Az ember által okozott változások már DNS-szintű módosulásokat jelentenek az élővilágban – hangzott el egy minapi konferencián. A szakértők figyelmeztettek arra is: hamarosan több műanyag lesz az óceánokban, mint hal. Van-e kiút?
Műanyagszennyezés a szárazföldi vízgyűjtőktől az óceánokig címmel rendezett közös hibrid konferenciát a Portugál Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara (NKE VTK) a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében május 3-án, kedden.
A mind a helyszínen, mind az online térben követhető esemény az idén nyáron Lisszabonban megrendezendő ENSZ Óceán Konferencia megelőző konferenciájaként szolgált. Éppen ezért a tanácskozás alapvető céljául tűzte ki, hogy az előadók széles körű és közérthető áttekintést adjanak a műanyagszennyezés okozta aktuális kihívásokkal kapcsolatban. A délelőtti plenáris ülés részvevőit Deli Gergely, az NKE rektora, majd Jorge Roza de Oliveira, Portugália rendkívüli és meghatalmazott nagykövete köszöntötte. Az egyetem rektora elrettentő számokat sorolt a műanyagszennyezés mai mértékéről, ami akár az emberiség sorsát befolyásoló környezeti teherként nehezedhet világunkra. Például reklámszatyorból csak New Yorkban 23 millió darabot gyártanak évente, amiket mindössze átlagosan tizenkét percig használnak, miközben évmilliókig megmarad – elpusztítva a tenger élővilágát. Deli Gergely hangsúlyozta, a kutatók szerint 2050-re valamennyi tengeri madár és hal fog hordozni műanyagot a gyomrában. Éppen ezért kell valamit kezdeni a műanyagszennyezéssel, hiszen ennek hiányában akár minden eddigi zöld erőfeszítésünk feleslegessé válhat. A rektor bizalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a magyar és a portugál szakemberek együttműködése hatással lehet ezekre a kínzó problémákra.
Portugália budapesti nagykövete elsőként köszönetet mondott a szervezőknek a konferenciáért. Ezt követően kiemelte: ma az emberi tevékenység miatt szenved károkat az óceán, amelyekre tehát nekünk, közös fellépéssel kell válaszolnunk. Ilyen, ember által okozott kritikus probléma a műanyagszennyezés is, amelyeket a magyar és portugál szakértők együttműködésének köszönhetően jobban is megérthetünk.
A James Bond effektus
A konferencián elsőként Szöllősi-Nagy András, az NKE VTK Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének (VKT) egyetemi tanára adott elő „Globális vízkészletek kontra szárazföldi szennyezés” címmel. Mielőtt közérthető összefoglalót nyújtott volna a Föld vízkészleteit érintő legégetőbb problémákból, kiemelte, hogy Portugália legalább 700 éve odafigyel az óceánok problémájára, így ma is képes a döntéshozók figyelmét a legfontosabb ügyekre irányítani. A problémák között elsőként említette, hogy rendkívül kevés ivóvíz áll az emberiség rendelkezésére. A szakértők ezt James Bond effektusnak is hívják, hiszen a pontos szám a teljes vízkészlet 0,007%-a. Nem csoda, hogy a fenntartható fejlődés megteremtésének egyik kulcsa az ivóvíz fenntartása lehet. De ehhez a témához tartozik a célok közül a klímaváltozás megakadályozása, és a vizek alatti élővilág fenntartása is.
Visszafordíthatatlan folyamatok
Szöllősi-Nagy András a pusztító változások két mozgatórugójaként a népesség növekedését, és ettől nem függetlenül a klímaváltozást említette. Mára óriási olló nyílt az egyidőben élő népesség és a rendelkezésre álló ivóvíz mennyisége között, amely egyre inkább visszafordíthatatlan folyamatnak tűnik. Emellett visszafordíthatatlanná vált mára a fajok számának csökkentése, a klímaváltozás, illetve a tápanyagáramlás, azaz a nitrogén-ciklus folyamata. A világ számos pontján okozhat katasztrófát az óceánok vízszintjének folyamatos emelkedése is, illetve a belterületeken egyre gyakrabban előforduló áradások, árvizek. Nagyon más jövő elé nézünk tehát, mint amilyen a múltunk volt. A globális vízkörforgáson keresztül viszont alapvetően képesek lehetnénk befolyásolni az óceánokat, azok élővilágát, így akár a klíma változását is. Ami ma ijesztő, hogy ezek az ember által okozott változások már DNS-szintű módosulásokat jelentenek az élővilágban. Ám közös munkával és az új technológiák (a számítási teljesítmény drasztikus növekedése, a bigdata és MI) segítségével talán még elérhetünk változást – fejezte ki reményét Szöllősi-Nagy András.
Műanyag-szigetek
Ezt követően Jánosi Miklós Imre, az NKE VTK VKT tanszékvezetője fejtette ki gondolatait „A lebegő műanyagok dinamikája a keletkezéstől az óceáni műanyagszigetekig” címmel. A téma egyik legegyszerűbb jelenségével kezdett, melyet talán már mindenki látott: a tenger hullámai mindig elérik a partot. Emellett az egyik legfontosabb mozgatója ezeknek a szennyezéseknek a szél, ám egy vulkánkitörés, például a 2010-es izlandi, nem csak a légi forgalmat, de a szennyezések mozgását is befolyásolja. A terület komplexitását az is jelzi, hogy az adatok kiértékelésének folyamatát két féléves egyetemi kurzus alatt tanulják meg a hallgatók. Rendkívül sok tényező alakítja ugyanis ezt a dinamikát, és kevés összetevőt lehet külön megvizsgálni. A kutatókat szerencsére számos, szabadon hozzáférhető adatforrás, adatbázis segíti, amelyek közül a tanszékvezető többet be is mutatott. Ezek segítenek tanulmányozni a tengerben keletkező, utazó műanyag-szigeteket, modellezni életútjukat, valamint megoldást találni eltávolításukra. Jánosi Miklós Imre előadásában azt is megállapította, hogy a szennyezés egyik legfőbb forrása a trópusokon az Amazonas folyó. Mellette a tíz legszennyezőbb folyó között van két afrikai és hét ázsiai. Az ipari tevékenységből 2019-re évi 370 millió tonna műanyag származott, melynek 60%-a került a természetbe, és mindössze 9%-ot tudtunk újrahasznosítani. Ebben az esetben is csak a most feltűnő új technológiák tudnak megoldást nyújtani a lassan szintén visszafordíthatatlanná váló problémára.
A kávészünet után egy átmeneti technikai gond áthidalásához sorrendet cseréltek a szervezők, így João Canning-Clode, a Madeira-szigeteki MARE Kutatóintézet Tengerparti Rendszerek és Óceán kutatócsoportjának vezető kutatója előadása következett, melyet „A tengeri műanyagok ’autóstoppos’ fajokat hoznak létre: tanulmányok egy atlanti-óceáni szigeten” címmel tartott. Ebben bemutatta, a műanyag szemétbe csavarodott állatok akár óriási távolságokat is meg tudnak tenni a vízben. A minták azt mutatják, ma a szemetet élőlényekre cseréljük a kontinensek között a tengerben. A délelőtti szekció zárásaként Paula Sobral, az Universidade NOVA de Lisboa professzora adott elő „Mikro- és nanoműanyagok: miért aggódunk? címmel. Kiemelte, a mikroműanyag-szennyezések 78%-a származik a szárazföldről, a törmelék 94%-a található a tengerfenéken, viszont a mérgező, akár betegségeket hordozó anyagok 1%-a szabadon lebeg az óceánok felszínén. Kiemelte, a nanoméretű műanyagok káros hatását az élőlényekre még nem pontosan térképezték fel a kutatók, az erre vonatkozó tanulmányok most kezdenek megjelenni.