Jan Berz tanulmánya arra keresi a választ, hogy vajon a nyugat- vagy kelet-európai miniszterelnökök pozíciója erősebb-e, illetve, hogy a választókat mennyiben befolyásolja a miniszterelnök személye a pártpreferencia kialakítása során.
Milyen erősek a kelet-közép-európai miniszterelnökök pozíciói nyugat-európai társaikéhoz képest? Ezt a kérdést tette fel Jan Berz az East European Politics című folyóirat hasábjain, majd összehasonlította, hogy a miniszterelnökök személye, karizmája mennyiben befolyásolta a szavazókat a parlamenti választások során. A szerző azt találta, hogy a kelet-közép-európai miniszterelnökök erősebbek, mint nyugat-európai társaik. Az eredmények azt sugallják, hogy amikor a miniszterelnökök közti különbségeket vizsgáljuk több dimenziót kell figyelembe vennünk. A kelet-közép-európai miniszterelnökök átlagban kevesebb időt töltenek a hatalomban, emiatt kevesebb idejük van elérni politikai céljaikat, ami különösen igaz a megelőző évtizedekben, ugyanakkor – a parlamentáris rendszerek ellenére – pozíciójuk inkább az elnökihez hasonlítható, ami pedig erősíti őket. De milyen szempontokat figyelembe véve érvel Berz amellett, hogy a kelet-közép-európai miniszterelnökök befolyásosabbak nyugat-európai társaiknál?
A tanulmány több olyan szempontot is górcső alá vesz, amelyeket illetően a miniszterelnököknek jól kell teljesíteniük ahhoz, hogy elérjék politikai céljaikat. Csupán a hivatali időtartamra koncentrálni természetesen komoly hiba lenne, noha ez nem jelenti azt, hogy a hivatalban töltött idő ne lenne fontos. A miniszterelnöki hivatalban töltött idő hossza természetesen korlátozhatja a kívánt szakpolitikák véghezvitelét, ezért mintegy szükséges feltételről van szó. A hivatali idő hossza mellett azonban fontos tényező lehet az, hogy a parlamenti választások eredményére milyen személyes hatást tud gyakorolni egy miniszterelnök, a pártján belül mekkora a támogatottsága, illetve, hogy milyen végrehajtói vagy törvényhozói tapasztalattal rendelkezik. Ezek együttesen határozzák meg azt, hogy milyen célokat érhet el hivatali ideje alatt.
A cikkben bemutatott bizonyítékok hozzájárulnak a választói magatartás tanulmányozásához és alátámasztják a szakirodalom két feltevését: (1) a kevésbé fejlett pártrendszerekben nagyobb a vezető szerepe; (2) a média helyzete és szerepe miatt nagyobb hangsúlyt kapnak a vezetők a parlamenti választásokon. Mindkét tényező kedvező feltételt biztosít a közép-kelet-európai országok vezetőinek ahhoz, hogy személyesen befolyásolják a szavazói magatartást. Különösen a miniszterelnökök számára előnyös a médiarendszer helyzete, amely sérülékeny az elittel szemben és amelyet tevékenyen formálhatnak a saját érdekükben.
A kapott eredmények összhangban állnak a választások prezidencializálódásáról szóló nemzetközi szakirodalommal, mégis újabb kérdéseket vetnek fel. Annak ellenére, hogy a kelet-közép-európai miniszterelnökök választási értelemben erősebbek, hivatali idejük átlagban mégis rövidebb, mint a nyugat-európai miniszterelnököké. A prezidencializálódás elmélet szerint az erős miniszterelnököknek képesnek kellene lenniük, kiemelt pozíciójukat kihasználva autonómiát kiépíteni a párton, illetve a kormányon belül, ezzel meghosszabbítva hivatali túlélésüket. Mégis milyen magyarázat oldhatja fel ezt a látszólagos ellentmondást?
Ezek szerint más tényezők is vannak, amelyek segítik vagy hátráltatják a miniszterelnököket abban, hogy autonómiát szerezzenek a párton és a kormányon belül. Jelen tanulmány a régiós és országszintű különbségekre koncentrál, ezért a kutatás nem terjed ki az egyes miniszterelnökökre jellemző tényezőkre, amivel szinte elnöki autonómiát szereznek (vagy nem szereznek) a pártjukon belül – ezen személyiségjegyeket és vezetői képességeket egyébként is nehéz lenne számszerűsíthetően mérni. Az intézményesültebb pártokban – ez főleg a nyugati pártokra igaz, amelyek gyakran régebbiek a keletieknél – a miniszterelnököknek nehezebb erős pozíciót kiharcolniuk. A koalíciós kormányok szintén csökkenthetik a miniszterelnökök lehetőségét a kormányon belüli autonómia kialakítására. Továbbá a személyes karakterjegyek szintén befolyásolják, hogy az egyes miniszterelnökök hogyan tudják a már-már elnöki szerepüket a javukra fordítani a választásokon. A téma jobb megértéséhez az egyes miniszterelnökök összehasonlító elemzése döntőnek bizonyulhat. Jelen tanulmány nem ez utóbbi szempontot tűzte zászlajára, hanem főként arra szolgál, hogy tágítsa tudásunkat az európai miniszterelnökök közötti rendszerszintű különbségeket illetően.
Összességében a kelet-közép-európai miniszterelnökök lehet, hogy átlagban kevesebb időt töltenek hivatalban, viszont a szinte elnöki befolyásuknak köszönhetően nagyobb hatást gyakorolnak a parlamenti választások kimenetelére, mint nyugati társaik. A bemutatott eredmények rávilágítanak arra, hogy egy miniszterelnök erejét leginkább egy több dimenziós koncepcióként lehet felfogni, amelyben a kelet-közép-európai és a nyugati-európai miniszterelnökök eltérő előnyökkel bírnak.
A kép forrása: Tech Xplore
