A nagy francia forradalom idején zajló és a napóleoni háborúk alapvető változásokat hoztak a harcok megvívásának gyakorlatában. Az 1792-től 1815-ig tartó negyed évszázadban – néhány évtől eltekintve – Franciaország és az ellene felsorakozott hatalmak háborúinak sora követte egymást, ezen fegyveres konfliktusok pedig a hadművészet szinte minden területén gyökeres változásokat generáltak.
A hadtudomány Clausewitz A háborúról című szintézisével együtt a XIX. századi katonai szakirodalom legjelentősebb alkotásaként tartja számon Jomini nemrégiben a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent könyvét, így Tótfalusi Ágnes teljes fordításával és szakszerű kommentálásával most a régi adósságát törleszti a Padányi József által szerkesztett Pro Militum Artibus könyvsorozat.
Antoine-Henri Jomini (1779–1869) svájci születésű tábornok, hadtörténész, katonai teoretikus Svájcban kezdte katonai pályafutását, ám később el kellett hagynia hazáját, és Párizsban telepedett le. Érdeklődése Napóleon győzelmeinek hatására fordult a hadművészet felé, és már egészen fiatalon nagy elismertséget szereztek neki a témában írt művei. 1805-től részt vett Napóleon hadjárataiban, karrierje villámgyorsan ívelt felfelé. Sokan egyenesen a császár látnokaként emlegették, de közben a nehéz természetű Jomini irigyeinek száma is meredeken emelkedett, ezért már Napóleon oroszországi hadjáratát megelőzően is kacérkodott annak a gondolatával, hogy az orosz cár szolgálatába szegődjék. 1813-ban – ekkor már a francia hadsereg tábornokaként és nemzetközileg elismert katonai szakíróként – végül I. Sándor cár szolgálatába állt, így az oroszok oldalán harcolta végig a napóleoni háborúk utolsó időszakát (tettét a legtöbben árulásnak tekintették, de Napóleon megbocsátott a svájci tábornoknak). Később Miklós cárevics katonai nevelője, majd trónra lépése után tanácsadója lett, még a későbbi II. Sándor cár katonai nevelését is őrá bízta az uralkodó.
Élete hátralévő részében elsősorban katonai szakíróként tevékenykedett, aktív csapatszolgálatot utoljára az 1828–1829-es orosz–török háborúban vállalt, de tanácsadóként még a krími háborúban is részt vett I. Miklós cár, valamint az 1859-es szárd–francia–osztrák háborúban III. Napóleon oldalán. 1855-ben hagyta el Oroszországot, a Párizshoz közeli Passyban halt meg. A magyar nyelven most megjelent fő műve (francia címén Précis de l’art de la guerre) két kötetben jelent meg 1838-ban, Párizsban.
Szerző: Sarnyai Tibor
Antoine-Henri Jomini: A hadművészet kézikönyve, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2024.
Nyitókép: Napóleon szobra, Laffray, Franciaország. Forrás: depositphotos.com/Elenarts
