A római légiók ideje elmúlt, dicsőségük híre a legendákban él tovább, a hajdani gazdag birodalom nyugati fele is már csupán emlék akkor, amikor a hadvezérek kézikönyvét, a Sztratégikont papírra vetették.
A mű a Maurikiosz császár által bevezetett katonai reformok nyomán született. Írója magáénak érezte a római örökséget, de egyúttal tisztán látta azokat a kihívásokat is, amelyeket a korszak hadművészete állított elé. Helyesen ismerte fel, hogy ebben a változásokkal terhelt időszakban a túlélés egyetlen záloga a hadseregben rejlik, amelynek újabb reformja a Keletrómai Birodalom megmaradásának feltétele. Ez az ember, aki talán maga Maurikiosz császár (582–602) volt, művelt és praktikus katona lévén úgy tartotta helyesnek, ha lefekteti azokat a hadügyi alapelveket, amelyek a haderők megújításához kellenek, és továbbadja azt a szerteágazó tudást, amelyet saját karrierje során halmozott fel. Megírta tehát a Sztratégikont, a keletrómai taktikai irodalom első magas szintű értekezését, amely nemcsak a birodalom későbbi taktikusainak, hanem a 17. század nyugati katonai gondolkodóinak is nagy hasznára vált.
Az antik munka jelentősége főként abban áll, hogy megbízható képet fest a Keletrómai Birodalom 6. századi hadviseléséről és ellenségeiről. A szöveg 12 fejezetből vagy „könyvből” tevődik össze, ezek a stratégia és a taktika különböző aspektusairól szólnak, amelyeket a bizánci hadsereg alkalmazott az i. sz. 6. és 7. században. Tartalma a lovasság taktikájára és felállítására összpontosít, de több fejezeten át dolgozza ki a gyalogsággal, az ostromhadviseléssel, a logisztikával, a kiképzéssel és a mozgással kapcsolatos kérdéseket. Az alfejezetek még részletesebben taglalják a témát, illetve térképeket is tartalmaznak. Ezek a vázlatok és rajzok a csapatállások alapvető szimbólumait mutatják be: kiemelve a korszak bizánci hadseregének szabványos alakzat- és manőverterveit. A tizenegyedik könyv a Bizánci Birodalom különböző ellenségeit, például a frankokat, a longobárdokat, az avarokat, a törököket és a szlávokat mutatja be. A mű azt is bizonyítja, hogy egészen 600-ig a latin volt a császári hadsereg hivatalos parancsnoki nyelve.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Római Állam- és Tartományigazgatás Kutatóműhelye arra vállalkozott, hogy magyar fordításban adja közre a keletrómai taktikai irodalom gyöngyszemét. A fordítás mindenképpen hasznos segítséget nyújt annak az olvasónak, aki el akar merülni a keletrómai hadművészet rejtelmeiben.
Maurikiosz: Sztratégikon. Hadvezérek kézikönyve. Ludovika Egyetemi Kiadó, 2023.
