Új kötettel jelentkezik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének és Kisebbségpolitikai Kutatóműhelyének munkatársa. Magyarország területi változásai a 20. században – e címmel jelent meg Manzinger Krisztián munkája, amelynek bemutatójára a Kisebbségpolitikai Kutatóműhely könyvbemutató-sorozatának keretében március 7-én kerül sor az NKE Egyetemi Könyvtár Központi Könyvtárában. A szerzővel beszélgettünk.
A trianoni békeszerződést 1920-ban írták alá, nincs tehát kerek évforduló – mi adta a kötet apropóját?
A kötetnek nincs kifejezett apropója, mindazonáltal időbeli egybeesés, hogy valamivel több mint 100 évvel ezelőtt fejeződött be a trianoni határok demarkációja, helyszínen történő kijelölése. Az elkészítés régóta tervem volt. Emlékszem, hogy már a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatott jogi tanulmányaim során is furcsálltam, hogy egy ilyen kérdéskörből nem született hasonló munka. Azóta eltelt közel húsz év, és továbbra sem született meg az összefoglaló. Gyakorló egyetemi oktatóként viszont láttam, hogy a diákok tudása ebben a témában meglehetősen a közismert és esetenként hibás sémákhoz igazodik. Hogy egy példát említsek erre, sokaktól hallottam, hogy a trianoni békeszerződést 100 évre kötötte Magyarország, annak lejártával pedig semmissé válik.
Miért érezte fontosnak a téma feldolgozását?
Magyarország határváltozásai olyan téma, amelyet mindenki ismer legalább felszínesen, van róla véleménye, és ami napjainkig meghatározza életünket. Karrierem korábbi szakaszában évekig dolgoztam magyar diplomáciai szolgálatban, ahol részt vettem például döntéselőkészítésben. Itt az volt a feladatom, hogy rengeteg információból kiszűrjem azokat a fontos elemeket, amelyek az adott döntés kapcsán pro és kontra szerepet játszhatnak. A kötet is egy „szűrés”: mindenképp ajánlom az olvasóknak a lábjegyzetekben és irodalomjegyzékben szereplő, általam felhasznált források megismerését, mert annak révén a feldolgozott résztémákban mélységbe tudnak merülni – a kötet célja viszont pont annyi információ közlése – ez a „szűrés” –, ami a vizsgált határváltozás lényegét, okait és esetlegesen a következményét bemutatja.
Nagyon komplex témáról van szó. Voltak segítő ebben a munkában?
Igen. A kötet elkészítésében lektorként óriási segítségemre volt két kiváló szakember, Kovács Péter nemzetközi jogász, a Nemzetközi Büntetőbíróság bírája, illetve Timár Gábor geofizikus, egyetemi tanár. Az ő szaktudásuk segített nemzetközi jogi, térképészeti és történeti szempontból is jobbítani a munkát. Timár Gábor volt ezen felül az is, aki a kötetben szereplő térképek egy részét készítette.
Sokan, sokféleképpen dolgozták fel Trianont. Miben hoz újat a most megjelent kötet megközelítése?
Az újdonság részben abban lelhető fel, hogy lényegre törően, összerendezve, kézikönyvszerűen, kronologikus sorrendben tartalmazza a kötet a Magyarországot érintő 20. századi területi változásokat, a mű végén pedig közlésre kerülnek a releváns források. A cél a vonatkozó információk bemutatása, ami tudomásom szerint ennyire koncentráltan korábban még sehol nem látott napvilágot, kifejezetten új kutatási eredmény nincsen a kötetben, az nem is volt cél. Amit szintén kiemelnék itt, az az a komplexitás, ami az egyes határváltozások bekövetkeztének ismertetésén túl a geopolitikai kontextus bemutatását is magában foglalja. Ez segíthet annak megértésében, hogy miért is kerültek a határ közvetlen túloldalára az akkor még jelentős részben magyar többségű városok, illetve a ma is magyar többségű régiók, azaz miért is húzódnak ott a határok, ahol húzódnak. Ennek érdekében röviden ismertetésre kerülnek a győztesek korabeli politikai megfontolásai, illetve a békekonferencia által alkotott vagy ahhoz kapcsolódó olyan dokumentumok – a békeszerződés szövege mellett a Millerand-levél és a határkijelölő bizottságoknak szóló általános utasítás vonatkozó részei –, amelyek a határkijelölésben központi szerepet játszottak.
Hogyan épül fel a könyv szerkezete?
A könyvet oktatási segédanyagként kívánjuk használni azon túl, hogy az érdeklődőknek is ajánljuk. Ennek megfelelően van egy nagyon rövid bevezető fejezet, amelynek célja egy átfogó kép nyújtása a határváltozások okairól és geopolitikai körülményeiről. Ezt követik az egyes határváltozások ismertetése és a nemzetközi jogi vonatkozású ismeretek rögzítése minden esetben. Az első ilyen fejezet az ún. Halastó-ügyet ismerteti, amely Ausztria és Magyarország tátrai határának 1902-es választott bírósági ítélettel történő rendezése volt. Ezután következik a bukaresti (1918) és a trianoni békeszerződés (1920) határokra vonatkozó rendelkezéseinek ismertetése. Az előbbinél demarkációra nem került sor, az utóbbinál viszont országonként egyesével tekinti át a kötet a határok kijelölésének folyamatát, felhasználva a történettudomány legfrissebb megállapításait is – itt kiemelten fontos a Trianon 100 Kutatócsoport eredményeinek megemlítése, amelyek szintén helyt kaptak a szövegben. Ezt követően röviden a revíziós politika jelentősége és az átmeneti, 1938-1941 között megvalósult revíziós sikerek rövid ismertetése következik. A kötet ezután a fegyverszüneti egyezmények területi rendelkezéseit mutatja be, kitérve arra is például, hogy amíg az 1944 augusztusi román fegyverszüneti egyezményben Erdély kérdése szovjet geopolitikai megfontolások okán lebegtetve szerepelt – „a szövetséges hatalmak kormányai egyetértenek abban, hogy Erdély vagy annak nagyobb része, amennyiben ezt a békeszerződés is megerősíti, visszatérjen Romániához” –, addig a Magyarországgal aláíratott szövegben már csak az 1937. december 31-i határok mögé visszavonulás kötelezettsége szerepelt. A kötet bemutatja még az 1947-es párizsi békeszerződés területi rendelkezéseit, a pozsonyi hídfő kérdését és a magyar-csehszlovák határ 1950-es évekig húzódó redemarkációs folyamatát, aminek során – ez kevéssé ismert – Somoskőújfaluban egy kisebb lakott területet is megkapott Magyarország – lakatlan területekért cserébe. Az okot a kötetben megtalálja a kedves érdeklődő.
Kiknek szánja a könyvet?
A kötet elsősorban joghallgatóknak és nemzetközi tanulmányok szakos hallgatóknak íródott, de gyakorlatilag bárki, téma és a kérdéskör iránt érdeklődő olvasó számára ajánlom. A kötetet direkt olvasmányosra, rövid, de magyarázó jellegűre írtam annak érdekében, hogy a nemzetközi jogban vagy geopolitikai ismeretekben kevésbé járatos olvasók is könnyen hasznosítható információkhoz jussanak.
Nyitókép forrása: Horizontok Blog / Zahorán Csaba
