A protestáns etika és a kapitalizmus kapcsolatáról egykor Max Weber hosszan értekezett. Ám miközben annak idején idehaza a lakosság zöme a reformáció nyomán protestáns lett, mégsem nyert igazán teret a kapitalista szemléletmód. Vajon mi ennek az oka? Recenzió.
A protestáns etika Magyarországon. Első hangzásra nem tűnik kifejezetten árulkodónak a kötet címe, ám ha látjuk, hogy a szerző Molnár Attila Károly vallásszociológus, eszmetörténész, a borítón pedig egy flamand pénzváltó szerepel, máris beugrik Max Weber klasszikus műve: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. A borítón látható flamand festmény megválasztása és elhelyezése maga is üzenetet hordoz. Massys híres 1514-es festménye egy pénzváltót és a feleségét ábrázolja, az előbbi éppen szorgalmasan dolgozik, miközben a mellette ülő felesége egy vallásos művet lapozgat, közben átpillant a férje által méregetett pénzérmékre. E könyv borítóján azonban csak a pénzváltó látszik, és a protestáns, vallásos élet jelképének tekinthető feleségét ezúttal a könyv címe helyettesíti, így téve mégis teljessé az üzenetet.
Max Weber szelleme
Természetesen ez a könyv is azt a Max Webernek tulajdonított alapvetést veszi szemügyre, majd vizsgálja meg hazai összefüggéseiben, miszerint a kapitalizmus egyik előidézője a „kapitalizmus szelleme”, mely elsődlegesen a puritanizmus protestáns (hivatás)etikájából fakad. A szerző rámutat arra a látszólagos ellentmondásra – már amennyiben a weberi felvetés igaz –, hogy bár Magyarország lakosságának zöme a XVI. század végén és a XVII. század elején protestáns volt, mégsem látjuk, hogy nálunk is megnyilvánult volna a kapitalizmus ezen szelleme.
Hiszen ha a puritanizmus a hazai protestantizmusban is megjelent, és nem is csupán marginális irányzatként, miért nem lépett akkor Magyarország is egy ahhoz hasonló útra, mint azok a társadalmak, amelyekben Weber szerint a protestáns etika hatása a kapitalizmus szellemét eredményezte? Más lett volna a hazai puritanizmus? Másként értelmezték a protestáns etikát? Esetleg hiányoztak belőle olyan fontos vonások, amelyek elengedhetetlenek voltak a kapitalizmus szellemének kialakulásához?
Protestáns etika, puritán források
A kérdések megválaszolásához Molnár Attila Károly először Weber nyomán a protestáns (neokálvinista, puritán) etika mindennapi életre kiható szabályait azonosítja be, illetve azt a belső motivációt, ami a hívőket ezek követésére ösztönözte. Teszi ezt részben Weber művére – pontosabban Weber teljes releváns munkásságára –, részben azoknak a nagy hatású puritán szerzőknek (pl. Perkins, Baxter) az írásaira is támaszkodva, akik nagyban alakították vagy hűen tükrözték a korabeli hívők szemléletét. Ugyanezt a megközelítést alkalmazza a magyarországi viszonyok elemzésekor, amikor sorra veszi a hazai puritán szerzők műveit és a fordításokat, közülük is nagyobb hangsúlyt helyezve azokra (Medgyesi Pál és Pápai Páriz Imre), akik a műveik példányszáma alapján vélelmezhetően nagyobb hatást gyakoroltak a közgondolkodásra, illetve feltehetőleg nagyobb összhangban voltak vele. Bepillantást nyújt emellett olyan személyes dokumentumokba, amelyekből a protestáns etika egyéni megélésére lehet következtetni.
A szerző bőségesen ellátja az olvasót idézetekkel az állításai, meglátásai alátámasztására, úgy magában a szövegben, mint a lábjegyzetekben, így végképp nem maradhat senkiben hiányérzet az idézett szerzők álláspontját illetően.
Maga a könyv az 1994-ben megjelent hasonló című munka (A „protestáns etika” Magyarországon) bővített, frissített változata. A szignifikánsan megnövekedett terjedelem mellett, amit két új alfejezet (A cselekvés problémája, valamint A gyakorlati és intellektuális racionalizáció) is indokol, a mostani könyv egyik gyakorlati előnye az elődjével szemben az, hogy… kapható. Merthogy a majd’ három évtizede kiadott előd hiánycikknek számít az antikváriumokban. Márpedig Molnár Attila Károly olyan mélységében tárgyalja a témát, ami a művét teljességgel megkerülhetetlenné teszi a téma iránt érdeklődő olvasók számára, így kimondottan örvendetes fejlemény, hogy ismét bárki szert tehet egy saját példányra.
Hitek és indítékok
Amint azt Molnár Attila Károly megállapítja, Weber munkásságát értelmezve a protestáns etika és a kapitalizmus (illetve a szelleme) közötti ok-okozati viszony helyett helyénvalóbb magyarázat az eszmék és érdekek közötti „választó vonzódás”. Az ilyen kapcsolat esetén egyik jelenség sem oka vagy létrehozója a másiknak, hanem „a kapcsolatuk alapja az illeszkedés… [E]gymástól függetlenül jönnek létre, de egymás közelébe kerülve inkább egymást választják és erősítik tovább”. És bár a Weber által vázolt protestáns etika alapvető elemei Magyarországon is megjelentek, mind a népszerű puritán irodalom, mind a befogadó (és főleg: patronáló) társadalmi közeg nagyobb hangsúlyt helyezett az Istennek tetsző élet meghatározásában a „kontemplatív” tevékenységekre, mint a hivatás (a „világi hivatásban való aktív szolgálat”) gyakorlására. Ezenkívül a szerző meggyőzően érvel amellett is, miszerint – Weber feltételezésével ellentében – a vallásos hit a „régi ember” életében sem volt a cselekvés általános érvényű indítéka, és különösképpen nem volt az abban a magyarországi protestáns talajban, amelyre az importált puritán eszmék hullottak. Úgy látja, megalapozottan feltételezhető, hogy a valóban puritán erkölcsök szerint élő emberek elenyésző ksiebbséget alkottak. A fentieket figyelembe véve tehát a protestáns etika, a puritán erkölcs eleve nem fejthetett ki a nyugati (angolszász) közeghez fogható társadalomformáló hatást, és nem tudott illeszkedni a kapitalizmus legfeljebb nyomokban meglévő szelleméhez sem, hogy aztán egymást erősítsék.
A könyv Webshopunkban megvásárolható.
