Stratégiai projektek az EU-n kívül
Ahogy arról korábban is beszámoltunk, az Európai Bizottság 2025 áprilisában kihirdette az első stratégiai nyersanyagprojektek listáját: 47 beruházás kapott támogatást az Európai Unió területén, a 2024 májusában hatályba lépett Kritikus nyersanyagokról szóló rendelet (Critical Raw Materials Act, CRMA) végrehajtásának keretében. Ezek a projektek kulcsszerepet játszanak az EU azon törekvésében, hogy megerősítse saját kitermelési, feldolgozási és újrahasznosítási kapacitásait, valamint csökkentse az egyoldalú importfüggőséget.
Most pedig nyilvánosságra hozták a stratégiai projektek második körét, olyan pályázatokét, amelyek az EU-n kívül valósulnak meg. A 2025 júniusában közzétett lista 13 harmadik országban indított beruházást tartalmaz, amelyek szintén stratégiai státuszt kaptak az ellátásbiztonság, a nyersanyag-diverzifikáció és a globális partnerség szempontjából. Ezek a projektek – jól kiegészítve a már kiválasztott uniós fejlesztéseket – azt a célt szolgálják, hogy az EU hosszú távon megbízható, fenntartható és geopolitikailag ellenálló nyersanyag-értékláncokat tudjon működtetni. A következőkben ezen új beruházások földrajzi eloszlását, nyersanyagfókuszát és stratégiai jelentőségét tekintjük át – nemcsak európai, hanem globális kontextusban is.
A kiválasztott 13 projektből hét olyan országokban kapott helyet, amelyekkel az EU már korábban stratégiai partnerséget kötött a nyersanyag-értékláncokra vonatkozóan, így látszik, hogy épít a már meglévő partnerségekre. Emellett azonban a földrajzi eloszlása is beszédes: Afrika (Zambia, Dél-Afrika, Malawi, Madagaszkár), Dél-Amerika (Brazília), Észak-Amerika (Kanada), Európa peremvidéke (Grönland, Norvégia, Szerbia, Ukrajna, Egyesült Királyság), valamint Ázsia kapujában fekvő Kazahsztán. Ez a földrajzi diverzifikáció nemcsak az importkockázatok csökkentését szolgálja, hanem geopolitikai üzenet is: az EU új típusú globális szereplővé kíván válni, amely nem csupán szabályoz, hanem aktív módon részt vesz a nyersanyagok kitermelésében, feldolgozásában és a kapcsolódó technológiák fejlesztésében is.
A stratégiai státuszt elnyert beruházások elsődlegesen olyan nyersanyagok kitermelésére és feldolgozására irányulnak, amelyek nélkülözhetetlenek az elektromobilitás, a megújulóenergia-technológiák, az űripar és a védelmi szektor számára. A legnagyobb arányban támogatott nyersanyag a grafit, amely négy projektben is megjelenik: Ukrajnában (Balakhivka), Madagaszkáron (Maniry), Kazahsztánban (Sarytogan), valamint egy integrált projektben Norvégiában és Grönlandon (Norgraph). Mivel a grafit elengedhetetlen az akkumulátorok anódjához, ezek a beruházások közvetlenül hozzájárulnak az európai akkumulátoripar alapanyag-ellátásához. A második kiemelt csoportot a nikkel és a kobalt képviseli, amelyek gyakran egy projekten belül együtt jelennek meg, mivel jellemzően együttesen fordulnak elő a természetben. Nikkellel foglalkozik a CaledoNi projekt Új-Kaledóniában, a Dumont projekt Kanadában, valamint a São Miguel Paulista (SMP) feldolgozóüzem újraindítása Brazíliában. Mindhárom projekt kobaltot is érint, kiegészítve a zambiai Kobaloni projektet, amely kifejezetten kobaltfeldolgozásra fókuszál. Ezek az anyagok alapvetőek a lítiumion-akkumulátorok katódjában, így szintén stratégiai fontosságúak az elektromos járművek gyártása szempontjából. A lítium egyetlen projektben szerepel: a szerbiai Jadar lelőhelyen, amelyet rengeteg kritika ért, és a Rio Tinto fejleszt. A lítium mellett ez a beruházás bór kitermelésére is irányul, amely különösen fontos az üveg-, autó- és űripar számára. Külön kiemelendő két projekt, amely a ritkaföldfémek – nevezetesen mágnesekhez használt elemek – kitermelését célozza: az egyik a Songwe Hill projekt Malawiban, a másik a Zandkopsdrift Dél-Afrikában. Ezek a fémek kulcsszerepet játszanak a szélenergia-termelésben és az elektromos motorokban, ezért az ellátásuk kiemelten érzékeny terület. A projektek között szerepel továbbá egy rézkitermelési beruházás Norvégiában (Nussir), valamint egy volfrámprojekt az Egyesült Királyságban (Tungsten West). A réz rendkívül fontos a villamosenergia-hálózatok és a mikroelektronika számára, míg a volfrám a védelmi és repülőiparban nélkülözhetetlen.
A beruházások kiválasztása a CRMA-ban meghatározott szigorú kritériumrendszer alapján történt, külön figyelmet fordítva a technikai megvalósíthatóságra, a pénzügyi megalapozottságra, valamint a környezeti, társadalmi és kormányzási (ESG) szempontokra. A stratégiai státusz elnyerése nem csupán uniós támogatást jelent, hanem gyorsított engedélyezést, célzott pénzügyi eszközökhöz való hozzáférést, valamint kapcsolatépítési lehetőséget az európai ipari szereplőkkel – különösen a végfelhasználói (off-take) megállapodások tekintetében.
A most elfogadott projektek 5,5 milliárd euró összértékű beruházást generálnak, és egy olyan átfogó európai nyersanyag-stratégia részét képezik, amely 2030-ra három konkrét célt tűzött ki: a stratégiai nyersanyagok legalább 10%-ának EU-n belüli kitermelését, 40%-ának feldolgozását és 25%-ának újrahasznosításból való fedezését. E célkitűzéseket kiegészíti az a szabály, miszerint egyetlen stratégiai nyersanyag esetében sem származhat az EU éves fogyasztásának több mint 65%-a egyetlen harmadik országból.
A globális kontextusban ez a stratégia világosan illeszkedik a nyersanyagokért folyó nemzetközi versenybe. Míg Kína már évtizedek óta aktívan jelen van Afrikában és Dél-Amerikában – nemcsak kitermelőként, hanem feldolgozó és finanszírozó szereplőként is –, az EU most egy alternatív modellt kínál: olyan beruházásokat támogat, amelyek nem kizárólag európai érdekeket szolgálnak, hanem a helyi gazdaságfejlesztést és társadalmi értékteremtést is szem előtt tartják. Ugyanakkor a CRMA lehetővé teszi, hogy ezek a partnerségek hosszú távon technológiai, környezeti és szociális szempontból is fenntarthatóvá váljanak.
Az Európai Bizottság által most jóváhagyott külső stratégiai projektek tehát nem helyettesítik, hanem kiegészítik a már korábban elfogadott 47 uniós beruházást. Együtt alkotják azt a 60 elemből álló projektportfóliót, amely meghatározhatja az EU jövőbeni ipari versenyképességét az olyan stratégiai ágazatokban, mint az akkumulátoripar, a megújuló energiatermelés, a digitális technológia, a védelmi ipar vagy az űrkutatás. A következő években kulcsfontosságú lesz, hogy ezek a projektek mennyire valósulnak meg hatékonyan, milyen társadalmi és környezeti hatásokat váltanak ki és hogyan tudják ténylegesen csökkenteni az EU importfüggőségét.
Nyitókép forrása: Európai Bizottság
