A digitális és a zöld átmenet nem kerülhető meg, de nem is értelmezhető pusztán technológiai kérdésként. A fejlődés végső mércéje nem az automatizáltság foka vagy a növekedési ráta, hanem az, hogy sikerül-e egy élhetőbb, igazságosabb és fenntarthatóbb társadalmi-gazdasági rendszert kialakítani.
Az „emberközpontú gazdaság” elve
Az „emberközpontú gazdaság” kiindulópontja, hogy a technológiai fejlődés – különösen a digitalizáció és az automatizáció – csak akkor tekinthető sikeresnek, ha nem pusztán hatékonysági mutatókban, hanem társadalmi és környezeti eredményekben is mérhető – világít rá egy korábban megjelent tanulmány.
Az „emberközpontú gazdaság” nem új technológiai korszakot jelöl, hanem annak felismerését, hogy a gazdasági növekedés és az innováció nem választható el az emberi jóléttől, a társadalmi igazságosságtól és a fenntarthatóságtól. A digitális átállás és a környezetvédelmi célok egyszerre alakítják az európai gazdaság jövőjét, miközben ezek egymással feszültségben is állhatnak – hiszen a digitalizáció energia- és erőforrás-igényes, míg a zöld átmenet az erőforrás-felhasználás visszafogására törekszik.
A körforgásos gazdaság ebben az összefüggésben nem csupán „környezetvédelmi eszköz”, hanem átfogó gazdaságszervezési elv. A lineáris „kitermel–felhasznál–eldob” modell fenntarthatatlansága már rövid távon is érzékelhető: a nyersanyag-felhasználás növekedése, a hulladékmennyiség emelkedése és a környezeti terhelés fokozódása egyszerre jelent gazdasági és társadalmi kockázatot. A körforgásos megközelítés ezzel szemben a terméktervezéstől a fogyasztásig és a hulladékgazdálkodásig teljes életciklusban gondolkodik. Nem pusztán újrahasznosításról van szó, hanem a termékek élettartamának meghosszabbításáról, az anyag- és energiahatékonyság növeléséről, valamint új üzleti modellek kialakításáról. Ez a szemlélet egyszerre szolgálja a környezeti célokat és a gazdasági versenyképességet.
Digitális technológiák és fenntarthatóság: nem automatikus az összhang
A digitális technológiák önmagukban nem garantálják a fenntarthatóságot. A mezőgazdaság példája jól mutatja ezt az ambivalenciát: a digitális agrárium megoldásai – szenzorok, adatgyűjtés, mesterséges intelligencia – jelentősen javíthatják a hatékonyságot és csökkenthetik az erőforrás-felhasználást, ugyanakkor újfajta tudás- és készségigényeket is teremtenek. Ez a folyamat munkaerő-piaci átrendeződéssel jár: az alacsony képzettséget igénylő munkák visszaszorulnak, miközben nő a kereslet a digitális kompetenciákkal rendelkező szakemberek iránt. Az emberközpontú megközelítés itt azt jelenti, hogy a technológiai átmenetet képzési, oktatási és tanácsadási rendszereknek kell kísérniük, különben a hatékonyságnövekedés társadalmi veszteségekkel párosul.
Intézményi felelősség és kormányzási kihívások
A gazdasági és technológiai átalakulás sikere nagyban múlik az intézményi kereteken. A körforgásos gazdaságra való átállás nem kezelhető kizárólag hulladékgazdálkodási kérdésként: olyan megközelítést igényel, amely egyszerre érinti az ipar- és agrárpolitikát, az innovációt, és az oktatást. A körforgásos gazdaság kapcsán valódi előrelépéshez erősebb horizontális koordinációra, egyértelmű stratégiai célokra és számonkérhető végrehajtási mechanizmusokra van szükség.
Társadalmi attitűdök és hosszú távú szemléletváltás
A technológiai és intézményi változások mellett hangsúlyosan kell tehát foglalkozni a társadalmi dimenzióval is. A fogyasztói magatartás, a rövid élettartamra tervezett termékek elfogadása és a folyamatos fogyasztásra épülő gazdasági modell mélyen beágyazódott mintázatokra épül. Ezek megváltoztatása nem pusztán szabályozási, hanem kulturális és oktatási kihívás. Az emberközpontú vagy körforgásos gazdaság ezért nem valósítható meg kizárólag technológiai innovációval. Szükség van olyan közpolitikai eszközökre, amelyek támogatják a szemléletváltást, ösztönzik a felelős fogyasztást, és hosszú távon is összehangolják a gazdasági, társadalmi és környezeti célokat.
Nyitókép: lightsource / depositphotos.com
