A professzor, aki 24 ezer hallgatója sorsát tartja számon

Máthé Gábor személye rendkívüli fontos a jogtudósok körében. Összeszámolta, ötven év alatt huszonnégyezer hallgatója volt – ami pedig szinte hihetetlen, a professzor a legtöbbjükkel igyekszik fenntartani a rendszeres kapcsolatot. 

Máthé Gábor jogtörténész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa szeptember 6-án ünnepelte 80. születésnapját. A 17 éves unokája a professzor születésnapján szépen felsorolta, hogy mi minden történt itthon 1941-ben. A professzor azt találta legszebbnek, hogy júliusban hajnali három órakor tértek át Magyarországon a jobboldali közlekedésre. De hadd figyelmeztessük itt az olvasót, a portré alatt se feledje a professzor szállóigévé vált mondását: „nem szeretem magam olyan komolyan venni, hogy önmagam előtt nevetségessé váljak”. 

Gyermekkor apa nélkül

A boldog gyerekkorról a család női ága tudott csak gondoskodni – a háború és a nyomor ellenére is igyekeztek harmóniát teremteni. Sváb katolikus felmenőik a XVIII. században érkeztek hazánkba Ulm környékéről. Édesapja családi ágán pedig a székely vonulat a lényeges elem, illetve – ahogyan a professzor fogalmaz – mivel a székelyek nem teljesen normális emberek, így hát unitáriusok is. Ez a családi ökumenizmus nagyban befolyásolta Máthé Gábor gondolkodásmódját. Édesapja 1941-ben katonatiszt lévén háborúba vonult, és rögtön hadifogságba esett, így valójában csak 1953-ban ismerhette meg őt Máthé Gábor. Kemény, határozott ember volt, sok-sok szenvedéssel a háta mögött. Ahogyan a professzor fogalmazta: „a pravoszláv liturgiának az ázsiai változata, azaz a szibériai hadifogság nem lehetett egy sima dolog”.

Hogyan legyek egyetemista?

Máthé Gábor az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1967-ben doktorátust szerzett. Jogtörténészként többek között az Államigazgatási Főiskola, a Károli Gáspár Református Egyetem, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetői, dékáni pozícióit is betöltötte. Már gimnazistaként érdekelték a társadalomtudományok, az egyén és a társadalom összefüggései, majd a jogi karon kiváló professzoroktól mélyebben is tanulhatott ezekről.

Ahogy erről beszélgetésünkkor a professzor elmondta: egy fiatal gyerek, jórészt apa nélkül, családi hatásra vagy a körülmények miatt sok mindennel foglalkozik. Máthé Gábornál a másokon segítő gondoskodás motivációja volt kezdetben erős. Elképzelte, hogy orvos vagy tanár lesz, de egyikhez sem érzett elég elhivatottságot. Így végül a jogi egyetemre jelentkezett. Ahol nyilvánvalóvá vált, hogy egy Horthy-katonatiszt édesapa nem a legfényesebb belépő. Mivel nem sikerülhetett elsőre a felvételi, ebben az időben elvégezte a híradástechnikai műszerész szakmát szakmunkásképzőn – így egy következő felvételin egyetlen szerencsés kérdéssel bejutott az ELTE-re.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán summa cum laude végzett. Ahogy mondja, végig kiváló professzorai voltak. Király Tibort említi szinte azonnal, aki később három cikluson keresztül volt a dékánja is. Fontosnak tartja hangsúlyozni azt is, hogy az egyetem legfőképpen jó szellemiséget sugárzott, és mindennapi motivációt adott a hallgatóknak. Nem túlzás kimondani: jó légkörrel és nagyon jó professzorokkal áldotta meg a sorsa az ELTE-n.

Akadémiai karrier

A diploma után szinte rögtön visszakerült az egyetemre, majd az MTA kutatóműhelyeiben dolgozott. Az elmúlt ötven évben több felsőoktatási intézményben tanított, az Államigazgatási Főiskolán, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Államigazgatási Karán jogtudományi tanszékvezető volt; a főiskolán főigazgató-helyettesként, a karon főigazgatóként, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen dékánként dolgozott. Az MTA több bizottságának is volt tagja, hosszabb-rövidebb ideig titkára vagy elnöke; a Magyar Jogász Egyletben kétszer töltötte be a főtitkári, 2005 és 2010 között pedig az elnöki pozíciót; több évig volt az Országos Választási Bizottság tagja, és betöltötte az elnöki tisztséget is. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács Állam- és Jogtudományi Szekció Szakmai Bizottságának elnöke volt 2005-től 2015-ig; a kétezres években két cikluson át volt a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja. Emellett négy szakmai folyóirat szerkesztőségének is a tagja.

Ahogyan mindezt Máthé Gábor megfogalmazta: ő az ELTE-n volt kutató szinte végig, csak egyetlen félévet töltött máshol, mégpedig az ügyészségen, ahonnan aztán rögtön vissza is került. Ekkor még két szabad takarítónői státuszra vették fel, így sikerült megoldani a kutatói helyet első főnökének. A fizetés 1200 forint volt, melyből 800 forint rögtön albérletre ment el, de a körülményekkel így is nagyon gyorsan megbarátkozott. Ugyanis ez a takarítónői státusz valójában egy akadémiai kutatói státuszt jelentett. A kutatás pedig innentől fogva egész pályáját elkísérte. Négy fő területtel foglalkozik a mai napig: a magyar alkotmány és a közigazgatás intézményrendszerének fejlődéstörténete, a magyar közjog forrásai, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás határterületi problematikája, valamint a közigazgatás büntetőhatalma. Tudományos munkáinak legtöbbje igen komoly levéltári forrásfeltáráson alapul. Több mint 350 különböző publikációja van, köztük cikkek, recenziók, tanulmányok, monográfiák és tankönyvek. Publikációit elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre. A magyar alkotmány- és jogfejlődésről írt könyvét azonban a német mellett kínai nyelvre is lefordították.

Ezrek mestere

De a folyamatos kutatás mellett oktat is, ezt mind a mai napig nagyon szereti – a hallgatókkal együtt. Számon tartja a sorsukat, rendszeresen tartja velük a kapcsolatot. Bár már professor emeritus, még mindig imád előadást tartani, különösen az ELTE-n, ahol négyszázan is elférnek a nagy előadóban. Mint mondja, fantasztikus érzés, ahogy ma is odajönnek egy-egy előadás után a hallgatók rákérdezni, hol lehet ezeknek a témáknak utánaolvasni – egyáltalán, hogy rá figyelnek, nem pedig a képernyőikre vagy más dolgokra merednek.