Eddig a felfedezés volt a lényeg, immár az a kérdés, miképpen lehet az űrben folyó tevékenységeket üzletileg nyereségessé tenni – hangzott el azon a szakmai programon, ahol az NKE Távközlési, Légi- és Világűrjogi Kutatóintézete és a Magyar Hadtudományi Társaság három új, világűrjogi témában megjelent könyvet mutatott be.
A március 26-án, a Zrínyi Teremben megrendezett szakmai program vendégeit Tilinger Krisztina, az intézet kutatója köszöntötte, majd szólt az intézet közelmúltbéli névváltoztatásáról: a kutatási spektrum a távközlési és a légi jog területeivel is bővült. Bartóki-Gönczy Balázs intézetvezető az öt éve létrejött kutatóintézet elmúlt időszakának főbb állomásait ismertette, kiemelve a győri Széchenyi István Egyetemmel közös munkát, valamint a három éve megjelent első tankönyvet, amelyet mintegy 50 publikációs és három másik kötet követett. Óriási munka – konferenciák, nyári egyetemek szervezése, részvétel az UniSpace programban – eredményeképpen sikerült a nemzetközi szakmai kapcsolatok vérkeringésébe is bekapcsolódni. Az intézetvezető is szólt a kutatási portfolió kibővítéséről, amelyben a drónok témája kapcsán a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karral működnek együtt, s a jövőben ugyancsak foglalkoznak majd a távközlési politika és jog területével – utóbbi kapcsán idén a tengeralatti kábelek kerülnek fókuszba. Az intézetvezető kiemelte: egy francia egyetemmel közös pályázat révén új kutatás indult, ennek eredményeit egy decemberi konferencián ismertetik majd.
Biztonsági és katonai kérdések
Szenes Zoltán ny. vezérezredes, tábornok, a HHK professor emeritusa, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke az „Új űrkorszak kapujában. A világűr biztonsági és katonai kérdései” című, a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelen könyv társszerkesztőjeként (Edl András volt a másik szerkesztő) elmondta: a téma jelentőségét az űrszektor fejlesztésének a 2018-as kormányprogramban is szereplő fontossága mellett a nemzetközi fejlemények is jelezték: 2019-ben az USA az űrerők fejlesztéséről, két évvel később a NATO a világűr műveleti térré minősítéséről döntött, az EU pedig űrbiztonsági és védelmi stratégiát alkotott. Az elkészült kötet első részében a világűr biztonsági és katonai szerepét mutatják be az írások, a másodikban országtanulmányok olvashatók, a harmadik blokk pedig az űrrendszerek, űrtechnológia témáját dolgozza fel. A könyv a Magyar Hadtudományi Társaságnál és a Zrínyi Kiadó webshopjában kapható.
Sulyok Gábor, a Széchenyi István Egyetem egyetemi tanára a „The New Space Age – Legal and Policy Perspectives” című, a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent kötet társszerkesztője volt (Bartóki-Gönczy Balázzsal együtt). Új űrkorszak: szabályozási helyzetkép és kihívások címmel tartott előadásában elsőként a globális űrszektor méretének részleteit ismertette. Elhangzott: kilencvennél több állam végez ma már űrtevékenységet, felbocsátásra 11 képes. A szektor közel 600 milliárd dollárt tesz ki, ez a szám évente 7-8 százalékkal nő, s a tevékenységek közel 80 százaléka kereskedelmi jellegű. Az űrben lévő mintegy 20 ezer űrobjektum több, mint fele működő. A kapcsolódó szabályozás öt univerzális nemzetközi szerződés és ugyanennyi ENSZ közgyűlési határozat mellett egyéb nemzetközi szerződések és nem kötelező erejű dokumentumok keretében történik. Sulyok Gábor kitért a kapcsolódó elvekre, szabályokra, mint például a nemzeti kisajátítás tilalma, az űrobjektumok lajstromozása, a katonai célú felhasználás korlátozása és a felelősségi kérdések. Végül a kihívások kerültek szóba: az űrszemét kezelése, az erőforrások kiaknázása, a fegyverkezési verseny megelőzése, és az űrturizmus szabályozása.
A szentély-korszak után
Ezt követően Edl András, az intézet tudományos segédmunkatársa, a harmadik, “Colony 01 – Challenges of Establishing Permanent Human Presence on Other Planets” című, ugyancsak a Ludovika Egyetemi Kiadó által gondozott kötet szerkesztőjeként tartott előadást. Elmondta: a világűrt az amerikaiak afféle szentélyként kezelték, konszenzusnak tűnt úgy tekinteni, hogy az oda telepített objektumokat nem támadják; ez egy sikeres időszak volt, a műholdak száma exponenciálisan nőtt. Ez a „sanctuary”-korszak ért véget 2007-ben, amikor Kína megsemmisítette az egyik saját régi műholdját. E lépés nyomán százmilliónál is több darabnyi űrszemét került a világűrbe, s ennek kapcsán világossá vált: e problémát csak globális együttműködéssel lehet megoldani. Eljött az űrműveletek kora, s eljöhet az űrből érkező csapásmérések ideje is. Hatféle elmélet van azzal kapcsolatban, merre tartanak az űrrel kapcsolatos tevékenységek, lépések: a világűr ellenőrzése, globális rakétaháború, erőtöbbszörözés, hírszerzés, nukleáris fegyverek vagy galaktikus hadiflotta kialakítása lehetnek az irányok.
Próbálják az űrbéli konfliktusokat egy már ismert helyzethez (tengeri? légi?) hasonlítani, mintázatokat találni, ám ez a gondolkodásmód és megközelítés amellett, hogy logikus, merevvé is válhat. Fontos figyelembe venni, hogy a stratégiai célok kommunikációja, az elrettentési és veszteségtűrési képességek például Kína esetében mások, mint a nyugati hatalmaknál, hangsúlyozta Edl András. A kötet kapcsán úgy fogalmazott: a másik két könyv a jelenlegi helyzetről szól, az általa szerkesztett pedig azzal a céllal íródott, hogy segítse a felkészülést bizonyos helyzetekre. Eddig a felfedezés volt a lényeg, immár az a kérdés, miképpen lehet az űrben folyó tevékenységeket üzletileg nyereségessé tenni.
Nyitókép: depositphotos.com
