Kína világpolitikai és világgazdasági helyzetéről tartott előadást november 7-én Kusai Sándor volt pekingi nagykövet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) egyetemi docense a Ludovika Szabadegyetemen Kína felemelkedése címmel.
A fennálló világrend összeomlóban van, nem menthető meg, és nem állítható vissza. Átmeneti időszaknak – az orosz–ukrán háború kitörése óta hidegháborúnak – lehetünk tanúi. A lokális konfliktusok mindig velejárói a hidegháborúnak, a jelenlegiek is gyorsítják a világrend átalakulását. Kína pedig utóbbi folyamat egyik kulcsszereplője, de a váltást elsősorban békés, tárgyalásos módon kívánja elérni – mutatott rá Kusai Sándor.
A nominális GDP alapján Kína az USA után a világ második legnagyobb gazdasága, vásárlóerő-paritáson számolva pedig a világ legerősebbje. Katonai nagyhatalom – igaz, az 1979-es kínai–vietnami háború óta fegyveres erejét konfliktusban nem tette próbára. A Biden-adminisztráció nem véletlenül tekinti fő ellenségének, egyedül az ázsiai ország jelent komplex kihívást számára. Kína emellett a világ termelőüzeme, a tudományos kutatások fellegvára.
Stabil társadalom
Az országban az 1979-ben indult reformok nyomán a növekedés és a strukturális átalakulás óriási energiákat szabadított fel. A kínai gazdaságpolitika jellemzője, hogy az indikatív tervezést piaci tényezőkkel kombinálják.
A reformoknak köszönhetően az állam garantált, állandó, jóléti növekedést biztosított minden társadalmi réteg számára. Mindez stabilizálta a társadalmat, kialakult egy stabil, az európai népességet meghaladó nagyságú középosztály, amely közepes jólétben él. Kína 2021-re felszámolta az országban a mélyszegénységet, 700 millió embert emelt ki belőle. Ugyanakkor az országban új, önmagában is rétegzett burzsoázia született, amely masszív nemzeti tőkével rendelkezik. Az urbanizáció felgyorsult, a népesség 70 %-a városlakó. A legmodernebb technológiák tudatos fejlesztése kapcsán extra gyors technológiai lépések jellemzik a gazdaságot, például a vonalas telefon jelentette „lépcsőfok” kimaradt. A kulturális, intellektuális fejlődés nyomán az írástudók száma 99,5%-ra emelkedett.
Értékválság
A fogyasztói szemlélet, az értékdevalváció és a hedonizmus nyomán azonban mély értékválság alakult ki a társadalom minden rétegében. A kormányzat e jelenségre reagálva megerősítette a vallási szinkretizmust. Kínában teljesen elfogadott, hogy valaki egyszerre taoista, buddhista és a konfucianizmus tanait is magáénak vallja. Így a mai kínai társadalmi berendezkedést konfuciánus elvek, plebejus baloldaliság és erőteljes nemzeti öntudat jellemzi.
A politikai uralmi rendszer a centralizáció és decentralizáció között egyensúlyoz. A Kínai Kommunista Párt (KKP) példátlan történelmi lépést tett, és meghívta tagjai közé a nemzeti burzsoáziát. Bárki a KKP tagja lehet, aki a nemzet épülését szolgálja.
Kína ma már önálló, független, alternatív nagyhatalom, amely nem köt szövetséget senkivel. Határozottan lép fel saját érdekeinek érvényesítése mellett – három hete például hat kínai hadihajó tartózkodik a Közel-Keleten a kínai tulajdon védelme érdekében, az aktív katonai erőt demonstrálandó. Elutasít minden külső beavatkozást, és azt hirdeti, minden államforma egyenrangú, legyen szó a demokrácia vagy a tekintélyelvűség változatairól. Vallja: minden államnak joga van egyedinek lenni.
Kereskedő nemzet
A világrend átalakítása kapcsán a konzervatív és a revizionista szemléletet egyszerre képviseli. Fellép a globalizmus korrekciójáért, amit a valós erőviszonyok szerint képzelne el, azaz az USA mellett ma már Kína, India, Brazília, és Dél-Afrika az új szereplői a globális gazdaságnak az európai országok helyett. Afro-Eurázsiai szuperkontinensben gondolkodik, amelyet a világ népességének, valamint az ásványkincseknek és az energiahordozóknak a nagy aránya jellemez.
Gazdaságpolitikájában a K+F+I saját technológia fejlesztéssel jön létre. Belpolitikáját erős hatalmi koncentráció, külpolitikáját a „tárgyaljunk az USA-val, és Oroszországgal, így nyerjünk időt”-stratégia jellemzi.
A bő négyezer éves, tradicionálisan agrárbeállítottságú birodalmat több száz éve túlnépesedés, az ideálisnál magasabb lakosságszám jellemzi. A migrációt a kínai társadalom természetes folyamatnak tekinti, a diaszpóra nagysága 100-140 millió főre tehető.
Kína kereskedő nemzet, a világrendváltás vezető tényezője, amely masszív befolyást gyakorol a világgazdaságra. Nyílt (katonai) konfliktusba a lehető legkésőbb lépne be, mindenképpen az időhúzás taktikáját választaná. Belső feszültségei a reformok segítségével kezelhetők, társadalmát nem fenyegeti akut válság, belpolitikai helyzete kiegyensúlyozottabb, mint az Egyesült Államoké vagy az EU-é. A belső tényezők miatt az állam külső erőkifejtő képessége stabil. Mindez rendkívül előnyös a jelenlegi hidegháborús helyzetben.
Az előadást itt tekinthetik meg:
Videó: Kristóf-Szabó Lilla
Nyitókép: depositphotos.com
