A Tanács a kötelező kvóták bevezetését tartaná szükségesnek a tömeges bevándorlással megküzdő országok terheinek csökkentése érdekében. Az Európai Parlament és a Tanács közötti tárgyalások azonban még csak most kezdődnek meg.
Június elején az uniós belügyminiszterek Tanács-ülésén a politikusok megszavazták az Európai Unió migrációs és menekültpolitikáját megújító két – a menekültügyi eljárásról, valamint a menekültügy és migráció kezeléséről szóló – jogszabálytervezettel kapcsolatos álláspontjukat, áttörést hozva ezzel a több éve húzódó tárgyalásokban.
Az új szabályozásra vonatkozó javaslatok az Európai Bizottság 2020 őszén bemutatott, új Migrációs és Menekültügyi Paktumjának részét képezik. A szakpolitika reformjának szükségessége a 2015-ben kezdődő migrációs válság nyomán kapott kiemelt hangsúlyt az európai belpolitikában. Az elmúlt mintegy három évben azonban a folyamatos egyeztetések ellenére sem sikerült megállapodásra jutniuk a tagországoknak, illetve az uniós intézményeknek arról, legyen-e, és, ha igen, milyen elvek mentén egységes migrációs politikája az Uniónak.
Konszenzus a múlt héten sem született, ám mivel ezen a területen minősített többséggel – a tagállamok 55 százaléka, amelyek egyúttal az uniós népesség 65 százalékát is magukba foglalják – hozhatnak a politikusok döntést a Tanácsban, így Magyarország és Lengyelország nemleges szavazata, továbbá több nemzet – például Málta, Bulgária, Szlovákia – tartózkodása ellenére el tudták fogadni az intézmény által képviselendő álláspontot. Ennek értelmében a Tanács a nemzetközi védelmet kérő személyekkel kapcsolatos eljárásrend egységesítését szorgalmazza: mint például a határidőket, a jogsegélyhez való jogot, illetve a külső határokon történő ellenőrzés folyamatát. Ezen túlmenően a belügyminiszterek arra is javaslatot tesznek, hogy vezessenek be egy olyan szolidaritási mechanizmust, melyben a részvétel kötelező lenne, ám a tagországok megválaszthatják, hogy bevándorlók átvételével vagy pénzügyi hozzájárulással fejezik ki szolidaritásukat a migrációs nyomásnak jobban kitett államok irányába. A Tanács évi 30 ezer fő szétosztását tartaná szükségesnek – mely szám magasabb is lehet, ha a helyzet megköveteli –, az egyes nemzetekre jutó személyek számát GDP- és népességarányosan állapítanák meg. Az az ország, amelyik nem szeretne mást befogadni, 20 ezer eurót kellene, hogy fizessen fejenként annyi ember után, amennyi a kvóta alapján rá esik.
Beszélhetünk-e kötelező kvótáról?
Jelenleg még csupán valószínűsíthető, de nem vehető biztosra, hogy kötelező kvótákat vezet be az Európai Unió. Amennyiben a tervezetből egyszer jogszabály lesz, és tartalma a Tanács által elfogadott állásponthoz képest változatlan marad, akkor igen, minden tagállamnak kötelező lesz egy előre meghatározott számú személyt befogadnia vagy fizetnie utána. A javaslat ugyanis rendelet megalkotására irányul, amely nemzet pedig nem tesz eleget majd kötelezettségének, az ellen a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat.
Az Európai Unióban különböző jogi aktusokról lehet beszélni, egyesek az egész Unióra, mások csak az államok egy csoportjára vonatkoznak, lehetnek közvetlen vagy közvetett hatályúak. A rendelet egy olyan típusát jelenti ezen jogi aktusoknak, amely az egész EU-ra értelmezendő, kötelező érvényű és közvetlenül hatályos, vagyis az elfogadását követően nem kell a nemzeti jogrendszerbe átültetni.
Mikortól léphet életbe új szabályozás?
Ahogyan a legtöbb jogszabálytervezetről, úgy ebben az ügyben is a rendes jogalkotási eljárás keretében döntenek az EU-ban. A folyamatban az Európai Parlament (EP) és a Tanács egyenrangú félként, társjogalkotókként vannak jelen. Mindez azt jelenti, hogy mindkét félnek el kell fogadnia a végső tartalmat. A rendes jogalkotási eljárás a Bizottság javaslatával veszi kezdetét, azt követi az első olvasat. Ekkor az EP vagy elfogadja, vagy módosítja a tervezetet, majd a Parlament álláspontjáról a Tanács hoz döntést. Amennyiben egyetért vele, úgy az adott jogszabály elfogadottnak minősül, ha viszont módosítja, akkor a Tanács által már módosított javaslat visszakerül az EP-hez második olvasatra. Ha ezt követően sem jutnak megegyezésre, de a Parlament nem utasítja el a Tanács összes módosítását – ebben az esetben ugyanis eredménytelenül, de véget ér a jogalkotás –, akkor egyeztetőbizottságot hívnak össze, mely testület dönt egy közös szöveg elfogadásáról. Közös szöveg elfogadása esetén harmadik olvasatra kerül a sor, ami az utolsó szakaszát jelenti az egész eljárásnak.
A Tanácsnak még az első olvasatot, tehát az Európai Parlament állásfoglalását megelőzően, lehetősége van általános megközelítés elfogadására. Ezzel az EP számára megismerhetővé teszi a tárgyalások során képviselt nézeteit, elősegítve vele a megegyezést. A Tanács által most, június elején elfogadott dokumentum is egy ilyen általános megközelítés. Az Európai Parlament ezt követően kezd csak el egyeztetni a Bizottság javaslatáról, az EP álláspontjáról pedig utána a Tanács is kialakítja a véleményét. Az általános megközelítésnek köszönhetően megnövekszik az esélye, hogy már első olvasatban elfogadják az intézmények a jogszabályt, ennek a szakasznak ugyanakkor nincsen határideje. Noha az EP és a Tanács is elkötelezett az iránt, hogy minél hamarabb életbe lépjen a jogszabály, tényleges változásra csak később kerülhet majd sor.
Kép: Európai Unió
