A Közel-Kelet válsággócairól tartott előadást Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem Corvinus Center for Contemporary Asia Studies vezetője a Ludovika Szabadegyetem rendezvényén október 29-én. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) ismeretterjesztő sorozatának vendége a térség helyzetével kapcsolatos regionális és globális hatásokra hívta fel a hallgatóság figyelmét.
Csicsmann László 1993 óta többször járt a Közel-Keleten és kétszer is kutatott hosszabb ideig Jordániában. „A jelenlegi tudásunk alapján forgatókönyveket tudunk készíteni, és meg tudjuk mondani, melyiknek nagyobb a bekövetkezési valószínűsége” – jelentette ki előadásában az egyetemi docens, aki a Közel-Keleten zajló eseményeket globális és regionális szempontból is bemutatta. Kifejtette, hogy a jelenlegi átalakuló világrendet az amerikai–kínai rivalizálás jellemzi.
Válsággócok
„A Hamász egy évvel ezelőtti, október 7-i terrortámadása nem légüres térben történt, mert a területen több olyan történelmi válsággóc van, amelyek rendkívül kitartóak” – emlékeztetett, utalva arra, hogy a térségben generációk óta fennáll az izraeli–palesztin, illetve az arab–izraeli konfliktus, amelynek oka Izrael állam 1948-as megalapításához köthető, amit öt izraeli háború követett. Csicsmann László beszélt az Irakkal fennálló ellentétről és az Öböl-válságokról, az iráni nukleáris vitáról, valamint az arab tavasz tüntetéseiről is Jemenben, Líbiában, Szíriában, Irakban és Szudánban. Úgy fogalmazott: nem lehet tudni, hogy a számtalan válsággóc miatt fegyverkeznek folyamatosan a térség államai vagy az állandó fegyverkezés miatt alakultak ki a válsággócok.
2023. október 7-e előtt a konfliktusgócok közül a palesztin kérdés háttérbe szorult és lekerült a nemzetközi politika napirendjéről, ezért 2020-ban amerikai segítséggel úgy kötötték meg az úgynevezett Ábrahám-megállapodásokat (Izrael–Egyesült Arab Emírségek, Izrael–Bahrein, Izrael–Marokkó, Izrael–Szudán közötti kétoldalú egyezmény), hogy azokban egy szó sem esett a palesztinokról, vagyis az arab országok is izraeli belügyként kezelték ezt.
„A térségben a nem állami szereplők befolyása jelentősen megnőtt” – hívta fel a figyelmet Csicsmann László, hangsúlyozva: az olyan „félállami szereplők”, mint a libanoni Hezbollah befolyása jelentősen megnőtt a politikai életben is. Hozzátette: ugyanez a helyzet Jemenben a húszikkal, akik a Hezbollahot tekintik követendő példának, egy esetleges állami rendezés után szeretnének bekerülni a kormányba. Rámutatott: a húszik nem feltétlenül a palesztinok iránti rokonszenv, hanem sokkal inkább azért csatlakoztak az Izrael elleni háborúhoz, mert szeretnének központi szereplővé válni.
A rend hiánya
„Egy nagy válsággóc van ma a Közel-Keleten” – jelentette ki az egyetemi docens, aki szerint az október 7-i merénylet következményei sokkal közelebb hozták egymáshoz a korábbi válsággócokat, majd beszélt a térségben zajló két humanitárius válságról is. Kifejtette, hogy a Gázai övezet 2,3 millió lakosából már több mint százezren hagyták el a területet, a halottak számát pedig több mint 40 ezerre teszik a hatóságok, és a rend hiánya is nagymértékben súlyosbítja a helyzetet. Kitért a libanoni humanitárius válságra is, amelynek oka az, hogy néhány nap alatt több tízezer szíriai tért vissza hazájába, ugyanakkor összesen egymillióan elhagyták el Libanont. Hozzátette: az izraeli polgárok közül is meghalt 1200 személy, százan még mindig a Hamász fogságában vannak, bár azt nem lehet tudni, élnek-e. Az előadó felidézte azt is, hogy az elmúlt egy évben Izraelt érték rakétatámadások Jemen, Irak és Szíria felől is, de a Hezbollah is kétszer indított rakétatámadást a zsidó állam ellen.
„A Közel-Kelet része a globális folyamatoknak, de az ottani államok többsége nem alakítója a jelenleg átalakuló világrendnek” – fogalmazott Csicsmann László a térség fegyverkezésével kapcsolatban, kiemelve, hogy nagyon eltérő méretű államokról van szó. Szaúd-Arábia hét, míg Izrael az ország GDP-jének öt százalékát költi fegyverkezésre, ezzel szemben az Egyesült Államok a GDP-jének 3,3 százalékát fordítja erre, Algéria pedig főként Oroszországtól kap fegyvereket.
Katonai beavatkozások
Az egyetemi docens véleménye szerint a Közel-Keleten zajló eseményeket nem lehet háborúnak nevezni, azok sokkal inkább csak katonai beavatkozások, de az eszkaláció már 2023 októberében elindult. Úgy fogalmazott: Izrael elutasítja azt az álláspontot, hogy a Hamász és a Hezbollah vezetőinek likvidálásával eszkalálta volna a háborút, mert véleménye szerint az eszkalációért a Hamász a felelős a terrortámadás miatt. Csicsmann László leszögezte ugyanakkor, hogy a damaszkuszi követséget ért izraeli támadás miatt tavasszal eszkalálódott a helyzet, majd több iráni rakétatámadás is történt.
„Sem Irán, sem Izrael nem szeretne totális háborúba keveredni” – jelentette ki, hangsúlyozva: az arab országok egyértelművé tették, hogy nem szabadítják fel a légterüket egy Irán elleni támadáshoz. Véleménye szerint az átalakuló világrend nem segíti a konfliktus rendezését, és az Egyesült Államok relatív súlyának csökkenése sem járul ehhez hozzá. Emellett regionális szinten a hatalmak vetélkedése tapasztalható, mindegyik a saját hegemóniájának megteremtésében érdekelt, ugyanakkor a nem állami szereplők kifejezett érdeke a konfliktus eszkalálása.
„Ahogy a világpolitikában, úgy a Közel-Keleten is az Egyesült Államok szerepének visszahúzódását látjuk, de továbbra is a térség legfőbb fegyverszállítója” – emlékeztetett az előadó, aki felidézte, hogy korábban a regionális rendet is Amerika tartotta fenn a térségben, de Barack Obama elnöksége idején az ország figyelme már Kína felé fordult, mivel az ázsiai államot tekinti legfőbb kihívójának. Hozzátette: jelenleg a Biden-adminisztráció az orosz–ukrán háborúval van elfoglalva, és az amerikai külpolitikában a Közel-Kelet jelentősége csökken.
Paradoxon
„Az október 7-i merénylet megerősítette Amerika katonai jelenlétét a térségben, de politikailag tovább gyengítette” – világított rá a fennálló paradox helyzetre az egyetemi docens, kiemelve azokat az amerikai katonai beavatkozásokat, amelyeket a vörös-tengeri szabad hajózás érdekében tettek. Kifejtette: a Vörös-tengeren és a Perzsa-öböl bejáratánál, vagyis a Hormuzi-szoroson haladt át Európa és Ázsia forgalmának 60 százaléka, a szállítás azonban most jóval tovább tart a kalózveszély miatt. Rámutatott: ha az egyensúly felborul, akkor többe kerül a szállítás, később jutnak el a termékek a vásárlókhoz, akiknek majd meg kell fizetniük a többletköltségeket is. Hozzátette: Irán rendszeresen foglal el hajókat a Hormuzi-szorosban, amelyen keresztül a világ olajkereskedelmének 21 százaléka halad, alternatív útvonal pedig gyakorlatilag nem létezik, főként nem szárazföldön.
Habár még mindig 40 ezer amerikai katona tartózkodik a Közel-Keleten, az Egyesült Államok térségbeli változó súlyát mutatja az is, hogy Jordániában nem fogadták az amerikai külügyminisztert, pedig már tizenegyedik alkalommal látogatott a térségbe a rendezés érdekében, de továbbra sem járt sikerrel. Ugyanakkor nincs még egy olyan globális szereplő, amely szeretné vagy képes lenne átvenni az Egyesült Államok e szerepét. Csicsmann László emlékeztetett még arra is, hogy Amerika és Izrael célja az, hogy Oroszországot és Kínát elszigetelje a térségben.
Találkozók
Az egyetemi docens beszélt arról is, hogy az amerikai elnökválasztást miként befolyásolhatja a közel-keleti konfliktus. Szót ejtett arról is, hogy az Európai Unió nem képes befolyásolni a térség eseményeit, mert nincs egységes álláspontja a palesztin állam létrehozásáról. Ezzel kapcsolatban felidézte, hogy a Hamasz és a Fatah képviselői először Oroszországban, majd Kínában jártak, ahol megállapodtak a palesztin egység létrehozásáról. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy Kína sem akarja átvenni Amerika térségben betöltött szerepét. Kitért még a közelmúltban Kazanyban megtartott BRICS-csúcsra is, amelynek deklarációja súlyosnak nevezte a gázai konfliktust.
„A gázai kérdés kettészakította a világot” – jelentette ki Csicsmann László, aki úgy fogalmazott: nem igaz az, hogy két szövetségi rendszer van csak a térségeben, amelyek összecsaptak. India – amely szövetségi viszonyban áll Izraellel – szerepét pedig kulcsfontosságúnak nevezte.
Nincsenek nyertesek
„A gázai konfliktuson a térségben senki sem nyer, senki sem tudja javítani a pozícióját, de a két ország, amelyik a legkevesebbet veszíti, az Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek” – összegezte az előadó, hozzátéve: az átalakuló világrendben Izrael pozíciója radikálisan negatív irányba megy. Iráni szempontból fenyegetettséget hoz a háború, mert azt szeretnék, hogy Irán területe teljesen érintetlen maradjon – tette hozzá. Véleménye szerint, ha a konfliktus tovább folytatódik, annak Irán számára beláthatatlan következményei lesznek, ráadásul a mostani iráni elnök szeretne nyitni a Nyugat felé, amely Izraelnek nem érdeke. Kiemelte azt is, hogy Szaúd-Arábia azért törekszik mindenkivel jó kapcsolatot ápolni, mert az arab / iszlám világ vezető szerepét szeretné betölteni, Törökország jelenlegi helyzetét viszont vesztesként értékelte.
Előadása végén Csicsmann László úgy fogalmazott: azért nem sikerül megkötni a tűzszünetet, mert a Hamász azt követeli Izraeltől, hogy vonuljon ki a Gázai övezetből, visszaadva ezzel a terület szuverenitását, Izrael azonban szeretné fenntartani a Philadelphia- és a Netzarim-folyosót. A helyzetet mindezeken felül az is nehezíti, hogy Gázában „hiánycikk a rend”, a segélyszállítmányok pedig nehezen jutnak el a területre. A libanoni fronttal kapcsolatban hangsúlyozta: Izrael célja, hogy megelőzze a Hezbollah rakétatámadásait és a Litáni folyón jóval túlmenően szeretné megtisztítani a területet nemcsak a Hezbollah erőitől, hanem a libanoni kormánytól is, ami már sérti az ország szuverenitását.
Nyitókép: depositphotos.com
Az előadást itt nézhető meg (videó: Kristóf-Szabó Lilla):
