Ideje visszacsempészni az embert és az érzelmeket a túlzottan racionálissá vált társadalomtudományos diskurzusba – mondja a róla készült kutatói porténkban Hettyey András, aki az oktatás szemléletformáló hatásában egy kicsivel jobban hisz, mint a publikációk erejében.
Hettyey Andrást, az NKE ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének habilitált egyetemi docensét már egészen kicsi korában megragadta a történelem varázsa. Amint lehetősége volt rá, máris kalandregényeket falt, addigra már betéve tudta a különféle csatákhoz tartozó évszámokat, valamint az országok fővárosait. A dunántúli Hettyey-család néhány generációja katona volt, köztük a nagyapja is, akit 1939. január 15-én avattak tüzértisztté a Ludovikán. Édesapja viszont már gépészmérnökként kereste kenyerét, a csőszerelő magyar vállalaton keresztül a család eljutott Jordániába, majd néhány évre Bécsbe is. A német nyelvű környezet és a nagypapa világháborús katonatörténetei eldöntötték, hogy a középiskolában a történelem és a nyelvtanulás kerüljön fókuszba.
Az iskolaválasztást jelentősen befolyásolta egyrészt az, hogy a család gyakorló katolikus – az unokatestvérek között akad pap is –, másrészt pedig, hogy a bátyja addigra már a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja volt. Így került Hettyey András is oda – ahogy mondja, erős, bentlakásos iskolába, annak minden előnyével és néhány hátrányával. Érettségi után sikerrel felvételizett az ELTE történelem-német szakára.
Zsákutcából németes kiút
A német szakot visszanézve már kicsit zsákutcának tartja, nem is szerette, ma sem tanítja. Az viszont kikristályosodott, hogy elsősorban az 1945 utáni történelem, illetve Németország jelene érdekli. Tanulmányait ezért az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen folytatta a nemzetközi kapcsolatok szakon. Itt kezdett el biztonságpolitikával foglalkozni, ami annyira elkezdte érdekelni, hogy maradt doktori címet szerezni. Első témája Afrikához kapcsolódott, azt dolgozta fel ugyanis, hogy egy bukott állam, mint Szomália, milyen hatást gyakorol a környező országokra. A doktorija mellett dolgozni kezdett külsősként a Nézőpont Intézetben. Ez kicsit félrehúzta a kutatások fókuszát, hiszen az intézetben németes országfigyelő volt, azaz hetente kellett összefoglalást adni, hogy éppen mi történt Németországban.
Szerencsés együttállásoknak köszönhető, hogy végül az NKE-re került. A doktori megvédésével együtt lejárt a doktori ösztöndíja is. Viszont az éppen friss házas Hettyey András a kozigallas.hu állásportálon talált egy pozíciót a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. Ruppert József hívta fel, hogy sajnos ezt az állást már betöltötték. De nem kellett sokat várnia, hiszen CV-je bekerült a rendszerbe. Két hónappal később kapott egy e-mailt, hogy mégis akadna egy állás a fiatal kutatónak. 2012 februárjában kezdett el tanítani az egyetemen, emellett pedig munkát kapott a Magyar Külügyi Intézetben is – szintén németes szakértőként. Mint mondja, bár Németország a legfontosabb partnerünk, kevés itthon a németes kutató, több a franciás vagy az amerikás. Sok kollégája külföldön él, így annyira nem elérhetők egy magyar egyetem, a külügyi intézet, illetve a sajtó számára. Németország kutatásából pedig még egy érdeklődési terület nőtt ki, a rendszerváltás utáni magyar külpolitika kutatása.
Emberi szempontok, érzelemtérkép
Amikor kutatásairól kérdezzük, azt feleli, hogy elmúlt egy évben a háta mögött hagyta azt a megközelítést, ami úgy vizsgálja a magyar külpolitikát, hogy az racionális, haszonmaximalizáló, érdekkövető konstrukció. A következő időszakban megpróbálja az érzelmeket és a politikai személyiséget is beemelni az egyenletbe. Bizonyos jelenségek támogatottsága, mint például Trump elnöksége vagy a Brexit, racionális érvekkel nem biztos, hogy feltétlenül elmagyarázható. Kell lennie ebben egy érzelmi komponensnek is. Az érdekli most, hogy mit jelent a karizma, mit jelent az, ha egy választott tisztviselőnek karizmája van. Úgy véli, a politika vizsgálatába egy picit be kellene hozni megint az embert, a döntéshozót, az ő érzelmeit, mert így lesz teljesebb a kép. Szeretné például felrajzolni a magyar külpolitika érzelmi térképét. Hogyan viszonyulunk más nemzetekhez? Milyen érzésekkel viseltetnek a politikai élet szereplői Németország iránt, Szlovákia iránt? Mit jelent az, hogy szeretjük a lengyeleket? Vagy mit jelent, ha valakit nem szeretünk? Ezekben a kérdésekben szeretne most néhány érdekes dolgot megmutatni.
Kreatív szabadságot nyújt
Egy pályaválasztás előtt álló diákot ma is abszolút bátorítana a kutatói pályára, hiszen ez egy nagyon kreatív szakma. Olyan korban élünk, ahol a kreativitás nagyon fontos – mindenhonnan az jön, hogy légy önmagad, légy kreatív. Miközben nagyon sok olyan munka van, ahol ugyanaz a favágás megy minden nap. Ezzel szemben az egyetemi oktatás, illetve a kutatás nagy szellemi szabadsággal jár – ez akkor is igaz, ha egy picit azért meg van szabva, hogy mit kell az adott félévben az oktatónak leadnia vagy éppen mit kell kutatnia. Úgy tartja, az oktatás még egy kicsivel fontosabb is, mint a kutatás. Szerinte sokkal nagyobb a hatása annak, hogy össze vagyunk egymással zárva tizenöt héten keresztül kilencven percre, mintha valaki megírna egy cikket, és azt elolvassa 300 ember, vagy ha tart egy konferenciaelőadást 11 embernek, majd az elszáll a levegőbe. Természetesen nem azt mondja, hogy nem hisz tudománymetriában, csak annyit, hogy itthon a klasszikus kutatói lét impaktja kisebb, mert magyarok vagyunk. Tehát elsősorban nem minket fognak olvasni a nyugatiak. Mi örülhetünk, ha Magyarországról szóló ismereteiket tőlünk szedik, de a „nagy megfejtéseket” nem annyira magyar vagy szlovén kutatók fogják adni. Ezért vallja, hogy a publikálásnak kisebb a hatása, mint az oktatásnak.
Szépirodalom és bridzs
Ha éppen nem dolgozik, elsősorban a szépirodalom kapcsolja ki. Ehhez módszere is van, amit még az egyetemen fejlesztett ki, amikor a szigorlathoz végig kellett olvasni a német irodalmat. Ekkor nagyon érdekesnek találta, hogy bizonyos nagy témák folyamatosan visszajönnek egy nemzet irodalmában. Emiatt immár tizenöt éve annak, hogy mindig csak egy-egy nemzet könyveit olvassa egy-két évig huzamosan. Most éppen a cseh és szlovák irodalom feldolgozásánál tart. Emellett kikapcsolódást nyújt számára a zenehallgatás, a komolyzene és a jazz mellett nagy rajongója a korai Pink Floydnak. Szeret kártyázni is, a szüleitől tanulta el a bridzs alapjait, amit ma már kevesebbet, de azért szintén gyakorol. Másfajta energiákkal tölti fel az is, ha a családjával tud együtt időt tölteni.
Névjegy
Hettyey András, az NKE ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének habilitált egyetemi docense
Születési hely, idő: Budapest, 1983.05.02.
Végzettség: történelem–német szakos bölcsész, nemzetközi kapcsolatok szakértő
Kutatási terület: magyar-német kapcsolatok és rendszerváltás utáni magyar külpolitika.
Publikációk: Hettyey András adatlapja a Magyar Tudományos Művek Tárában
Családi állapot: nős, 3 gyereke van
Hobbik: olvasás, zenehallgatás, sportolás, kártyajátékok
Nyitókép: Hettyey András (balról a harmadik) az NKE ÁNTK által szervezett, a német külpolitikát elemző esten. Forrás: NKE
