Andrew Ludanyi, aki szüleivel a második világháborút követően hagyta el Magyarországot, megírta élettörténetét. Az angolul most megjelent kötet bemutatójára szeptember 26-án este került sor az NKE John Lukacs Társalgójában.
Ludányi András 1940-ben, Szikszón született. 1945-ben családjával együtt menekült először Ausztriába, majd onnan az Egyesült Államokba. Virginiában, majd New Yorkban élt, az Elmhurst és a Louisiana Állami Egyetemen tanult. A szociológus és történész professzor 1968 és 2008 között az Ohio Northern University-n oktatott. Alapító tagja számos tengerentúli magyar szervezetnek.
My American Road Trip From WWII to the 21st Century – ez a címe annak a könyvének, amely magyarul 2020-ban jelent meg. Eredetileg családjának, unokáinak szánta a szerző, célja az volt, hogy bemutassa, miképpen alakult ki és formálódott az amerikai mindennapokban kettős, magyar–amerikai identitása.
Here and there
Patrick Leech Fulbright-ösztöndíjas a kötetet bemutató beszédében röviden szólt arról, miképpen hagyta el az országot Andrew Ludanyi. 1945-ben Ausztriába ment a család, viszontagságos módon jutott el Virginiába, aztán New Yorkba, majd Ohioba, ahol egyetemi professzor lett, az amerikai magyar diaszpóra ismert és elismert tagja. A kötet három fő témája közül az első a „here and there”, az „idehaza-odahaza” kettős identitás, amely az első generációs bevándorlók életének jellemzője. A másik a magyar kultúra megőrzése, az ehhez kötődő kapcsolatépítések, a magyar identitás, kultúra következő generációkra történő átörökítése. Harmadik pedig az a „nyughatatlan intézményépítés”, ami, jóllehet sokszor alig van látható eredménye, ugyancsak nagyon fontos.
Gone with the wind
E gondolatokat követően Jókay Károly, az eseményt támogató Fulbright Bizottság elnöke kérdezte a szerzőt. Andrew Ludanyi a fiatalkora kapcsán kiemelte a cserkészet fontos szerepét, amely identitása formálódásához nagyban hozzájárult. Mesélt arról, milyenek voltak a világháborút követően egy emigráns család mindennapjai az Egyesült Államokban. Hétvégente magyar templomba, magyar tánciskolába jártak, cserkészként a tábortűz körül magyar dalokat énekeltek – hétköznap pedig az amerikai fiatalok életét élték, igyekeztek integrálódni a társadalomba, tanulni, majd munkát találni. A kérdésre, amerikainak vagy magyarnak tartja inkább magát, elmondta: noha nagyon sokat tanult az USA-ban, az USA-ról, számos olyan értéket vall magáénak – ilyenek a családcentrikusság vagy a vallásos meggyőződése –, amelyek a magyar identitásából fakadnak. „Mindkettőből átvettem elemeket. Ez egyfelől rugalmasságot adott nekem, másrészt lehetővé tette, hogy mindkét társadalomnak tudjak adni” – jegyezte meg.
Eközben itthon minden megváltozott, hazalátogatáskor ezt érezni is lehetett. Az „Elfújta a szél” című regényben írtakhoz hasonlóan itthon is elmúlt az Andrew Ludanyi által ismert világ. Gyökereit keresve át kellett gondolnia, fogalmaznia, mit is jelent magyarnak lenni. 2009-ben aztán hazaköltözött – pontosabban azóta néhány hónapot itt, néhányat Ohioban tölt.
Eközben Amerika is megváltozott – állapította meg. Az iraki háborúig „nagyon magas polcra” tette választott hazáját, egyfajta idealizált kép élt benne. Utána kezdtek megváltozni a dolgok. Az USA egyedüli nagyhatalommá vált. Proxyháborúkat is indított, ezeket különösen veszélyesnek érezte Ludanyi professzor. Eisenhower elnököt idézte, aki azt vallotta: nem szabad a katonai berendezkedést és ipart összemosni a nagyvállalatokkal, mert abból állandó konfliktusok származnak. „Kritikus vagyok a jelenlegi amerikai politikával szemben. Nemzeti érdekek mentén, nem pedig olaj- és gyógyszercégek érdekei alapján kellene a hatalmat építeni, fenntartani” – fogalmazott.
S hogy mennyire érzi itthon otthon magát a professzor? Nos, olyannyira, mesélte, hogy közös képviselőséget is vállalt. Megismerte a hazai bürokrácia útvesztőit, azt, amely túlburjánzott és visszahúzza a társadalmat, strukturális akadályokat állítva a mindennapokban. Kulturális értelemben azonban nagyon itthon vagyok – tette hozzá.
