A kérész életéről mindenki tudja, hogy rendkívül rövid: így lett e rovar a néhány órás vagy legfeljebb pár napos létezés jelképe. Az első világháború vége után Európában számtalan új államalakulat jött létre, Ablonczy Balázs történész ezen államokra alkotott metaforája a kérészállam. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoportjának együttműködésében megrendezett konferencia azt mutatta be, mi lehet a következménye az állam időleges eltűnésének egy térségben.
Az első világháború után az Osztrák–Magyar Monarchia területén a központi közigazgatás helyére lépő kérészállamokról tartottak konferenciát február 25-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
Hatos Pál, az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet igazgatója megnyitójában kiemelte: keveset tudunk arról az állapotról, amikor nincsen állam, így eltűnnek az ismert, sokat szidott keretek. Koltay András rektor beszédében pedig azt hangsúlyozta, hogy az alig egy esztendős Közép-Európa Kutatóintézetet megvetette lábát az NKE-n, és rövid idő alatt természetes partnere tudott lenni az MTA Lendület Kutatócsoportnak. A konferencia társrendezője, az NKE partnere, az MTA kiváló kutatóhelye címmel büszkélkedő Bölcsészettudományi Kutatóközpont igazgatója, Fodor Pál beszédében a témában hét éve tartó tudományos tevékenységét méltatta.
A Monarchiánál bármi jobb?
A konferencia bevezető előadásában Ablonczy Balázs, a Trianon 100 Kutatócsoport vezetője arról szólt, hogy az 1918–21 közötti időszakban 13 olyan állam jött létre a történelmi Magyarország területén, amelyek néhány napos, néhány hetes, esetleg hosszabb fennállás után megszűntek.
A konferencia további előadásaiból kiderült, hogy a Monarchia területén élő népek többsége szinte bármit jobb megoldásnak hitt, mint a korábbi osztrák–magyar közigazgatást. A sérelmek mellett bíztak az USA akkori elnöke, Thomas Woodrow Wilson által lefektetett nemzeti önrendelkezés víziójában. Számos távirat érkezett 1918–20 során a Fehér Házba, hogy az Amerikai Egyesült Államok ismerje el a történelmi Magyarország területén létrejövő új államot. Ez természetesen minden esetben elmaradt. De még az antant által támogatott új államok sem voltak mindenki számára megfelelőek: a székelyek önrendelkezése hamar napirendre került a román területeken, de ugyanígy nem vágytak csehszlovák fennhatóságra a kelet-szlovák területeken élő magyarbarát szlovjákok, a Szepes vármegyei németek vagy a magukat az ukránoktól megkülönböztető ruszin huculok.
Csempészek? Államalapítók?
A kérészállamok nagy részének mutatott példát az oroszországi bolsevik forradalom. Államukat sok esetben a marxista proletárforradalom részeként definiálták. Akadt persze olyan magyar népbiztos is, aki nem kommunistaként jeleskedett, hanem kalandorként csupán a saját csempésztevékenységét kívánta államalapítással legalizálni. Tkálecz Vilmos a vendvidéki népbiztosság területén hozta létre a Mura Köztársaságot. Emiatt a kérészállamok egy részére az is jellemző, hogy a marxista történetírás Kelet-Európában szinte egységesen az adott nemzet első proletárforradalmaként méltatta, míg a rendszerváltozás után helytörténeti vagy hadtörténeti munkákba száműzte a kérészállamok kutatását.
A történelmi és a Monarchia területén az antant elismerésével létrejövő új államok valamennyien külpolitikai sikerre vágytak, így a területek megszerzése és irányítása presztízskérdés volt a békekonferencia előtt. Még a két vesztes, Ausztria és Magyarország is vetélkedett Burgenland megszerzéséért. A kérészállamok végzetét legtöbbször a területére behívott vagy épp erőszakkal bevonuló katonai csapatok jelentették (a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege vagy épp a román, csehszlovák, osztrák katonai erők stb.). A hatalmi vákuumot, így a kérészállamokat is a trianoni békekonferencia és szerződés szünteti meg végérvényesen.
