Digitális kompetenciák állapota és hatása hazánkban

Az NKE ÁNTK Közszervezési és Infotechnológiai Tanszékén évek óta foglalkozunk a digitális kompetenciák kérdéskörével. Több tanulmányban vizsgáltuk már a digitális felkészültség, a digitális kompetenciaszint szerepét, versenyképességben mutatkozó szerepét.  A TKP (TKP2021-NKTA-51 pályázata) segítségével egy 2023-as, országos, reprezentatív felmérés digitális felkészültséggel és versenyképességgel összefüggő eredményeit kaptuk meg, melyből több, újabb tanulmány készült. Ezek esszenciáját mutatjuk be az alábbiakban.

Megállapításainkat röviden összefoglalva – általánosságban – elmondhatjuk, hogy a helyzet Magyarországon változatlan. Azaz továbbra is

• A társadalom kisebb része (közel fele) birtokolja a legalapvetőbb digitális készségeket, bár a teljes önállóságuk mértéke kérdéses. 
• Van lineáris összefüggés a készség és tudásszint emelkedése és az arra jellemző pozitív válaszadók csoportjának zsugorodása között. 
• Minél összetettebb kompetenciát vizsgálunk, a jövedelem növekedésével tolódik át a hangsúly az önálló használat irányába.

• A munkaügyi státusz meghatározó az egyes digitális kompetenciaterületeken. Határozottan jobb eredmény látunk az aktív keresőknél, vállalkozóknál és tanulóknál, míg látványosan rossz eredményt mutatnak a közmunkások, munkanélküliek / álláskeresők, de még közülük is kiemelkednek az öregségi és özvegyi nyugdíjasok, rehabilitációs vagy rokkantsági ellátásban részesülők, ami a digitális egyenlőtlenség életkori dimenziójának ráhatását támasztja alá.

• Szoros korreláció figyelhető meg az internethasználat (a használat gyakorisága és eszköze) és a digitális jártasság szintje között.

• A korosztályi lejtő hatása minden kérdésben megmutatkozott, az átfordulás az 51–60-as decilisben mutatkozott a legtöbb esetben. Azaz e decilis felett már egyre több az önállótlan felhasználó, mint az önálló. Ugyanakkor ez az átfordulási pont tolódik felfelé a korábbi felmérésekhez képest.

• Az iskolázottság és digitális jártasság még mindig szoros korrelációt mutat. Három kategória különíthető el élesen: a legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzettek, többségükben önálló használatra nem alkalmasak, a legfeljebb középfokú végzettségűek, ahol már kiegyensúlyozottabb az önálló használók és a nem önálló használók aránya, előbbiek túlsúlyával, valamint a felsőoktatást végzettek, ahol már 4–5-ször annyi a magabiztos, önálló felhasználó, mint az önállótlan.

• Néhány százalékponttal – a férfiak tűnnek erősebbnek az önálló, magabiztos jártasságok területén.

Egyetlen látványos változást látunk, ez pedig a negyedik kutatási kérdéssel összefüggésben jelentkezik. Ma már – e válaszok fényében – a településtípusok – a legtöbb esetben – már korrelálnak a jártassági szintekkel. Nem fejlettségüknek megfelelően, hanem attól eltérően. Az alacsony lélekszámú községek sokkal jobb eredményt értek el, mint amilyenre – lakosságszámukra vonatkozóan – predesztináltuk őket. (E mögött a digitális nomádok vidéki térnyerése is sejthető.) Emellé csatlakozik az országon belüli egyenlőtlenség erősödése, mely a keleti régiók (kiegészülve Dél-Dunántúllal) egyre erősebb leszakadását mutatja.

Sajnos még jobban polarizálódik a képzett, városi, fiatal, aktív keresők és az idősebb, alacsonyabb végzettségű, rurális területen élő, passzívak helyzete, növekszik a rés e rétegek versenyképessége között. Minél több hátrányosan ható tényezőt azonosítunk valakinél, annál nagyobb eséllyel nem rendelkezik megfelelő digitális készségekkel és válik a munkaerőpiacon versenyképtelenné. 

A digitális ökoszisztémában nem résztvevők hátra csúsznak a munkaerőpiacon, mobilitásuk romlik, általában rosszabb életkörülményeik tovább romlanak. 

A CEDEFOP alacsony szintű alapkészségekkel rendelkező felnőttek társadalmi és gazdasági költségével foglalkozó tanulmánya szerint az alacsony szintű készségekkel rendelkezők fejlesztése:

• növeli az egyének foglalkoztathatóságát és jövedelmét, valamint a gazdaság egészének termelékenységét
• a termelékenység és a gazdasági növekedéséből fakadóan növeli az adókból származó bevételt és csökkenti a közkiadásokat
• növeli az egészséges életmód felé való elkötelezettséget és a társadalmi szerepvállalást, valamint csökkentené a bűnözést
• növeli a bizalmat, a társadalmi szerepvállalást és a befogadást
• képzettebb és hozzáértőbb lakosságot eredményez, ami nyitottabbá válik az újításokra és ösztönözi az innovációt és a technológiai fejlődést (CEDEFOP, 2017)

Ehhez hozzátehetjük még, hogy:

• Minél inkább digitálisan jártas egy felhasználó, annál nagyobb biztonságban van a technológia használata közben. 
• A digitalizáció nem önmagában hozza létre vagy javítja a társadalmi befogadást, hanem úgy, hogy megteremti a társadalmi, politikai és gazdasági feltételeket, amelyek javíthatják az esélyegyenlőséget és az emberek helyzetét.
• Számos platform közösségépítő erővel is bír (pl.: tanulóközösségek).
• Végül, de korántsem utolsósorban a digitális jártasság a kulcsa a digitális közszolgáltatások széleskörű használatának. 

Ezért is szorgalmazzuk, hogy minél nagyobb hangsúlyt fektessen a mindenkori szakpolitika a formális, informális és nonformális informatika oktatásra, iskolarendszerben és azon túl, a digitális facilitációs centrumokra, a közszféra és a versenyszféra önkéntes vállalásainak támogatására (CSR–PSR), a célzott (lehetőség szerint intergenerációs) felzárkóztató programokra, az uniós programokban való intenzív részvételre (pl.: CodeWeek, All Digital, European Solidarity Corps, Digital Skills Accelerator, Digital Skills Map, ySkills Project stb.)

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy felmérésünk önbevalláson alapul. Ez pedig erős torzításra ad lehetőséget: az önértékelések és a tényleges kompetenciaszint között óriási eltérések lehetnek. A Perception & reality: measuring digital skills gaps in Europe, India, and Singapore c. tanulmány (ICDL, 2018) is megállapítja, hogy az emberek hajlamosak túlbecsülni saját digitális készségeiket (amellett, hogy Európában és Európán kívül is tartós és korosztálytól független hiányosságokat látunk). A túlbecslés nagyságrendi.

Kutatásunkat folytatjuk, hiszen a felmérés számos további kereszttábla elemzésére ad lehetőséget. Ennél is árnyaltabb képet kaphatunk a digitális jártasság és 

• a vállalkozásban való részvétel
• a vállalkozás indítási hajlandóság
• a vállalkozói életút szimpátia
• a vállalkozáshoz szükséges információval való rendelkezés
• az ingázás
• az otthonról végzett tevékenységek
• az utazás közbeni tevékenységek
• az okos eszköz attitűdök
• valamint a mesterséges intelligencia iránti tájékozottság

függvényében. 

A TKP2021-NKTA-51 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium által a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból a TKP2021-NKTA támogatási rendszer keretében finanszírozott támogatással valósult meg.