Szerbiában az orosz–ukrán háború „a koszovói háború újra élésével jár” a politikai narratívában, ez az egyik oka, amiért déli szomszédunk nem hajlandó elítélni Oroszország agresszióját – mondta Ördögh Tibor, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának egyetemi docense a Ludovika Szabadegyetemen. Szerbia külpolitikájának ezen része érdekes belpolitikai fejleményekkel is járt a balkáni országban, amely új hídfőt is jelent Oroszország számára Európa felé.
A szerb-orosz kapcsolatok számos viszontagságot hoztak az elmúlt 200 évben, de kétségtelen, hogy a barátságnak mély történelmi gyökerei vannak, a két ország kapcsolata inkább alapul szimpátián, mint szoros gazdasági kapcsolatokon. E tények hátteréről beszélt előadásában Ördögh Tibor. Az ÁNTK Európa-tanulmányok Tanszékének docense elmondta: a szláv testvériség megnyilvánulását a 19. század eleji török ellenes lázadások jelentették, a szerbek ugyanis orosz támogatással űzték ki az oszmánokat a Balkánról. Innen datálható a „nagy testvériség” kezdete, amelyet számos mítosz is övez. Érdekes a hasonlóság például a két ország zászlajának színeiben, igaz a sorrendet felcserélték.
Dinasztikus értékek – gazdasági kapcsolatok
Szintén fontos kapcsolati elem a múltból a Karađorđević–Obrenović dinasztia vetélkedése, amelynek nyomán, hol Oroszország, hol a Habsburg Birodalom irányába változott Szerbia elköteleződése. A viszályból a Karađorđević-család került ki győztesen, ami egyben az Oroszország felé való orientációt hozta magával. Később a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolata visszavetette a múltban gyökeredző testvériséget. Josip Broz Tito ugyanis regionális hatalmi pozíciót képzelt el Jugoszlávia számára, ami az ország kommunista pártjának kizárását hozta magával a szovjet blokk hasonló tömörüléseinek köréből. A két ország igazán majd csak a Szovjetunió bukása és a demokrácia 1990-ben kezdődött építése, illetve az első és második délszláv háború idején került ismét közelebb egymáshoz. Akkoriban ugyanis Oroszország Szerbiát támogatta az ENSZ BT-ben, Koszovó függetlenségét pedig mind a mai napi ellenzi. A kapcsolatok a 2000-es években Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével „szökkentek szárba”.
A gazdasági kapcsolati háló még a baráti viszony ellenére sem olyan erős a két ország között. A szerb export 13 százaléka Németországba irányul, ezt sorrendben Olaszország és Bosznia-Hercegovina, majd Románia és Magyarország követik. Oroszország csak ezek után következik 3,9 százalékkal. A szerb áruk behozatala, azaz az import terén is hasonló a helyzet, itt a sorrend: Németország, Kína, Olaszország és Oroszország. Az adatok fényében tehát a szerb gazdasági hálónak nem igazán meghatározó szereplője Oroszország – szögezte le Ördögh Tibor, aki idézett egy – a két nép barátságát társadalmi szinten is megerősítő – idén májusi közvélemény-kutatást. Ennek adatai szerint a válaszadók 82,1 százaléka ellenzi az oroszok elleni szankciókat. A felmérésben részt vevők 49 százaléka szerint Oroszország joggal teszi azt, amit tesz, míg Ukrajnát 6,1 százalék támogatja.
Úton Európába
Az előadáson Szerbia és az Európai Unió (EU) közötti kapcsolatokról is szó volt. A balkáni ország az ezredfordulón csatlakozott a Stabilizációs és Társulási Folyamathoz, nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy aláírják a Stabilizációs és Társulási Megállapodást az Európai Unióval. Szerbia 2009. december 22-én, Stockholmban nyújtotta be a tagság iránti kérelmét a közösség felé. Újabb nagy szünet után az EU 2014. január 21-én nyitotta meg a csatlakozásról szóló első kormányközi konferenciát. Napjainkra a joganyag 35 fejezetéből 22-t nyitottak meg és mindössze kettőt zártak le. Ebből látszik, hogy az Európai Bizottság korábbi elnöke, Jean-Claude Juncker által jelzett 2025-ös csatlakozási céldátum szinte biztosan nem valósul meg, ehhez ugyanis az összes fejezetet le kellene zárni két éven belül.
Az orosz–ukrán háború február 24-i kitörése után érdekesen alakult Szerbia külpolitikája. Mint ismert: az Európai Tanács aznapi ülése után az uniós tisztségviselők elítélték az orosz agressziót és erre hívták fel tagjaik és partnereik, köztük Szerbia figyelmét is. Aleksandar Vučić a háború kitörése után egy nappal televíziós nyilatkozatában arról beszélt, hogy „Szerbia nem csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz, ez sem politikai, sem gazdasági szempontból nem elemi érdeke az országnak”. Ivica Dačić házelnök, Putyin barátja szintén úgy nyilatkozott, hogy Szerbiának a saját érdekeit kell szem előtt tartania és nem az a szerepe, hogy Oroszországgal vagy Ukrajnával háborúzzon, vagy, hogy egyikőjük mellé álljon a másikkal szemben. A házelnök országa szerepét „a számunkra a legjobb” kifejezéssel jelölte meg.
A nyilatkozatokban párhuzamot vontak a koszovói háborúval is. „Szerbiának nem szabad csatlakoznia az Oroszországgal szembeni szankciókhoz, mert azok az országok, amelyek ezt követelik most Belgrádtól, 1999-ben, amikor a NATO Jugoszláviát bombázta, nem segítettek. Fenn kell tartani a jó kapcsolatot az Európai Unióval, de Oroszországgal és Kínával is, mert ha Moszkva és Peking nem védi meg Szerbiát, akkor senki sem fogja” – idézte a házelnök szavait Ördögh Tibor. A nyilatkozatokra még aznap meg is érkezett az orosz dicséret Aleksandar Bocan-Harcenko, Oroszország belgrádi nagykövete tolmácsolásában. Szerbia első és mai napig utolsó cselekedete Oroszország elítélésére a márciusi ENSZ-közgyűlésen megszavazott határozat volt, ennek okairól azonban odahaza nem nagyon ejtenek szót. Szerbia egyfajta hídfőt képez Oroszország számára az Európai Unió felé. A szerb állam és az Egyesült Arab Emirátusok tulajdonában álló Air Serbia légitársaság ugyanis az uniós tilt(akoz)ások ellenére a mai napig repül a Moszkva-Belgrád-Párizs útvonalon, amivel hídfőt képez az orosz állampolgárok számára a kontinens felé. A háború egyébként belpolitikai fejleményeket is hozott. Ördögh Tibor ennek tulajdonítja, hogy a tavaszi választások kampányában is hangsúlyt kapott háború oda vezetett, hogy a jelenlegi elnök, Vučić pártja szavazatvesztéssel zárt, miközben a 250 fős szerb parlamentbe 20 mandátumot szerzett három, oroszbarát szélsőjobboldali csoport.
Nyomásgyakorlás
Szerbiát számos oldalról érte nyomásgyakorlás az oroszok el nem ítélése okán. A legelső a nagy ellenfél, egyben uniós tag Horvátország részéről érkezett, de igazán nagy súllyal a német külügyminiszter, Annalena Baerbock nyilatkozata esett latba. Mellettük az Egyesült Államok is küldött három szenátort és egy államtitkárt Szerbiába. Ők Koszovó elismeréséről győzködték Belgrádot. Májusban Ana Brnabić ügyvezető szerb kormányfő újfent kifejtette: Szerbia nem áll a szankciós politika mellé. A miniszterelnök ennek okaként ismét előhozta a házelnök által korábban már emlegetett Koszovóval kapcsolatos narratívát. A háború negatívan hat Szerbia gazdaságára is. Vučić elnök júniusi nyilatkozata szerint naponta 350 tonna fűtőolajat importálnak, télen hétszer akkora az ország fogyasztása. Idén novembertől a jelenlegi büntetőintézkedések miatt ezt nem tudják megtenni, mert a Belgrád által importált összes olaj tankerrel érkezik a horvátországi Omisaljba és onnan jut el az adriai vezetéken, a Janafon keresztül Szerbiába. Tehát az orosz olaj egy uniós szereplőn keresztül érkezik a pancsovai finomítóba.
A szerb elnök korábban arról beszélt, hogy az Oroszország elleni uniós intézkedések 600 millió dollárt húznak ki országa zsebéből. Az iraki olaj ugyanis hordónként 31 dollárral kerül többe, mint az eddigi orosz importjuk. Ugyanakkor az Oroszországba irányuló szerb export értéke az első fél évben 5,6 százalékkal nőtt a tavalyi év azonos időszakához képest. Ördögh Tibor szerint annak tükrében sem mondható jelentősnek a bővülés, hogy a szerb export az első fél évben összességében 30 százalékos növekedést ért el. Oroszország felé az ukrán háború miatt márciusban és áprilisban is visszaesett a szerb kivitel. Utána azonban a gazdasági szereplők alkalmazkodtak a helyzethez, és júniusban már rekordnagyságú, 102 millió eurós exportot sikerült elérni, az egy évvel korábbinál 30 százalékkal nagyobbat. Szerbia 1,4 milliárd euró értékben importált orosz árucikkeket az év első hat hónapjában, míg tavaly egész évben 1,5 milliárd eurót tett ki az import értéke. Balkáni szomszédunk nagy tételekben gumiabroncsokat, gyümölcsöt, elsősorban almát, gyógyszereket és húskészítményeket exportál az orosz piacra, de évek óta jelentős tételt képez az orosz piacra szállított szerbiai nejlonharisnya is – sorolta az adatokat az NKE egyetemi docense, aki Szerbiát egyfajta új orosz hídfőnek tartaja. Ennek bizonyítékát pedig abban látja, hogy az orosz állampolgárok több mint ezer vállalatot jegyeztek be Szerbiában az invázió február végi kezdete óta. A legtöbb új vállalkozás az informatikai szektorban érdekelt és a létrehozásuk lehetővé teszi, hogy az oroszok stabilizálják szerbiai tartózkodásukat, ami e nélkül csak egy 30 napos vízummentes időszakot tesz lehetővé. Aki külföldi vízumért folyamodik, az a hatóságok látókörébe kerül. Az orosz vállalatok a szankciók kikerülésére használják Szerbiát (Yandex informatikai óriás, Szputnyik hírügynökség, RT televízió csatorna).
Három út előtt
Ördögh Tibor a szerb külpolitika alakulásának három lehetséges irányát vázolta fel. Az egyik az EU-tól történő elfordulás, ami 30 milliárd euros forgalomtól fosztaná meg Szerbiát. A másik lehetséges irány az oroszokkal történő szakítás, ami az oroszbarát szerb társadalmat tekintve politikai kockázatokat hordoz. A társadalom ugyanis a korábban említett adatok ellenére szentül hiszi, hogy Szerbiában továbbra is Oroszország a legnagyobb befektető. Igaz ugyanakkor, hogy az országba érkező orosz gáz szerepe nem elhanyagolható. Persze a barátság azért nem felhőtlen, bizonyítják ezt az utóbbi időszak kémbotrányai, amikor a szerb hadseregről próbáltak információt szerezni orosz oldalról. Ördögh Tibor a szerb külpolitika alakulásának harmadik irányát az eddigi külpolitika folytatásában látja. Szerinte továbbra is ez működik majd. Szerbia útja tehát a „se nem Kelet, se nem Nyugat” kifejezéssel írható majd le a következő időszakban is.
A Ludovika Szabadegyetem előadása az alábbi videóban is megtekinthető:
A Ludovika Szabadegyetem következő előadása október 18-án, kedden, 18 órakor kezdődik az Oktatási Központ II. előadójában. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter, az Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa az EU viszonya az orosz–ukrán háborúhoz címmel tart majd előadást.
Videó: Kristóf-Szabó Lilla