálló képesség és a technológiai vezető szerep” a Horizont Európa program alapvető prioritása, másrészt a célzott védelmi kutatási program révén a védelmi ipari bázis megerősítésére törekednek. Továbbá kifejezetten szorgalmazzák „a védelmi és kettős felhasználású startupok és azok felskálázásának támogatására szolgál, teljes mértékben kiegészítve az ECF InvestEU eszközt és az EU Védelmi Innovációs Rendszerét (EUDIS)”. Bár ebben a stratégiában Ukrajna nem szerepel közvetlenül, a Horizont Európa az EU védelmi iparának és biztonsági képességeinek megerősítését célzott programok, stratégiai beruházások és innovációs projekteket kívánja finanszírozni. A program általános célkitűzései és a védelmi iparra és a nemzetközi együttműködésre vonatkozó konkrét rendelkezései közvetve Ukrajna javát szolgálhatják.
Végezetül, az EU 2027-ig ki akar alakítani egy katonai mobilitási programot, egyfajta „katonai Schengent”. Ennek érdekében harmonizálják az eljárásokat, amelyek a határokon átnyúló katonai mozgásokra vonatkoznak. Létrehoznának egy új vészhelyzeti keretrendszer, az Európai Katonai Mobilitási Megerősített Reagálási Rendszert (EMERS), amely gyorsított eljárásokat és prioritást biztosít az infrastruktúrához az EU vagy a NATO keretein belül működő fegyveres erők számára. A kulcsfontosságú katonai mobilitási folyosók korszerűsítése és a stratégiai infrastruktúra ellenálló képességét célozza meg. Ezen túlmenően új eszközöket vezet be a kiberbiztonság és az energiabiztonság megerősítésére, valamint a felkészültség javítására béke- és válsághelyzetekben. A katonai mobilitás irányítását és koordinációját egy új Katonai Mobilitási Szállítási Csoport végezné. Mindez jelentősen megnövelné a Bizottság munkaigényét, így a jelenlegi többéves pénzügyi keret időszakára (2021–2027) körülbelül 9,517 millió eurót igényelnek: 4,5 millió EUR a bizottsági szolgálatok (DG MOVE, DG DEFIS, DG TAXUD, DG ECHO) emberi erőforrásaira; 2,6 millió eurót a decentralizált ügynökségek (EASA, ERA) emberi erőforrásaira, valamint 2,5 millió eurót a szolidaritási alaphoz és egyéb informatikai eszközökhöz kapcsolódó digitális beruházásokra. A következő többéves pénzügyi keret időszakára (2028–2034) azonban már körülbelül 64,099 millió eurót terveznek – ez az összeg vélhetően a humán erőforrás költségein túl a program egyéb érdemi részeit is lefed. Minderre elsősorban Ukrajna védelme miatt van szükség – a Szállítási Csoport ülésein Ukrajna, Moldova, illetve más érintett államok képviselői is részt vehetnek megfigyelői státuszban (55. oldal).
Összegezve, 2022 óta az uniós hosszú távú védelmi, ipari és kutatás-fejlesztési, valamint innovációs programok új hangsúlyt kaptak, amelyekben a védelmi iparnak és Ukrajna védelmének kiemelt szerepe van. Az USA megváltozott szerepfelfogása miatt ez hasznos lehet, amennyiben ez túllép Ukrajna és esetleg Moldova védelmén. Ugyanakkor, amennyiben Ukrajna és Oroszország között egy tartós békemegállapodás jönne létre, kétségessé válna Ukrajna ilyen szintű támogatásának indokoltsága.
A kép forrása: Lepasik / depositphotos.com




