Néhány évtizeddel ezelőtt Magyarországot sűrű katonai infrastruktúra hálózta be. Laktanyák, gyakorlóterek, repülőterek, raktárak és egyéb katonai objektumok működtek az ország számos pontján. A rendszerváltás idején a Magyar Néphadsereg békelétszáma meghaladta a 155 ezer főt, miközben a szovjet hadsereg 94 magyarországi helyőrségben, összesen 325 objektumban volt jelen. A katonai jelenlét több település életét meghatározta – ha olykor nem is hivatalosan –, munkahelyeket teremtett, közösségeket szervezett és generációk számára jelentette a mindennapok természetes részét. Ma ezeknek a helyszíneknek egy része elhagyatottan áll, néhány pedig új funkciót kapott. A Ludovika TV Közért című műsorának legutóbbi részében az egykori katonai örökségek máig látható nyomait jártuk be.
A sorkatonaság világa: élet a „legszivatósabb” laktanyában
A sorkatonaság hosszú időn keresztül a magyar férfiak életének természetes állomása volt. Fiatalemberek meghatározó időszakát jelentette, és aki átélte ezt a „remek” lehetőséget, biztosan gazdagodott legalább egy életre szóló sztorival. A bevonulás, a kiképzés és a bajtársi kapcsolatok megléte sokak számára közös generációs élményt jelentett. Nem volt mindegy azonban, hogy ezt az időszakot melyik laktanyában tölthette a sorkatona. A tapolcai Dobó István laktanya történetét Hangodi László történész, muzeológus segítségével ismerhettük meg a Ludovika TV Közért című műsorában.
„A laktanya kapuja egy világot választott el egy teljesen más világtól. Való igaz, több itt szolgált katona személyes beszámolóját is meg tudom erősíteni, hogy egy rendkívül szigorú laktanya volt a tapolcai 5. Önálló Harcászati Hadműveleti (vegyes) Rakétadandár, és nem véletlenül! Hivatalosan nem létező, szupertitkos alakulat állomásozott itt, mégis elképesztő szigorúság, rend, és kikényszerített fegyelem uralkodott. A megjelenéstől kezdve, a laktanya tisztaságán át, a szolgálati szabályosságig bezárólag olyan magas szintű követelmények jellemezték a mindennapokat, hogy az nem véletlen folytatása volt a történetnek, miszerint nagyon hamar kiváló minősítéseket nyert el az alakulat. Ennek a híre pedig messze túlszárnyalta a város határait.”
Elit komplexum, amit a CSOK+ Program is megirigyelt volna
A magyarországi katonai múlt egyik legkülönlegesebb emléke a szentkirályszabadjai egykori szovjet laktanya. A hatalmas területen kialakított komplexum nem egyszerű katonai bázis volt, több ezer szovjet katona és családtagjaik számára biztosított különálló életteret. A lakóépületek mellett iskola, óvoda, kórház, üzletek, mozi és színház is működött, így a terület lényegében önálló városként funkcionált. A szovjet katonai jelenlét sajátos helyzetet teremtett a környező településeken. A magyar és a szovjet katonák sokszor egymás közvetlen közelében szolgáltak, életük azonban eltérő szabályok és zárt rendszerek szerint zajlott. A korábbi szovjet elnyomás, illetve az időszakról szóló igazolt ismereteink szerint – a későbbi generáció számára pedig akár a komor szovjet hangulatot bemutató filmeknek köszönhetően – elképzelhetjük ezt a kapcsolatot igen borúsnak is. Az igazság azonban az, hogy többnyire remekül kijöttek egymással a magyar és orosz csapatok. Honfitársaink ellátták őket – lehetőségeikhez mérten – fuvarral, házi finomságokkal és kedvességgel, az oroszok pedig olyan csokoládéra is szert tehettek, amit előtte senki sem látott ezen a vidéken, de olykor-olykor még kisebb munkaügyi hivatalokat is működtetek a laktanyán belül, munkát adva ezzel szakembereknek, gondozónőknek, bébiszittereknek vagy sofőröknek például, persze (nem) hivatalosan. A Közért című műsorban Simon-Jójárt Sándor nyugállományú repülőezredes idegenvezetésével ismerhettük meg a helyszínt részletesebben, akinek kalauzolása valóban megérinti a nézőt, így mindenképpen ajánljuk, hogy a cikk elolvasását követően a Youtube-csatornánkon folytassa kikapcsolódását az olvasó.
Részlet az interjúból: „Ahova most érkezünk, ez a színházterem volt. Egy alkalommal meghívtak ide, a feleségemmel érkeztünk, és Moszkvából hívtak ide művészeket, akik itt szórakoztatták az itt lévő tiszteket és meghívott vendégeket. Ahova most bemegyünk, maga a színházterem, meg tudom mutatni, ahol pontosan ültünk a meghívó parancsnokkal, az első sorban. Nos…ez a hely nem úgy nézett ki, mint most, szívszorító látni ezeket az állapotokat.”
Hajmáskér: egymásra épülő katonai korszakok
Szentkirályszabadjától nem messze, Hajmáskéren szintén jelentős katonai örökséggel találkozhatunk. Az egykori tüzérlaktanya különlegessége, hogy története több korszakot kapcsol össze. A területen a Monarchia idejéből származó épületek mellett a későbbi magyar honvédség és a szovjet jelenlét emlékei is fellelhetők. A hajmáskéri katonai komplexum így nem csupán egy elhagyott laktanya. Épületei és az ezekhez tartozó területek a közép-európai hadtörténet különböző időszakairól mesélnek.
Mit mesélnek az elhagyott laktanyák?
Egy katonai objektum első látásra üres épületek és benőtt területek együttese lehet. Ha azonban a megfelelő szempontok szerint vizsgáljuk, egészen más kép rajzolódik ki. Az épületek elhelyezkedése, a belső úthálózat, a kerítések, a raktárak és a különböző kiszolgáló létesítmények mind arról árulkodnak, hogyan gondolkodtak a katonai védelemről, a kiképzésről és a szervezeti működésről egy adott korszakban. Egy laktanyának számos különböző funkciót kellett biztosítson. Többek között a személyi állomány elhelyezését, a kiképzést, az eszközök és járművek tárolását, a logisztikai feladatokat, valamint a biztonságos működés feltételeit. Arról, hogy hogyan épül fel egy ilyen rendszer és mit árul el egy elhagyott objektum az egykori katonai gondolkodásról, Horváth Tibor alezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának egyetemi docense adott szakmai magyarázatot, amely szintén a Ludovika TV Közért című műsorában ismerhető meg részletesebben.
