„A legfontosabb az, hogy egy tanár egyéniség legyen”

Hivatalosan alkotmánybíró, jogtörténész, egyetemi tanszékvezető. Civilben zeneszalon-vezető, musicalíró, jótékonysági rendezvényszervező. A ludovika.hu portrésorozatában Horváth Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Állam- és Jogtörténeti tanszékvezetője beszélt pályafutásáról, a jó oktató fontos tulajdonságairól és a XVI. kerülethez kötődő lokálpatriotizmusáról.

„A nagyszüleim éltek a XVI. kerületben, édesanyám is ott született, de mi a II. kerületben laktunk a szüleimmel” – idézte fel gyerekkorát Horváth Attila, aki jogász feleségével költözött a nagyszüleitől örökölt házba, amit azóta is szeretettel gondoz és bővít. Az NKE tanszékvezetője a Pasaréti úti Általános Iskola elvégzése után a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba járt, de volt néhány tanár, aki nem kedvelte, ezért jó tanulmányi eredménye ellenére nem javasolták, hogy továbbtanuljon.

„Azt kell mondanom utólag, hogy jót tettek velem, mert egy évig az Egyetemi Könyvtárban dolgoztam és mindent elolvastam, ami érdekelt” – emlékezett vissza Horváth Attila, akit másodszorra már gond nélkül felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karára. Diplomamunkáját Széchenyi István jogi munkásságából írta – a témával egyébként OTDK-n is indult, amit megnyert –, ami hozzájárult ahhoz, hogy jogtörténészként az ELTE-n kezdett oktatni, de fél évig egy gimnáziumban is tanított. Másodéves volt a jogon, amikor beiratkozott történelem szakra, így egy év eltéréssel két diplomát is szerezett.

Tankönyvíró karalapító

A több történelmi és jogtörténeti tankönyv megírásában is részt vevő Horváth Attila – aki annak ellenére lehetett egyetemi oktató, hogy egyik pártnak sem volt tagja – a Független Jogász Fórum munkatársaként a rendszerváltás jogi hátterének kidolgozásából is kivette a részét. Elmondta, hogy foglalkozott a magyar alkotmányjog, a magánjog, a kereskedelmi jog, az önkormányzatiság és a nemzetiségi jog történetével, illetve a szocializmus jogtörténetével és az akkori koncepciós perekkel is.

„A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kara 1995-ben indult, ott Zlinszky Jánossal együtt alapító tanár voltam, és a legfiatalabb oktatóként még a gólyatábort is én szerveztem meg” – emelte ki. „Mindig arra törekedtem, hogy a hallgatókkal megszerettessem nemcsak a saját tantárgyamat, hanem azt a képzést is, amelyben részt vesznek, miközben az általános műveltségük is fejlődik. Most egy olyan tantárgy bevezetésén dolgozom, amelynek elvégzésével a hallgatók megtanulnak jobban előadni tudományos vagy ismeretterjesztő témában, de elsajátíthatják azt is, hogyan kell egy szemináriumot jól megtartani vagy vizsgáztatni” – részletezte a tanszékvezető, aki szerint egy leendő oktató vagy kutató számára elengedhetetlenek a retorikai és érveléstechnikai ismeretek is. Manapság a hallgatók figyelmét nagyon nehéz lekötni, ezért a gyakorlott oktatóknak is szükségük van arra, hogy továbbképezzék magukat és újabb előadói technikákat sajátítsanak el.

Milyen a jó tanár?

„Az a jó tanár, akire évekkel később is örömmel emlékeznek vissza az egykori hallgatói, és idézik az emlékezetes mondásait” – véli Horváth Attila, aki szerint mindenkinek a saját imázsát kell felépítenie, a saját alkatával, hangjával, habitusával kell tisztában lennie, és ezekhez képest kell meghatároznia az előadói stílusát. Azért tartja fontosnak az érdekes történeteket, anekdotákat és vicceket is beleszőni az előadásaiba, mert ezek is hozzátartoznak a figyelemfelkeltéshez, illetve ha ezeket a fiatalok hozzákapcsolják egy fogalomhoz vagy évszámhoz, könnyebben megjegyzik, de pihenésként is szolgálnak a számtalan adat mellett. „Ezeket természetesen jól kell időzíteni, ezért az oktatónak folyamatosan figyelnie kell a hallgatók arcát” – tette hozzá.

„A legfontosabb az, hogy egy tanár egyéniség legyen, akinek a véleményére nemcsak akkor kíváncsiak a hallgatók, amikor a tananyagról van szó, hanem az élet más területeivel kapcsolatban is kikérik a tanácsait” – fogalmazott az oktató, aki szívesen beszélget a fiatalokkal, és akár a párválasztásban is segíti őket, illetve kirándulásokat is szervez, de támogatja az egyetemi énekkart és a színjátszókört is.

Zeneszerető lokálpatrióta

Horváth Attila – aki gyermekkorában négy évig zongorázott – nagyon szereti a zenét, mert úgy érzi, kikapcsolja és szórakoztatja, ugyanakkor szeretné, ha a hallgatók is megismernék a különböző stílusokat, mert aki zenét tanul, sokkal könnyebben sajátítja el más tantárgyak ismereteit is. Ezért hívta életre húsz évvel ezelőtt Szilasi Alex Liszt Ferenc-díjas zongoraművésszel a Zeneszalont, amelynek jubileumi összejövetelét a közelmúltban tartották az NKE-n. „Az Alexszel való barátság egyébként olyan inspiráló számomra, hogy az irodalom, a történelem és a jog mellett számtalan olyan dologgal – vallási, teológiai, filozófiai kérdések – kezdtem foglalkozni a zenetörténethez kapcsolódóan, amelyekkel korábban nem” – fejtette ki.

„Aki megszerez egyfajta tudást az egyetemen, annak nagyobb a kötelezettsége is a társadalom irányába” – fogalmazott Horváth Attila, aki ennek jegyében először csak szakértőként működött közre a XVI. kerületi Tóth Ilona Emlékház létrehozásánál, majd a mártír medikáról szóló rockopera megírásából is kivette a részét.

Beszélt arról is, hogy munkájával segíti a Hittel a Nemzetért Alapítvány munkáját, amelynek kezdeményezésére egyebek mellett 2009-ben felállították Magyarország egyetlen köztéri Mindszenty József szobrát. Mindezeken felül állandó szervezője a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola javára tartandó jótékonysági bálnak. Felidézte, hogy 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét, majd lokálpatrióta elköteleződéséért 2013-ban a XVI. kerület Díszpolgára címet is, amit ösztönzésként értékelt. Véleménye szerint ezeknek is köszönhető az, hogy 2016 novemberében alkotmánybíróvá nevezték ki.

Horváth Attila számtalan elfoglaltsága mellett a szocializmus teljes alkotmány- és jogtörténete után most a történeti alkotmányt szeretné feldolgozni, szabadidejében pedig a műhelyében dolgozik. Focizni manapság már csak a barátaival és alkotmánybíró kollégáival szokott, vagy a kerti munkák alkalmával végez testedzést, bár korábban vitorlás versenyző és igazolt másodosztályú futballista is volt, de a versenysporttal két lánya születése után felhagyott.

Nyitókép: A Ludovika Zeneszalon előadásán Szilasi Alex társaságában.