A világegyetem legnagyobb csillagainak haláláról beszélt a 2024/25-ös tanév kezdetén a Ludovika Szabadegyetem első szemeszterének első előadásán Rácz István, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Természettudományi Tanszékének (TT) adjunktusa szeptember 17-én.
Tíz évvel ezelőtt merült fel a Ludovika Szabadegyetem ötlete azzal a céllal, hogy az NKE-n folyó kutatások eredményeit kötetlenebb formában ismerhessék meg a hallgatók, az NKE polgárai és a többi érdeklődő – emlékeztetett Kiss Dávid, az NKE Tudományos Ügyek Irodájának vezetője. Az eseménysorozat koordinátora hozzátette: ebben a félévben összesen hat előadást tartanak majd.
Az előadóról Tóth Bence, a HHK TT egyetemi docense elmondta, hogy kilencévesen kezdett el érdeklődni a csillagászat iránt, amikor beiratkozott a kecskeméti planetáriumba. Rácz István egyetemi tanulmányit az ELTE fizika alapszakán, majd a csillagászat mesterképzésen végezte kiváló eredménnyel, beiratkozott a doktori iskolába, de elnyerte a köztársasági ösztöndíjat és az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíját is – részletezte. Hozzátette: az előadó 2018 óta az NKE oktatója, fő kutatási témája pedig a nagyenergiás asztrofizika, ezen belül is a gammakitörések, emellett részt vesz több kutatási programban is.
Csillag születik
A Ludovika Szabadegyetem idei első előadásán Rácz István – aki összesen 41 idegennyelvű tudományos publikációt jegyez szerzőként vagy társszerzőként – egyebek mellett a csillagok keletkezésének történetéről beszélt. Kitért az elektromágneses spektrumra és arra, hogy mit érzékelünk a szemünkkel. Felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak a szemünkkel látunk, hanem a bőrünkkel is, ami a sugárzást érzékeli. Rámutatott: az ultraibolya sugárzástól lebarnulunk, a röntgensugarak viszont roncsolgatják a sejtjeinket, és rákot is okozhatnak. Beszélt ugyanakkor a rádióhullámok és a gammasugarak hosszáról is, amelyekről kifejtette: előbbiek nagyon hosszúak, utóbbiak viszont nagyon rövidek.
Rácz István úgy fogalmazott: nagyjából annyi galaxis van az univerzumban, ahány csillag a mi galaxisunkban. A Tejútrendszert alkotó több száz milliárdnyi csillagról kifejtette: azokat a városokból nem lehet jól látni. Kitért ugyanakkor arra, hogy az infravörös sugárzás nem a csillagokhoz, hanem a csillagközi anyagokhoz kötődik.
Az előadó a csillagok keletkezéséről – amit a biciklipumpálás közben keletkező felmelegedéshez hasonlított – elmondta: amikor csillagközi gáz és porfelhő elkezd sűrűsödni, akkor jön létre egy csillag, amelynek élettartama annak nagyságától függően lehet néhány millió év, míg a kisebbek akár 15 milliárd évig is élhetnek. Mivel a csillag azt a hidrogént tudja elégetni, amelyből született, ha hamar elégeti, hamar meg is hal – tette hozzá. Érdekességként említette az Orionban található lófejre hasonlító ködöt, illetve a Bika csillagképben található Fiastyúk elnevezésű, szabad szemmel is látható csillagot. Beszélt még a csillagok életútjáról, amelyek közül a kisebb, Nap típusú csillagból vörös óriás, planetáris köd, végül fehér törpe lesz, a nagy tömegűekből pedig vörös szuperóriás, szupernova, majd neutroncsillag vagy feketelyuk keletkezik. Hangsúlyozta: minél nagyobb a tömege egy csillagnak, annál nagyobb a gravitáció, ami össze akarja roppantani.
Haláltusa
Rácz István fő kutatási területével, a gammakitörésekkel (GRB) kapcsolatban kiemelte: ezek a más néven gammafelvillanásnak is nevezett jelenségek csak milliszekundumig tartanak, de egyesek időtartama akár néhány perc, vagy akár óra is lehet, és olyan fényesek, hogy nappal is látszanak. Úgy fogalmazott: ezek az apró felvillanások – amelyek között a hópelyhekhez hasonlóan nincs két egyforma – az univerzum legfényesebb jelenségei az ősrobbanás után, vagyis több energia szabadul fel egy ilyen jelenség során, mint amit a Nap egész élete során termel. Kitért arra is, hogy a GRB tulajdonképpen egy csillag haláltusáját, vagyis pusztulását jelenti, amikor a magja már összezuhant, majd a csillag nagy része visszapattan a tömör magról, végül az utófény folyamatosan gyengülő jelensége akár napokig is megfigyelhető.
Az eseményen szó volt még egyebek mellett arról is, hogy az amerikaiak a Szovjetunióval folytatott hidegháború során, az 1960-as években kezdtek el foglalkozni a gammakitörésekkel, amelyeket azóta a Compton, a Swift és a Fermi űrtávcsővel vizsgálnak.
Nyitókép forrása: pexels.com
