Miről is fog szólni a ma kezdődő csúcstalálkozó, melyhez nagy reményeket fűz a portugál elnökség?
A portói szociális csúcstalálkozó a portugál elnökségi időszak egyik legfontosabb eseménye. A május 7-ére és 8-ára tervezett egyeztetések első napján a nemzetek vezetői, az uniós intézmények képviselői, érdekképviseleti szervezetek és más érintett szereplők folytatnak megbeszéléseket, a második napon pedig az állam- és kormányfők egy nem hivatalos találkozó keretében vitatják meg a ma elhangzottakat és alakítanak ki azzal kapcsolatban közös álláspontot. A rendezvény témája a szociális jogok európai pillére és az abban foglaltak végrehajtása lesz, amely eredményessége érdekében a Bizottság konkrét javaslatokat is megfogalmazott az erre irányuló, márciusban bemutatott cselekvési tervében. Portugália a kétnapos tárgyalások céljaként az Európai Unió szociális dimenziójának megerősítését és egy olyan, 2030-ig szóló uniós stratégia kialakítását határozta meg, amely elősegíti a társadalmi különbségek csökkentését, valamint a polgárok zöld és digitális átálláshoz való alkalmazkodását.
A szociális jogok európai pillérének létrehozását a 2017-es göteborgi csúcstalálkozón hirdette ki az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság. A dokumentumban három témakör köré szerveződve húsz alapelvet határoztak meg, melyekkel megteremthetővé válik a polgárok számára az igazságos, befogadó és lehetőségekkel teli Európa. A munkaerőpiachoz való egyenlő hozzáféréshez az élethosszig tartó tanulás, a nemek közötti egyenlőség biztosítása, úgy a bánásmód, mint a lehetőségek tekintetében, a diszkrimináció teljes tilalma, továbbá a foglalkoztatás aktív támogatása járul leginkább hozzá. A méltányos munkafeltételek szintén elengedhetetlenek a célok elérésében, ehhez a rugalmas foglalkoztatás támogatása, a tisztességes bérek, a biztonságos környezet, a megfelelő munkajogi védelem és a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének garantálása, valamint a szociális partnerek szerepének erősítése szükséges. A szociális jogok harmadik egysége a társadalmi befogadásra és a szociális védelemre vonatkozik. Mindenkit megillet a lakhatáshoz, az egészségügyi és a munkanélküli ellátáshoz való jog. Az egyének az élet minden szakaszában – legyen valaki aktív korú, vagy nyugdíjas – jogosultak az emberi méltósággal összhangban álló életszínvonalra, így biztosítani kell részükre az ehhez szükséges minimumjövedelmet, akár bér, akár szociális ellátás formájában. A gyermekek esetében pedig kiemelt jelentőségűek a szegénység elkerülését, illetve az esélyegyenlőség javítását szolgáló lépések, melyek egyik formája a minőségi oktatás megvalósítása.
Mindezek gyakorlatba való átültetését segítendő az Európai Bizottság 2021 márciusában ismertette a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervét, melyben olyan referenciaértékekre tesz javaslatot, amelyeket a tagállamoknak 2030-ra kellene teljesíteniük. A 20-64 éves korúak között minimum hetvennyolc százalékos legyen a foglalkoztatottak aránya, ehhez a 15-29 éves korosztály körében legfeljebb kilenc százalékot tehet ki azok aránya, akik már kikerültek az iskolarendszerből, de nincsenek elhelyezkedve a munkaerőpiacon. A felnőttképzésben részt vevők számát hatvan százalékra kívánják növelni, és ennek érdekében az uniós polgárok legalább nyolcvan százaléka rendelkezzen az évtized végére minimum alapszintű digitális készségekkel. Ezeken túlmenően 2030-ra tizenöt millióval kell azok számát csökkenteni, akiket fenyeget a szegénység, vagy a társadalmi kirekesztés.
Az EP néhány képviselője, valamint európai városvezetők a közös célokat kiegészítenék a hajléktalanság megszüntetése melletti elköteleződéssel, remélve, hogy a téma napirendre kerül majd a csúcstalálkozón. Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) is egy új szempont beemelését szorgalmazza. Bár jelezték, hogy előremutatónak tartják a cselekvési tervben foglaltakat, mégis hiányolják belőle az úgynevezett „munkahelyi demokráciára” vonatkozó kötelező érvényű célokat, melyek biztosítanák, hogy a vállalatok bevonják munkavállalóikat a döntéshozatali folyamatokba. Következésképpen az érdekképviseleti szervezet számára a mai nap egyik fontos feladata az lesz, hogy a kérdés jelentőségéről a döntéshozókat is meggyőzze.
E javaslatok mellett a Bizottság ötleteivel kapcsolatban is lehet vitákra számítani, azok ugyanis több esetben nagyratörők a jelenlegi viszonyokhoz képest. Az alapszintű digitális kompetenciával bíró polgárok aránya 2019-ben csupán ötvenhat százalék volt, és négy év alatt mindössze két százalékpontos növekedés volt megfigyelhető, így az államok kilenc esztendő múlvára a nyolcvan százalékos irányszámot túlzónak találhatják. A felnőttképzés esetében pedig az oktatási miniszterek korábban csupán 2025-re határoztak meg célokat – legalább negyvenhét százalékos legyen a résztvevők aránya -, és már az is rendkívül ambiciózusnak bizonyult tekintettel arra, hogy 2020-ra mindössze tizenöt százalékot irányoztak elő. Az EB által javasolt hatvan százalék még több erőfeszítést követelne meg a tagállamoktól.
Bármiben is állapodnak meg végül a szereplők a következő két nap során, a szociális kérdésekben a közösségi szerepvállalás határai nagy valószínűséggel változatlanok maradnak, ugyanis tizenegy tagország (Ausztria, Bulgária, Dánia, Finnország, Írország, a Balti államok, Málta, Hollandia, illetve Svédország) közös nyilatkozatban hangsúlyozta a csúcstalálkozó előtt, hogy bármely uniós szintű cselekvés csupán kiegészítő jellegű maradhat, tiszteletben tartva a Szerződésekben lefektetett hatásköröket.
