„Ne menj bölcsésznek, mert alighanem éhen fogsz halni” – nem hisszük, hogy akadna olyan bölcsészhallgató az országban, aki ne kapta volna meg legalább egyszer ezt a jótanácsot. De tényleg értéktelen a bölcsészek tudása?
Szabó Márton a retorika, a nyelvészet és az irodalomelmélet klasszikus és korszerű tanait társadalomtudományi szempontból olvassa újra most megjelent kötetében. A szerző azt állítja, az európai felvilágosodással kibontakozó természettudományos gondolkodás elképesztően nagy hatású nézetrendszerré vált. Elterjedése nyomán egy radikálisan új világ született, a technológia kozmosza. Ehhez képest a társadalomra vonatkozó tudományos nézetek kialakulása csigalassúsággal haladt előre. A klasszikus állam- és jogtudomány, majd a modern közgazdaságtan után csak a XX. században jöttek létre az újabb társadalomtudományi diszciplínák (szociológia, néprajz, politikatudomány, pszichológia, antropológia, kommunikációtudomány és így tovább). Ezek egyelőre elég elnyomott helyzetben vannak: a tudományos kutatásra szánt összes anyagi erőforrás mindössze tíz-tizenöt százalékát kapják, hasznosságukat folyamatosan megkérdőjelezik, távol tartják őket a közoktatástól, gyakran még a tudományos státusukat is kétségbe vonják egyes kutatók.
A modern tudomány a technológiai évszázadában pedig egyre inkább úgy működik, hogy a társadalom objektív struktúráit, szükségszerűen érvényesülő törvényeit kell feltárnia a tudósnak, s mindezt pontos fogalmak és matematikai összefüggések révén, „feltétlen” érvényességgel szükséges prezentálnia – hasonlóan a természettudományokhoz. Ám ezt csak úgy teheti meg a kutató, ha a társadalomból teljesen kiveszi a szubjektív tényezőket: az emberi tudat és psziché specifikus megnyilvánulását, azaz az emberek cselekedeteit. A szerző megállapítja: ennek „eredménye” legtöbbször csak a hiábavaló erőlködés, illetve egy matematizált és „agyonbonyolított” tudományos tudás, amit csak a bennfentesek képesek pontosan megérteni.
A háromkötetes Társadalompoétika megkísérli ezt a szakadékot áthidalni. A könyv azt demonstrálja, hogy a klasszikus bölcsészettudomány meghatározó módon képes hozzájárulni a társadalom adekvát megismeréséhez. A könyv három kötete bemutatja a retorika, a nyelvészet és az irodalomtudomány legfontosabb alkotóinak teóriáit saját specifikus tárgyukról, s azt, hogy ezzel együtt milyen gondolatokat fogalmaztak meg a társadalom valóságáról. Ezzel pedig a Társadalompoétika egy új társadalomelmélet körvonalait alkotja meg.
Szabó Márton: Társadalompoétika I–III., Ludovika Egyetemi Kiadó, 2022.
A cikk a Bonum Publicum áprilisi számában jelent meg.
