Csak az 1990-es években több mint 100 háború zajlott, amelyben közel 90 ország vett részt, és mintegy kilencmillió ember halt meg. A társadalom fejlődésének eredményeként fokozatosan elkülönültek a fegyveres erőszak használatának jogával felruházott közösségek, és reguláris, szervezett állami hadseregek alakultak ki. Ezeknek a hierarchikusan szabályozott és feladatorientált csoportoknak a vezetésére, valamint a hadászati és a politikai szint közötti összeköttetés biztosítására tehetséges, jól kiképzett és gyakorlott szakemberekre van szükség.
Minden katonai vezetési szinten, azaz a hadászatban, a hadműveletben és a harcászatban is megtaláljuk a tiszteket. A tiszteknek kiemelkedő szaktudással kell rendelkezniük, ezért minden állam törekszik arra, hogy olyan oktatási intézményeket állítson fel és képzési rendszert dolgozzon ki, amelynek célja a tiszti állomány kinevelése. A tisztek nemcsak a katonai erőknél, hanem más, a katonai hierarchia mintájára szerveződő fegyveres- és rendvédelmi szerveknél (például polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, hivatásos katasztrófavédelmi szerv stb.) is megtalálhatók, minden olyan állami szervezetben, amelyben hivatásos szolgálatot teljesítő állomány van rendszeresítve. Ebben az írásban a magyar honvédelem tisztképzési rendszerének történetét tekintem át vázlatosan.
A magyar honvéd tisztképzés a reguláris haderő kialakulásától 1918-ig
A török hódoltságot követő időszakban, a 18. század hajnalán szükségessé vált hazánkban is a reguláris haderő felépítése. Ennek mintáját a kor szelleméhez igazodóan a tömeghadseregek adták és az élére vezetőket kellett képezni. Az addig nemesi privilégium alapján betölthető beosztásokat lassan elkezdte felváltani a szakértelem, illetve a haza iránti hűség és a katonai szolgálat iránti elkötelezettség. Az első honvédtisztképző akadémia felállítása kezdetekben – részben az uralkodói jóváhagyás hiánya miatt – nem volt zökkenőmentes, majdnem két évtizedig húzódott. Ekkoriban a Habsburg Birodalom részei voltunk. A magyar rendi országgyűlés 1790-ben hozta meg azt a határozatát, melyben az szerepelt, hogy állítsanak fel egy magyar képzési nyelvű katonai akadémiát a katonai nevelés érdekében: „A katonai nevelés előmozdítására nemzeti hadi-iskolát állítanak a nemes ifjúság részére, hol elméleti és gyakorlati képzést nyerhet, a neustadtihoz hasonlót. Ezt Budán állítják fel és a megyék az alapítványhoz való járulásuk arányában, ajánlhatnak oda nemes ifjakat.”
1792-ben az Országgyűlés a IX. törvénycikkében kimondta, hogy a Hadbiztosi Hadiakadémián magyarok is tanulhassanak. A hazai tisztképző intézmény felállítását a 1802. évi IV. számú, a katonai akadémiáról s tanulmányokról, és az ezen czélra gróf Festetits György, Rhédey Lajos és Párnitzky Mihály által tett alapitványról című törvénycikkben is rögzítették. Az uralkodói hozzájárulásra végül az 1808. évi országgyűlésig kellett várni. A képzés helyszínének kijelölt váci Theresianum nevű volt tanintézet épületét a királyné után Loudoviceanak nevezték el.
A katonai Ludovika-akadémiáról szóló 1808. évi VII. törvénycikk hozta létre a magyar katonai felsőoktatás első intézményét, ugyanakkor ennek megnyitását és a magyar nyelven folyó tisztképzést a Habsburg Birodalom érdekeit féltő uralkodó újfent megakadályozta. Majd a napóleoni háborúk vonták el a figyelmet a magyar tisztképzés ügyéről.
A következő fejlemény az 1827. évi XVII. törvénycikk volt, amely rendelkezett a váci épület eladásáról és a magyar katonai akadémia Pesten történő felállításáról. Ennek helyeként az Orczy-családtól megvásárolt Orczy-kertet jelölték ki. Az építési munkálatok 1830-ban vették kezdetüket Pollack Mihály tervei alapján, de pénzhiány miatt a teljes befejezésre, berendezésre és felszerelésre végül csak 1848-ban kerülhetett sor. Az intézet a kapuit az 1849. év első napjaiban nyitotta meg Magyar Hadi Tanoda néven, majd az 1849-es szabadságharc eseményei és a császári sereg bevonulása következtében gyorsan be is zárt.
A forradalom és szabadságharc után, az 1867-es kiegyezésig fel sem merülhetett önálló tiszti intézet létrehozása. A kiegyezést követően az 1872. évi XVI. törvénycikkben rögzítették, hogy – hivatkozva a korábbi 1808-as és 1827-es törvényekre – a Pesten felállítani rendelt magyar katonai intézet, mint magyar királyi honvédségi akadémia, Ludovika Akadémia néven jöhessen létre. A honvédség erőteljes fejlődése mellett a Ludovika Akadémia sokáig teljes létszámmal működött, de még így sem volt képes fedezni a honvédség tiszti állományának létszámigényét. Ebből kifolyólag indokolttá vált új szervezet alapítása, ami a honvéd nevelő és képző intézetek 1897-es felállításához vezetett. Ilyen intézet lett a soproni honvéd főreáliskola, ahová a növendékek a középiskolát követően kerülhettek be. A főreáliskola elvégzését követően lehetett a Ludovika Akadémiára jelentkezni, ily módon előbbi az utóbbinak mintegy előkészítő iskolája volt. További honvéd hadapródiskolákat is alapítottak Pécsen és Nagyváradon. Ezekben a honvéd nevelő és képző intézetekben végzett fiataloknak nem csak a honvédséghez, de a közös hadsereghez is volt lehetőségük belépni. 1913-ig a Ludovika Akadémián csak gyalogos és lovastiszt-képzés működött, a fegyvernemi tisztképzés csak Ausztriában volt elérhető. 1913-tól vezették be a tüzértiszt-képzést, mely nehézkesen indult a német nyelvű szabályzatok miatt. Ez a képzési rendszer 1918-ig alapvetően nem változott.
A magyar honvéd tisztképzés a 1918 és 1945 között
Az első világháború után, a Tanácsköztársaság kikiáltását követően – 1919. április – a Ludovika Akadémiát feloszlatták és Parancsnokképző Tanfolyam néven folyt volna képzés, de a háborús helyzet miatt ez ténylegesen nem valósult meg. Később, a belpolitikai helyzet stabilizálódása után, az Akadémia újrakezdhette a működését. Miután kormányzóvá választották, Horthy Miklós kiemelt figyelmet fordított az Akadémián folyó oktatásra. Mindazonáltal a trianoni békediktátumnak megfelelően a tisztképzés csak korlátozott létszámmal és csak egy intézményben maradhatott, ez pedig a Ludovika Akadémia volt.
Ettől függetlenül az országban több helyen is folyt rejtett tisztképzés. 1928-ban elrendelték a pécsi Zrínyi Miklós főreáliskolának a tisztképző főiskolává történő átalakítását, lényegében a Ludovika Akadémiával megegyező rendeltetéssel. Majd 1931 után a pécsi Zrínyi Miklós Akadémia beolvadt a Ludovika Akadémia állományába, ami ezután két főcsoportban folytatott tisztképzést: (1) gyalogsági, lovassági és tüzér, illetve (2) repülő, híradó, műszaki és folyamőr szakon. Ez 1939-et követően három főcsoporttá bővült, azaz gyakorlatilag már három katonai főiskola működött. Pesten a Ludovikán maradt a gyalogság, lovasság és a tüzérség, Budán a Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémián a műszaki vonatkozású csapatnemek és a csendőrség, illetve harmadikként, elsősorban Kassán, a Horthy Miklós Honvéd Repülő Akadémián a légierő tisztképzése. Mivel a békediktátum a vezérkari tisztek képzését is tiltotta, ez is rejtve, a Hungária körúton található tüzér laktanyában folyt, amely képzést 1920-at követően különböző nevek alatt álcáztak (például szabályzatismertető tanfolyam stb.). Ez 1939-től 1945-ig Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia néven működött tovább.
1945-től a Rendszerváltoztatásig
A második világháború hadműveleteinek alakulása miatt 1944-ben a Ludovika Akadémiát Németországba telepítették. Ezzel megszűnt az itthoni akadémiai képzés, majd a háború lezárása után maga az Akadémia is. 1945 és 1947 között nem működött Magyarországon semmilyen katonai tanintézet.
Az 1947 februárjában aláírt párizsi békeszerződések után indulhatott meg újra a tisztképzés négy területen. A vezérkari tiszteket a Honvéd Hadiakadémián, a csapattiszteket a Honvéd Kossuth Akadémián, a gazdászati tiszteket a Honvéd Hadbiztosi Akadémián, a nevelőtiszteket pedig a Honvéd Petőfi Nevelőtiszti Akadémián képezték. A Honvéd Kossuth Akadémia mindösszesen két évig működött, 1949-ben bezárta kapuit. A megváltozott politikai rendszer és a hidegháború kiéleződése a haderő létszámának folyamatos növelésével járt, ami megnehezítette az oktatást, ugyanis a hallgatói létszám már akkora volt, hogy három zászlóaljat kellett szervezni. Ez a leterheltség a képzés színvonalának romlásával járt, ami a rendszer megváltoztatását eredményezte.
1948 és 1953 közötti nemzetközi viszonylatban több olyan válság is volt, amelyek a hidegháborús feszültség emelkedéséhez vezettek. Ezután egy mérsékelt enyhülést hozó időszak következett, amelynek köszönhetően a magyar a hadseregben is létszámcsökkentést lehetett végrehajtani, ami a széttagolt iskolarendszer összevonását tette lehetővé. 1950-től 1957-ig fegyvernemi tiszti iskolák vették át a Honvéd Kossuth Akadémia feladatait az ország különböző városaiban. Az először 17 fegyvernemi tiszti iskolát 1953-tól összevonások útján fokozatosan csökkentették, míg 1956-ban már csak négy maradt: Szolnokon a Kilián Repülő Tiszti Iskola, Tatán a Dózsa Lövész és Páncélos Tiszti Iskola, Budapesten a Kossuth Tüzér Tiszti Iskola, valamint Szentendrén a Zalka Híradó és Műszaki Tiszti Iskola. A magasabb szintű parancsnoki állomány képzése 1950-től a Honvéd Akadémián zajlott, amelyet 1955 márciusától Zrínyi Miklós Katonai Akadémiának neveztek. Ettől különbözött a politikai tisztek képzése, amely a Petőfi Sándor Katonai Politikai Akadémián történt.
Az 1956-os forradalom miatt a képzést ezek az intézmények nem tudták folytatni, az események után sokan leszereltek. 1957-ben a politikai környezet megváltozásából fakadó újjászervezési kényszer alatt a Dózsa, a Kossuth és a Zalka tiszti iskola összevonásával létrejött az Egyesített Fegyvernemi Tiszti Iskola, a Petőfi Sándor Katonai Politikai Akadémia pedig beolvadt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiába, annak társadalomtudományi tagozataként. A Kilián tiszti iskola kiképző központtá alakult. A minőségfejlesztésről született határozat értelmében 1960-tól a képzési időt is négy évre emelték. Egyébként mind anyagilag és technikailag, mind pedig a tanárok és az oktatás színvonalában is kiemelkedő volt ez az időszak, a tisztek polgári diplomát is kaptak.
1967-ben azonban meg kellett változtatni a rendszert annak érdekénen, hogy a végzett tisztek diplomája a polgári főiskolák által kiadottakkal egyenértékűnek minősüljön. Ez eredményezte azt, hogy 1967-től átalakult a tisztképzés és megkezdte a működését három katonai főiskola: a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a budapesti Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola és a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskola. Emellett változatlanul működött a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia. Az itt kiadott diplomákat 1971-től egyetemi végzettségűvel egyenértékűnek ismerték el. 1985-től az intézmény a hadtudomány kutatásában, művelésében elért eredményeinek elismeréseként megkapta az egyetemi rangot.
A rendszerváltoztatástól napjainkig
1990 után a katonai főiskolák lényegében változatlanul működtek tovább azzal, hogy 1991-tõl a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolát Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolának, 1990-től a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolát Szolnoki Repülőműszaki Főiskolának, majd 1991-től Szolnoki Repülőtiszti Főiskolának nevezték. 1996-ig az intézmények mindegyike a Magyar Honvédség hadrendjén belüli szervezet volt.
1996. szeptember 1-jével alakult meg a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia jogutódjaként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, amely már kivált a Magyar Honvédség hadrendjéből és önálló állami felsőoktatási intézmény lett. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetembe való beolvadással megszűnt két katonai főiskola: a Kossuth és a Szolnoki Repülőtiszti. Ezekből alakult a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kara [jelen sorok írójának alma materje].
Párhuzamosan működött a Vezetés- és Szervezéstudományi Kar. A 2000. évben került sor egy jelentősebb bővítésre, amikor harmadik egyetemi karként integrálódott az addigi önállóságát megőrző Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola is. A hatékonyság fokozása érdekében a Bolyai Karba olvadt be 2004. szeptember 1-jétől a Vezetés- és Szervezéstudományi Kar, következésképpen újra két karon folyt az oktatás. 2011. február 1-jei hatállyal, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egyes szervezeti egységeinek kiválásával jött létre a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj, amely a feladatait a Magyar Honvédség Parancsnokság szolgálati alárendeltségében hajtja végre és a lényege, hogy a zászlóalj a honvéd tisztjelölt állomány részére az éves tanterven kívül kiegészítő, általános katonai képzést vezet.
2012. január 1-jén Budapesten a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogutódjaként megalakult a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A Zrínyi két kara Hadtudományi és Honvédtisztképző Karként működik tovább a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen belül. A Hungária körúti objektum pedig felvette a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus nevet. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen folyó honvédtisztképzés gyökeresen új alapokra helyezett, korszerű és a szövetségesi követelményeknek megfelelő képzési rendszert folytat, illetve széleskörű és nemzetközileg is elismert kutatási tevékenységnek ad otthont. Az intézményben három képzési ciklusban, alapszakon, mesterszakon és doktori képzésben lehet tanulni. A doktori képzésben a hadtudományok és katonai műszaki tudományok tudományágakban lehet doktori (PhD) fokozatot szerezni. Mindazonáltal a képzés igazodik a hivatásrend sajátosságaihoz és a Magyar Honvédség igényeihez.
Nyitókép: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia épülete. A felvétel 1880-1890 között készült. (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára/ Klösz György fényképei)
Források
Ács Tibor: Törvény a Nemzeti Katonai Akadémiáról. In: Hadtudomány. 2008. 3. 4. 105-109.
https://honvedelem.hu/alakulat/mh-ludovika-zaszloalj.html(letöltés ideje: 2022. augusztus 24.)
https://ludovika-campus.uni-nke.hu/ludovikas-emlekeink/tradiciok/a-ludovika-akademia-rovid-tortenete (letöltés ideje: 2022. augusztus 23.)
https://honvedelem.hu/hirek/uj-alapokon-a-honved-tisztkepzes.html (letöltés ideje: 2022. augusztus 23.)
https://hhk.uni-nke.hu/karunkrol/bemutatkozas/tortenet/a-kar-tortenete (letöltés ideje: 2022. augusztus 23.)
Ismeretlen szerző: A M. Kir. Honvéd Ludovika Akadémia. 1900. Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. Budapest
