Műhelybeszélgetés Istenről, teremtett világról, környezetünk állapotáról – és az ehhez kapcsolódó emberi felelősségről.
Műhelybeszélgetés a Teremtésvédelemről címmel szervezett programot december 6-én estére az NKE Vallás és Társadalom Kutatóintézete és a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem PPKE II. János Pál Pápa Kutatóközpont Teremtésvédelem Kutatóintézete. A John Lukacs Társalgóban megrendezett esemény vendégei Kodácsy Tamás és Szűcs Boglárka, a Károli Gáspár Református Egyetem Teremtésvédelmi Műhely képviselői, valamint a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya – Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia képviseletében Nevelős Gábor SJ és (online formában) Benedek József voltak.
Az estet Bauer Lilla, az NKE ÁNTK Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Tanszékének adjunktusa, a Vallás és Társadalom Kutatóintézet munkatársa nyitotta meg. Köszöntőjében kiemelte, hogy fontos céljuk az NKE hallgatóit is bevonni a vallásról és társadalomról szóló rendezvények világába. Reményét fejezte ki, hogy interaktív beszélgetés alakul ki, amelyen ki-ki megosztja gondolatatait, tapasztalatait.
A Vallás és Társadalom Kutatóintézet vezetője, Ujházi Lóránd azt emelte ki, hogy teremtésvédelemmel a II. János Pál Pápa Kutatóközponttal közös projekt keretében foglalkoznak abból a célból, hogy olyan közpolitikai témákról, mint a klímavédelem vagy a haderő teológiai szempontból is eszmét cseréljenek. E munkában az NKE szerepe kiemelkedő, hiszen ebben az oktatási intézményben képzik a következő évek állami vezetőit, fontos tehát, hogy a hallgatók figyelmét teológiai szempontokra is ráirányítsák.
Minek nevezzelek?
A beszélgetés a teremtésvédelem fogalmának tisztázásával kezdődött. Nevelős Gábor ennek kapcsán azt emelte ki, hogy a teremtés szó már önmagában is utal a Teremtőre, azaz arra, hogy akik e területtel foglalkoznak, azok ezzel azt is állítják, hogy a világot valaki létrehozta. A „védelem” szónak pedig teológiai alapjai vannak – mutatott rá –, hiszen a Bibliából tudjuk, hogy az ember feladatául kapta, hogy művelje és őrizze a teremtett világot.
A teremtésvédelem szó 1999-ben került be a hazai közbeszédbe: akkor jelent meg Bolyki János református lelkész e címen írt könyve – mondta Kodácsy Tamás, hozzátéve: a szó azt a keresztyén felelősségvállalást jelenti, amely a környezetvédelem terén megjelenik. A bűnbeeséssel egyébként nemcsak az ember, hanem az egész világ büntetést kapott – jelezte a lelkész –, hiszen a kígyónak Isten azt mondta: „egész életedben hason csúszva járj!”, a föld pedig „töviseket és gyomokat nevel”. Nem mindegy tehát, hogyan élünk a világban, tetteink következményeit környezetünk is viseli.
Zöld Biblia
Miért fontos, hogy a teremtésvédelem megjelenjen a társadalmi közbeszédben? – tette fel a kérdést Szűcs Boglárka. Egyebek mellett azért, mert az idei IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change – Éghajlatváltozási Kormányközi Testület ) – jelentésben egyértelmű tudományos konszenzus olvasható ki arról, hogy a kedvezőtlen környezeti folyamatok hátterében az emberi tevékenység áll. „Keresztény emberként e mellett nem mehetünk el szótlanul. E ténynek a hívő emberek gondolkodásában is meg kell jelennie, és e problémát az egyháznak is képviselnie kell” – fogalmazott. Át kell gondolni ipari-mezőgazdasági modelljeinket, fogyasztási szokásainkat pedig meg kell változtatnunk ahhoz, hogy a felmelegedés mértéke elviselhető szinten maradjon. Ehhez pedig újra kell gondolnunk az ember és a természet viszonyrendszerét. Szűcs Boglára említést tett a Zöld Bibliáról is. A magyarul egyelőre nem kiadott Biblia attól specifikus, hogy az ember és a természet viszonyára vonatkozó részek zölddel szerepelnek benne.
Geográfus-urbanistaként veszek részt e beszélgetésen – jelezte Benedek József, aki online jelentkezett be Kolozsvárról. A téma kapcsán a világ Istentől kapott ajándék voltát emelte ki, aki célt is adott. Kérdés, hogy ezt felismerjük-e – tette hozzá. Említést tett Nevelős Gáborral közös, Átfogó ökológia nevű programjukról is, amelynek keretében a teremtésvédelem kérdéseit gondolják át II. János Pál pápa vonatkozó enciklikája alapján.
Reménytelen?
Bauer Lilla azt az ellentmondást vetette fel, amelynek lényege, hogy már az óvodákban is szerepel környezeti nevelés program, ám érdemi eredmények nem látszanak. Gond a nyugati, individualista társadalmakra – így a miénkre is – jellemző bizalomhiány: nehezen nyitunk közösségek felé. „A teremtésvédelemben az a plusz a környezetvédelemhez képest, hogy a hit által Istenen keresztül közösséget tudunk építeni ebben az értékvilágban” – mutatott rá.
Kodácsy Tamás a református egyház és az állam közti egyezményről szólva elmondta: a dokumentum megfogalmazza azt, hogy a környezetvédelmi szemléletformálás egyházi feladat is, s delegálja azt egyházi intézményeknek, gyülekezeteknek. „Az az ökológiai krízis elég reménytelen ahhoz, hogy minden egyház össze tudjon fogni” – állapította meg.
A közönség soraiból elhangzott egy idézet egy védikus szentírásból, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberek szükségletük felett fogyasztanak. Miért tudnak az egyházak segíteni? – adódott a kérdés. Nos, azért, mert önmagában a fogyasztás, spirituális dimenzió nélkül nem tesz boldoggá. A lemondás tehát e szempontból nem aszkézis, hanem annak belátása, hogy Istennel való kapcsolatunk rendbe tételre szorul: ha az ő tulajdonát tiszteljük, akkor lehetünk boldogok.
Mi a sáfárság?
Nevelős Gábor úgy fogalmazott: nem csak, hogy dolgunk, hogy megmentsünk a Földet, de munkatársai is vagyunk Istennek, abban, hogy a művét megtartsuk. „Szükség van a hitbeli meggyőződésre is ahhoz, hogy ez a feladat ne szélmalomharcnak tűnjön. Fontos, hogy nem tudom úgy szeretni az embertársaimat, ha a környezetet nem tartom rendezetten. Ez embertársaink felé érzett felelősségünk megélése, kifejezése.” Felhívta a figyelmet a Bibliában gyakran szereplő „sáfárság” kifejezésre, amelynek jelentése: tulajdonjog nélküli teljes felelősség. Maga a közgazdaságtan szó is magában rejti a közért való tevékenységet. A teremtésvédelem nem öncélú tehát: az nem más, mint az örökkévalóság szemlélete – jelezte. Nehéz ezt a szemléletet képviselni az állami való partnerségben – tette hozzá.
Szűcs Boglárja Csányi Vilmos etológus gondolatait idézve arról is szólt, hogy míg régen természetes közege volt az embernek a nagyközösség, mára atomizált társadalmakban élünk, abban próbálunk globális problémákat orvosolni. De hogyan is működhetne a közösségek érdekének képviselete, ha közben nemigen vannak már közösségek? Az egyházban még vannak és a civil szektorban is jó példákat találni egymást segítő kisközösségekre – ezekből mutatott be néhány jó példát Szűcs Boglárka.
