Elemzés a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények jogi hátteréről. Első rész.
A szexualitás, illetve a szexuális szabadsághoz való jog Magyarországon alapjog, a világban pedig alapvető emberi jogként tartják számon. A fiatalkorúak, szexuálisan éretlen gyermekek egyedi joga, hogy életkori sajátosságaiknak megfelelően fedezhessék fel saját nemiségüket. Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése kimondja: Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Mivel a gyermekek, kiváltképpen a 12. életévüket be nem töltöttek, nem képesek még a megfelelően átgondolt, érett beleegyezésre a szexuális cselekmények terén, kiemelt védelemre szorulnak. Amennyiben az első találkozásuk a szexualitással túl korán, még bőven fejlettlen korukban történik, főként, ha az általuk ismert, szeretett, és megbízhatónak, biztonságosnak ítélt személy által történik, akár egész életükben nyomot hagyó traumákat képes okozni.[1] Éppen ezen tulajdonságuk miatt a ma elkövetett bűncselekmények közül az átlagember szemében az emberölés után az egyik, ha nem a legsúlyosabb bűncselekménynek számít.[2]
Kiemelt figyelem
A gyermekek védelme érdekében hozott jogszabályok az Európai Unióban, illetve az egész világon elfogadott alapvető értékeken alapulnak. Több egyezmény is szól a védelemre szorulók jogairól, melyeket Magyarország is aláírt, valamint kihirdetett. Ilyen például az 1989-es Gyermekek Jogairól szóló egyezmény, melyet hazánk 1991-ben hirdetett ki az 1991. évi LXIV. törvényben. Az egyezmény már a legelején idézi a Declaration of the Rights of the Child dokumentumot: a gyermekek kiemelt figyelmet és védelmet igényelnek születés előtt és után is. A 19. cikk vonatkozik elsősorban a gyermekek mentális es fizikai erőszaktól való megóvására, ebben pedig kiemelten szerepel a szexuális bántalmazás. Azonban az ezzel kapcsolatban javasolt intézkedések az áldozatokra fókuszálnak, a jogi oldalról, valamint a kezelés elkövetői aspektusáról nem szól. A 34. cikk ettől konkrétabb: a Szerződő Felek a gyermekek szexuális kihasználástól és szexuális abúzustól való megóvására vállalkoznak, többek között jogi keretek között. Magyarország az Isztambuli Egyezményt nem ratifikálta, így annak elvei nem jelennek meg jogszabályi szinten. Ezek mellett természetesen megemlítendő az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Európai Unió Chartája[3].
Vizsgálatok
Munkámban három fiatalkorúak sérelmére is elkövethető nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekményt fogok vizsgálni. Ide tartozik a szexuális erőszak, melynek elhatárolásában az értékelendő szempontok közül az életkor jelen esetben a legfontosabb. Tizenkét éves kor alatt minden szexuális vágy keltésére vagy kielégítésére alkalmas cselekmény e képpen minősül, a sértett kezdeményezésétől, beleegyezésétől függetlenül. Súlyosító tényező, ha az elkövető a tizennyolcadik életévét be nem töltött sértettel bizonyos szoros kapcsolatban, alá-fölé rendeltségi vagy függő viszonyban van [melynek részleteit a Btk. 197.§ (3) bekezdése írja le. Nem kizárólagos, hogy az elkövető tegye meg az adott cselekményt a sértettel, hanem szexuális erőszaknak minősül az is, ha a sértettnek kell azt megtennie a terhelten, vagy azt egy harmadik személyen történő elvégzésére veszi rá. Ha a harmadik személy is 14 éven aluli, halmazatban fogja megállapítani a bíróság a bűncselekményt. Megjegyzendő, hogy bár az életkor alapján különítik el ezen bűncselekményt, az elkövetőnek tudatában kell lennie a passzív alany életkorával az elkövetés idején. Erre példa a lentebb olvasható jogeset, amelyben a terhelt az elkövetéskor a sértett életkoráról csak annyit tudott bizonyíthatóan, hogy 14 éven aluli, azt nem, hogy még a 12. életévét sem töltötte be, így a bíróság később megváltoztatta ítéletét szexuális erőszakról szexuális visszaéléssé minősítve azt.
Kiskorúak
A Fővárosi Törvényszék 32.B.220/2022/34 döntése jól illusztrálja ezt. Ebben az esetben egy 6, valamint egy 8 éves áldozatról van szó. Számtalan felvételt készítettek a gyermekekről, amelyek, a [16] bekezdés szerint gyermekek szexuális kizsákmányolását ábrázolók voltak. A sértettek a felvételeken a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló módon vannak ábrázolva. Természetesen ezek az érintések szexuális célzattal, vágy ébresztésére és kielégítésére való célzattal történtek. Fontos kiemelni, hogy ezen ügy esetében is megfigyelhető a kiskorúakkal szemben elkövetett bűncselekményekre oly jellemző érzelmi kötődés: a [9], [10], [100] bekezdések is megállapítják, hogy az elkövető ajándékokkal kedveskedett a gyerekeknek, így próbálva baráti viszonyt kialakítani, hogy azok visszajöjjenek és kötődjenek hozzá. Mindezt a bíróság figyelembe vette az eljárás során: [100] „Nagy nyomatékkal értékelte a vádlott terhére, hogy érzelmileg kiszolgáltatottabb helyzetben lévő gyermekek sérelmére követte el a bűncselekményeket. Súlyosít, hogy az elkövetés során kihasználta a gyerekek bizalmát és kiválasztásuk során figyelembe vette családi körülményeiket, azt, hogy kedvezőtlenebb anyagi helyzetben éltek, melyen az ajándékokkal enyhíteni lehetett, illetve az apai szeretet iránti igényüket igyekezett pótolni.”
Nem ritka ezen esetekben, hogy a felnőtt, a 18. életévét betöltött elkövető megfenyegeti, vagy legalábbis negatív következményeket helyez kilátásba annak esetére, ha a gyerekek bárkinek is mesélni mernek azokról, amik velük történtek. Itt is ez történt: a [75] bekezdés említi, hogy az elkövető rászólt a gyerekekre, hogy hallgassanak. Mivel a kötődés már kialakult közöttük, igazából még fenyegetést sem kellett alkalmaznia, hogy célját elérje, és a gyerekeket befolyásolja. A bíróság ezt is értékelte döntésében: [103] „A bíróság arra figyelemmel, hogy a korábbi büntetések nem érték el céljaikat, a vádlott hosszabb időn át a tényállásokban leírt cselekményeivel számtalan kiskorút használt ki, a tőle függő gyermekek bizalmával maximálisan visszaélt, „hatalma” arra is kiterjedt, hogy egyes gyerekeket olyan mély befolyás alá vessen, hogy azok a megindult eljárásban ne merjenek vallani az átélt valós történésről a 19 éves tartamot kellő, arányos és elégséges büntetésnek.”
Családi ismerős
Kiemelendő példaként a Szekszárdi Járásbíróság 26.B.230/2021/31 döntése, ahol az elkövető szintén a család közeli ismerőse volt. A sértett ekkor 14. életévét be nem töltött volt, melyről a vádlott a családdal való kapcsolata folytán tudott. A [11], [29] és [34] bekezdés említi, hogy ebben az esetben is érzelmi kötődés kialakítása céljából az elkövető ajándékokat vásárolt a gyermeknek, valamint közös programokat szervezett vele, mint például a közös futball. Megtörtént, hogy a sértett ellenállását csillapítsa, illetve megszüntesse, az elkövető „a sértett megütését, illetve szüleinek bántalmazását helyezte kilátásba, amely fenyegetések a vádlott hanghordozása miatt valós félelemet keltettek a sértettben”. A [31] és [40] bekezdés kitér arra, hogy a sértett ebben önként vállalt szerepet. A sértett elmondása szerint a vádlott őt ütéssel fenyegette, ha ellenáll [92], ám ez a szakértő megállapítása szerint csak a felelősség elhárítása érdekében hangzott el [97]. Így a bíróság a részvételt önkéntesként értékelte, azonban a [119] bekezdésben megjegyzi, hogy ezt az önkéntességet az ajándékok és a kapott figyelem befolyásolták. A [128] bekezdés fontos kijelentést tesz az elkövetés módjával kapcsolatosan: „A bűncselekmény akkor is megvalósult, ha a 12. életévét be nem töltött személy önkéntesen vesz részt a szexuális cselekményben.”
Fenyegetve
Szintén a gyermekek kiszolgáltatottságát mutatja a Kaposvári Törvényszék 28.B.144/2022/30 számú döntése. Itt a gyerekek nevelőapja simogatta, nemi vágyának felkeltése végett a sértettet intim területein megérintette. A kislány erről szólt édesanyjának, aki rászólt, hogy ne mondjon semmit. A terhelt is megfenyegette: „felszólította a sértettet, hogy ha bárkinek elmondja a történteket „meglátja, hogy mi fog történni”. A kislány mindezek hatására nem mert szólni a nagyszülőknek, hanem a nővéreinek mondta el, akik – mint kiderült, szintén átéltek hasonlót ugyanezen személy által – szóltak a nagymamának. Ami miatt szintén kiemelendő a döntés, az a [37] bekezdésben megfogalmazott megjegyzés: „nem elfogadható azon védelmi hivatkozás – figyelemmel a szakértő fenti megállapításaira –, mely szerint, ha egy gyermeket nem ért trauma, akkor a cselekmény meg sem történhetett. Önmagában azért, mert a gyermeket pszichoszexuális sérülés vagy trauma nem éri, még nem cáfolja ezen cselekmények megtörténtét, vagy a támogató környezete miatt nem alakul ki trauma”.
Kényszerítés vagy erőszak
A szexuális kényszerítés is elkülönül az erőszaktól. Ebben az esetben is a bűncselekmény tárgya természetesen az egyén szexuális önrendelkezése. Ennek célja a szexuális cselekmény elkövetése, melyhez eszközcselekményként használja az elkövető a kényszerítést, mindezt a sértetti akarat hajlításával. Ezen tényállásnál nincs meghatározva konkrét elkövetési mód, az viszont biztos, hogy erőszakkal nem lehet elkövetni, a beleegyezés pedig kizárja a jogellenességet. Az alkalmazott fenyegetés nem irányulhat élet vagy testi épség ellen, vagy legalábbis annak közvetlen bekövetkeztétől a passzív alanynak nem kell tartania. Fontos, hogy ennek a fenyegetésnek a sértettben ténylegesen komoly félelmet kell keltenie, valamint, hogy ezt a tényt az elkövető felismerje[4]. Alkalmas fenyegetésnek ítélte meg a bíróság a BH2019.96. ügyben azt, amikor a tettes a kiskorút szexuális cselekményre akarta rábírni, és ennek érdekében azt mondta neki, hogy az édesanyját börtönbe fogja csukatni. Egy másik alkalommal pedig az általa, a korábbi szexuális cselekményről készített felvételek nyilvánosságra hozatalával igyekezte akaratát meghajlítani. A Btk. 196.§ (2) bekezdés a tizennyolc éven aluliak sérelmére elkövetett eseteket minősített esetnek nyilvánította, illetve ide sorolta azt is, amikor ez elkövető azzal él vissza, hogy a sértett hozzátartozója, vagy, hogy az kiszolgáltatott, alárendelt helyzetben van. A BH2011.30. indoklása szerint ennek a helyzetnek nem kell tartósan fennállnia.
Visszaélés
A harmadik elkülönítendő tényállás a szexuális visszaélés. A Fővárosi Törvényszék 29.B.27/2021/31 döntésében folytatólagos szexuális visszaélésről döntött, mely körülményeiben hasonlít a korábbi ügyhöz. Az apa eleinte megjegyzéseket tett a kislány változó külsejére, majd szintén szexuális vágy keltésére és kielégítésére alkalmas módon megérintette, melybe a sértett nem egyezett bele. A passzív alany 14. életévét betöltött, de 18. életévét be nem töltöttnek minősül. A [7] bekezdés kimondja, mindezen cselekmények szexuális cselekményeknek minősülnek. Azonban a szexuális tartalmú kijelentések nem minősültek szexuális cselekménynek. Ide sorolandó a Pécsi Ítélőtábla II.Bf.9/2022/18 döntése, melyben a másodfokú bíróság a döntést szexuális visszaélésre módosította szexuális erőszakról, ugyan a sértett még nem töltötte be 14. életévét. A vádlott elmondása szerint, aki a kislány édesanyjával élettársi viszonyban élt, az áldozat testileg nagyon fejlett volt, emellett nem volt róla tudomása, hogy 12. életévét még nem töltötte be. A vádlott az elkövetéskor ugyan a pontos életkorát a lánynak nem tudta, azt viszont igen, hogy mivel általános iskolai tanulmányokat folytat, a 14. életévét még nem tölthette be. A bíróság így indokolta döntését a [36], [37], és [38] bekezdésekben: „A tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel végzett vagy végeztetett szexuális cselekmény akkor is büntetendő, ha arra kölcsönös és önkéntes akaratnyilvánítás alapján, kényszerítés nélkül kerül sor. A büntetőjogi felelősségre vonáshoz azonban szükséges az, hogy az elkövető terhére a törvényi tényállás eshetőleges tárgyi elemének, a sértett életkorának – pontosabban tizenkettedik életévnél fiatalabb voltának – az ismerete is felróható legyen. A Btk. 20. § (1) bekezdése szerint nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. Ebből következően, ha az elkövető a tizenkét éven aluli sértettet alapos okkal magasabb korban lévőnek tartja, úgy a bűnössége – tévedés folytán – a Btk. 197. § (2) bekezdésében meghatározott szexuális erőszak bűntettében nem állapítható meg. Erről volt szó a jelen ügyben is, mégis azzal, hogy a vádlott ugyan a sértettet tizenkét éven felülinek vélte, miközben bizonyosan tudott arról, hogy a tizennegyedik életévét még nem töltötte be. A vádlott ilyen körülmények között végzett – rövid időközönként, több alkalommal – a nemi vágy felkeltésére és kielégítésére alkalmas, illetve arra irányuló szexuális cselekményeket a hozzátartozójával, élettársának a gyermekével. Ekként a – Btk. 6. § (2) bekezdése értelmében folytatólagosan elkövetett – cselekményei a Btk. 198. § (1) bekezdés I. fordulatában meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő szexuális visszaélés bűntetteként értékelendők.”
A cikksorozat második részében a felderítés nehézségeiről olvashatnak.
[1] Balog Ágnes – Virág György: Szexuális abúzus. Belügyi Szemle (2000) 38. 4-5., 110-126. o.
[2] Kó József – Virág György (1998). Lakossági vélemények a szexuális erőszakról, in: Irk F. (Szerk.) Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok 35. 250-275. o.
[3] Németh-Szebeni Zsófia: A kémiai kasztráció mint büntetés és terápia általános bemutatása Büntetőjogi Szemle, 2022/1., 80-86. o.
[4] Karsai Krisztina: Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez
