Milyen környezetvédelmi kihívások állnak az EU, a tagországok és az európai polgárok előtt? Mi a jog szerepe mindebben? Hogyan érvényesülhetnek a fenntarthatóság szempontjai az uniós szabályozásban? Hogyan szólhatnak bele mindebbe az EU polgárai? Gombos Katalin és Sziebig Orsolya Johanna könyve az uniós környezetvédelmi szabályozás legújabb irányait vázolja.
Napjaink fontos hívószava lett a klímaváltozás, ám a környezetvédelem céljai természetesen nem korlátozódnak erre a területre az EU-ban sem. Számos sürgető kihívás áll az Unió és a polgárai előtt, amelyekre újabb és újabb jogi válaszok is születnek. Az európai uniós környezetvédelmi szabályozás legújabb irányai című könyv, amely 2021-ben jelent meg a Ludovika Egyetemi Kiadónál, a fenntarthatóság szemüvegén keresztül vizsgálja az EU környezetvédelmi törekvéseit, mivel éppen ezek a fenntarthatósági szempontok egyre növekvő súllyal esnek a latba az uniós szabályozásban.
Ez az átgondoltan és átláthatóan strukturált könyv természetesen nem törekszik arra, hogy az EU környezetvédelmi szabályozásának a teljes korpuszát bemutassa, hanem egyes területeket kiemelve és elemezve, „kaleidoszkópszerűen” mutatja be az uniós környezetjog jelenlegi és lehetséges irányait.
Uniós környezetpolitikai alapok
A könyv részletesen körbejárja a fenntarthatóság fogalmi kérdéseit, majd sorra veszi az Európai Unió környezetpolitikájának az alapvonalait. Fontos megjegyezni, hogy míg az európai integráció kezdetén a környezetvédelem témája még nem szerepelt a szerződéses célkitűzések között – hiszen ez a kérdés akkor még nem állt a nemzetközi figyelem középpontjában –, azóta a becslések szerint az uniós joganyagban mintegy 12–14 százalékot teszi ki a környezetvédelmi szabályozás. Emellett a Bizottság által eddig indított kötelezettségszegési eljárásoknak is csaknem az ötöde környezeti tárgyú volt.
Amint azt a könyv is kiemeli, mára az élet számos területére hatással vannak a környezetvédelmi megfontolások és szabályozások, az egészséges élet feltételeinek a biztosítása. Legyen szó a levegő, a víz vagy a talaj szennyezésének a megelőzéséről, a biztonságos ivóvízhez való hozzáférésről, az integrált vízkészlet-gazdálkodásról, a szárazföldi és az édesvízi ökoszisztémák védelméről, a biológiai sokféleség csökkenésének a megállításáról, vagy akár a megújuló energiák részarányának jelentős növeléséről – a környezetvédelmi szabályozások szerepe megkerülhetetlen. Ezek a területek ráadásul sokszor olyan kihívásokkal járnak, amelyek túlnyúlnak az egyes országok határain, így a megoldásokhoz is az államok együttműködése szükséges.
E kérdésekre reflektálva a könyv külön fejezeteket szentel a biodiverzitás uniós védelmének és a környezet elleni bűncselekményeknek, a témaválasztást minden esetben alaposan megindokolva, a fogalmakat részletesen körüljárva. A szerzők minden esetben visszatérően rámutatnak a szabályozás – vagy akár az egységes definíciók – szintjén tapasztalható hiányosságokra, illetve az ezzel szorosan összefüggő kihívásokra is.
Az uniós jog szerepe
A könyv kihangsúlyozza a jog széles körű szerepét mindezen területeken. A teljesség igénye nélkül e szerepek közé tartozik az egyenlő lehetőségek biztosítása a szakpolitikák területén, az oktatás javításával elérhető tudatos gondolkodás megteremtése, egy legitimebb intézményi háló megteremtése, a hatékony, elszámoltatható és átlátható intézmények kialakítása, nem utolsósorban pedig a részvételen és képviseleten alapuló döntéshozatal biztosítása, valamint az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés.
A könyvben önálló fejezet szól az Aarhusi Egyezmény harmadik pilléréről is, amelyben az egyezményt aláíró felek kifejezetten környezeti tárgyú ügyekben biztosítják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés jogát. Az egyezmény nyomán felmerült sokrétű kihívások közül a szerzők kitérnek arra, hogy mivel az Egyezmény aláírói között nem csupán külön-külön uniós tagállamok szerepelnek, hanem maga EU is, így ez a kettősség a tagállamok részére kettős végrehajtási kényszert keletkeztet. Kiemelik azt is, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés gyakorlati megvalósulása kapcsán éppen az Európai Unió Bíróságát érte számos kritika, amiért a magánszemélyek és NGO-k folyamatosan hátrányt szenvednek, különösképpen a keresetindítási lehetőség tekintetében.
Bár a teljes uniós joganyag bemutatása nem tartozik a könyv céljai közé, az tételesen felsorol számos, a tárgyalt területekre vonatkozó jogforrást is.
Uniós polgári részvétel
A könyv utolsó fejezete azzal a lehetséges hatással foglalkozik, amelyet a közvetlen demokrácia eszközei gyakorolhatnak az Európai Unió környezetpolitikájára. Kiemelten időszerűvé teszi a témaválasztást, hogy az európai polgári kezdeményezés szabályozására elfogadott új rendelet nem egészen két éve lépett hatályba. Bár az uniós állampolgári részvétel alapvetően nem a közvetlen demokrácia eszközeire épül, ennek szerepe és az iránta megnyilvánuló igény egyre növekszik.
Amint arra a szerzők az elemzett területekkel kapcsolatban rámutatnak: ezeket az eszközöket az uniós polgárok eddig is főként környezeti tárgyú ügyekben alkalmazták, és ez várhatóan így is fog maradni.
