Ha valaki ma kiberbiztonsággal akar foglalkozni, felvételét kéri a megfelelő képzésre. Hogy ez most ennyire kézenfekvő, olyan úttörők munkája kellett, mint Muha Lajos. Írásunk életútjának fontosabb állomásait mutatja be.
Muha Lajos ma a Magyar Államkincstár informatikai biztonsági vezetője, emellett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docenseként tanít és kutat. Amikor pályáját kezdte, a terület, mellyel most foglalkozik, aligha forrt ki, így nem mondhatja, hogy mindig is információbiztonsági kutatónak készült. Arra viszont pontosan emlékszik, hogy az édesapja mindig nagyon komolyan vette a saját munkáját. Ő is hivatásos katona volt, kezdetben tábori tüzértiszt. Megszállottan ügyelt az egyenruha viselésében a szabályosságra. Emellett folyamatosan képezte magát, a szakmai ismeretek mellett ugyanolyan lényeges volt számára az „általános műveltség”, azaz az olvasottság, a kultúra is. Kiemelten fontosnak tartotta még a beosztottakkal való törődést – akár az elöljárókkal történő ütközések árán is. Ezt – már jóval a nyugdíjazása után – több volt munkatársa is nagyra értékelte. Az édesapa személyisége erősen hatott fia viselkedésére és későbbi pályafutására.
Az ifjú tüzértiszt és a számítógépek
Az otthoni példa alapján nem volt kérdéses, hogy Muha Lajos a katonai pályát, azon belül a tüzérséget választja. Ám végül életútja az áhított tüzértiszti oklevéltől a katonai műszaki PhD-ig, majd az informatikai biztonság kutatásáig vezetett. Amennyire egyszerű ezt leírni, annál kanyargósabb végigjárni.
A Kossuth Lajos Katonai Főiskola elvégzése után, 1978-ban a zalaegerszegi gépesített lövészezrednél kezdte meg katonai hivatását. Arra készült, hogy egy újonnan felállítandó önjáró tüzérosztály törzsfőnökeként néhány év után elvégzi az akadémiát, így valamilyen magasabb beosztásban a nyugdíjas évekig szolgálhat. Ám bármennyire is hitt ebben a tüzértiszti karrierben, elkezdték érdekelni a számítógépek. Ma már kézenfekvő, hogy hozzáférünk ilyen eszközökhöz, de akkor még csupán látni is érdekes volt ezeket. Kezdetben ő is csak távolról szemlélhette a komputereket, aztán egy leningrádi önjáró tüzérségi tanfolyamon (laikusoknak teszi hozzá: önjáró az a katonai egység, amelyet lánctalpas vagy kerekes alvázra szerelnek) hozzá is érhetett, sőt, dolgozhatott egy lőelemképző célszámítógéppel.

Az 1970-es évek végén a szovjet önjáró tüzérség osztály-tűzvezetőpontja az 1V16 lánctalpas, páncélozott harcjárműben volt. Ennek legfontosabb része a 9V59 tűzvezető-számítógép volt. Ezt mai tapasztalatokkal nagyon nehéz elképzelni. A számítógép alakja és mérete is mint egy pianínóé, csak ez zöld fémlemezborítású volt. Technikailag egy alacsony integráltsági fokú, négybites architektúrájú célszámítógép volt ferritgyűrűs memóriával. (A mai otthoni gépek igen magas integráltsági fokúak és már többnyire 64 bitesek!). A memória a gép alsó részét teljesen elfoglaló három dobozban volt. Egyik a programot, a másik a tüzérségi specifikus adatokat, a lőtáblát tartalmazta, míg a harmadikban volt az operatív memória. Kijelzője tenyérnyi méretű sokszegmens-diódás karakteres megjelenítő volt. Ez a gép ugyan ma megmosolyogtatónak tűnik, de az akkori katonai elvárásoknak és technológiai lehetőségeknek megfelelt. Az akkori katonának maga a csoda volt, főleg, ha érdekelték a számítógépek. Muha Lajos a számára szükséges trigonometriai számításokra a hozzáférhető számológépre egy olyan programot készített, amivel a tüzérségi számításait meggyorsíthatta. Ez az érdeklődés akkor vált komolyabbá, amikor a fiatal katona hirtelen lehetőséget kapott arra, hogy a varsói Katonai Műszaki Akadémia Kibernetika Karán tanuljon.
A varsói kibernetika
A varsói iskola nagyon sokat hozzátett az életéhez, a gondolkodásmódjához. Az intézmény a lengyel hadsereg kezében lévő műszaki egyetem volt, ahol nagyon komoly tudományos, műszaki tevékenység is folyt. Ezen az akadémián már 1968-ban létrehozták a Kibernetika Kart, ahol operációkutatási, automatizálási és informatikai kutatások, fejlesztések és képzések folytak. Az Akadémián nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy a civil felsőoktatással azonos követelményekkel folyjék az oktatás-képzés, és ott a mai napig is így folyik. Ma sem tudna jobb példát mondani arra, hogy hogyan lehet olyan katonai felsőoktatási intézményt csinálni, ahol a „katonásdi” megfér a komoly műszaki kutatással-képzéssel és a tudományos munkával. Nagyon megtisztelő volt ide visszatérnie 2013-ban az oktatói Erasmus keretében. Úgy adhatott az alma materben órát, hogy még számos korábbi tanára is tanított. Az intézmény légköre is más volt, mint itthon. Náluk nem volt kötelező a vöröscsillag, a lengyel katona egyenruhája színében, stílusában a világháború előtti lehetett. A tisztek csak a párttaggyűlésen használták az elvtárs megszólítást. Őt az Akadémia parancsnoka is „hadnagy úr”-nak szólította. Ezt sem honosították meg akkor még itthon.

Lengyelországban sok minden más volt, mint Magyarországon. Jegyrendszer volt, amelynek célja nem a garantált áruhoz jutás, hanem a mennyiségi korlátozás volt. A politikai helyzet pedig pattanásig feszült. Sztrájkok, tiltakozások, megbukott a kormány és egy katona, Jaruzelski hadseregtábornok lett Lengyelország vezetője. Aztán jött 1981. december 13-a. Ez ma is élénken él az emlékezetében. Akkor már az Akadémián tanuló magyar hallgatók nemzeti csoportparancsnoka volt, és reggel az egyik harmadéves hallgató azzal költötte: „kelj fel, elrendelték a hadiállapotot!”. Ott állt parancsnokként, több mint negyven hallgatóval, és a kikapcsolt telefonok miatt semmilyen magyar elöljárót nem tudott elérni. Bár a hadiállapottal stabilizálták a hatalmi berendezkedést, de a lengyeleknek – még a hadseregben is – más volt a gondolkodásmódja, a hozzáállása a szocialista rendszerhez. A magyarnál jóval szabadabb sajtó, és maga az Akadémia nemcsak Muha Lajos, hanem a több mint száz magyar katona karakterén is változtatott, akik 1973-tól ott tanultak, és ezt az akkori vezetés nehezen viselte, annak ellenére, hogy a képzés színvonala nagyon magas volt.

Kellemetlen is volt a hazatérés után, amikor például a hadtestparancsnokságon a pártbizottság első titkára politikai kérdésekről alkotott véleménye miatt többször is jobboldali elhajlónak titulálta Muha Lajost nagy nyilvánosság előtt. Aztán néhány nap vagy hét múlva a Népszabadságban is az a hivatalos álláspont jelent meg, amit ő a megkritizált véleményében elmondott. Bocsánatot ezekért sem tőle, sem mástól természetesen nem kért a párttitkár, aki jó politikai munkásként persze átmentette magát.
Úton a kutatói pálya felé
A lengyel kibernetikus mérnöki diploma birtokában kicsit módosított karriertervén: marad ugyan a tiszti pályán, de annak az informatikai szakterületén. Az iskola elvégzése után itthon lett rendszerszervező főtiszt, majd Tatán, az 1. gépesített hadtest – mai szóval – informatikai főnöke. Itt kezdett el hivatalból az informatikai rendszerek biztonságával foglalkozni.
Ám megint jött egy semmilyen korábbi tervben nem szereplő felkérés. Azt kérték, hogy legyen a Mikroelektronikai Vállalat varsói kereskedelmi-műszaki irodavezetője. Ez nagyon komoly váltás lehetett volna, de a rendszerváltás gazdaságra gyakorolt hatása a magyar elektronikai ipar lejtmenetét jelentette, így a varsói irodát rövidesen be kellett zárni. A külszolgálatos kitérő után a 90-es évek közepétől vált munkája oroszlánrészévé az informatikai rendszerek biztonsága. Részt vett az első hazai kockázatelemzéses informatikai auditokban, majd a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Tárcaközi Bizottság 12. számú ajánlásának, az Informatikai Rendszerek Biztonsági Követelményeinek a kidolgozásában. Ezzel a területtel akkoriban még nem sokan foglalkoztak, ő viszont azok közé tartozott, akik komolyan vették, hogy a haza védelmében ez is fontos kérdés. Ekkor még nem gondolt semmiféle tudományos pályára. Ám amikor 2000-ben, addigi tevékenysége alapján felkérték tanítani, hamarosan arra is felhívták a figyelmét, hogy ehhez nem ártana „valami tudományos fokozat”. Ekkor jelentkezett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájába. Némi kerülővel a katonai műszaki tudományokból végül megszerezte a PhD fokozatot. Ahogy mondja, volt ebben szerencse is, hiszen az általa társszerzőként, szerzőként jegyzett művek több felsőoktatási intézményben is kötelező vagy ajánlott irodalomként szerepeltek. Nem mindenkinek lehet azonban ekkora szerencséje. A kutatói pályára lépni nem mindig könnyű feladat. Lemondásokkal jár, viszont a kockázat mellett hozhat olyan eredményeket, önmegvalósítási lehetőségeket, amelyeket más pálya aligha kínál. Nem akar konkrét nevekkel példálózni, de voltak olyan kollégái, akiket végül sikerült rábeszélnie, hogy vállaljanak oktatói feladatokat az egyetemen a gazdasági szféra helyett – és úgy érzi, senki nem bánta meg ezt a döntését. Arra pedig kimondottan büszke, hogy Krasznay Csaba igazgató úr pályáját már BME-s korától igyekezett igazgatni. Ez olyan jól sikerült, hogy ma már ő dolgozik az igazgató úrnak.
Amikor kollégái mellett a példaképeiről kérdezzük, először ismét az édesapját említi. De ma is sokat gondol a főiskolai osztályfőnökére, Zsebők Zsigmond alezredesre, aki a fiatalok nevelését szívügyének tekintette. Később, a varsói Katonai Műszaki Akadémián olyan kiemelkedő tanárai voltak, akik nemcsak a civil életben lettek elismert professzorok, hanem katonai feladataikat is komolyan vették. A mai napig tartják a kapcsolatot Prof. Andrzej Chojnacki nyugállományú mérnök ezredes úrral, aki annak idején nemcsak matematikai modellezést tanított, de öntevékenyen, barátságból mentorálta a magyar hallgatókat. Mindig példaképként gondol Prof. Andrzej Ameljańczyk nyugállományú vezérőrnagy úrra, aki annak idején játékelméletet tanított. Életútjuk mintaszerű, például Andrzej Ameljańczyk az Akadémia vezetése után különböző katonai beosztásokat is ellátott, majd nyugállományba kerülve ismét az alma materben tanít. Persze találunk erre itthon is példát, az érdeklődők nézzenek utána Padányi József tábornok úr életrajzának – teszi még hozzá.
A nyertes B-tervek
A Miniszterelnöki Hivatal számára készített Informatikai Rendszerek Biztonsági Követelményeinek kidolgozása után álladó meghívottja volt a szakterület kormányzati anyagainak kidolgozásában. Erre a koronát az tette fel, hogy az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbiztonságáról szóló 2013. évi L. törvény (Ibtv.) elkészítése során korábbi munkássága nemcsak markánsan megjelent a jogszabályban, hanem – nem szokványos módon – annak Indokolásában mint forrás hivatkoznak korábbi munkáira (a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Tárcaközi Bizottsága 12. számú ajánlására, a Verlag Dashöfer által kiadott Informatikai Biztonság Kézikönyvre, illetve a Közigazgatási Informatikai Bizottság 25. számú ajánlásaira). Az Ibtv. szakmai részének elkészítésére Dr. Krasznay Csabával sok időt, nagy energiát fordítottak – szigorúan önkéntes alapon. A szakmában ezért is szokták Lajos-törvényként emlegetni, és többek között ezért munkáért kapta meg 2013-ban az Informatikai Biztonság Napján (ITBN) az év útmutató biztonsági szakembere díjat.

Az Ibtv-be éppen az ő korábbi szakmai munkássága, illetve a törvény elkészítéséhez nyújtott szakmai segítsége miatt került bele, hogy az elektronikus információbiztonsági vezetők képzése a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez kerül. El is kezdte a képzés kidolgozását, de ez a folyamat váratlanul megszakadt. Így szakmai munkásságát a Magyar Államkincstárnál folytatta. Így legalább elmondhatja, hogy a saját jogalkotói munkáját jogalkalmazóként is értékelheti. A képzést azután feljegyzései, iránymutatásai alapján fiatalabb kollégái, Krasznay Csaba és Szádeczky Tamás remekül megcsinálták. Elismert, rangos szakmai továbbképzés lett belőle, ami jó alapja lett a mai kiberbiztonsági mesterképzésnek.
Muha Lajos ma újra tanít az NKE-n. Jelenleg a Rendészettudományi Karon a kibernyomozó képzése mellett a kiberbiztonsági mesterképzésnek is fontos/meghatározó oktatója. Mint a Kincstár informatikai biztosági vezetője a COVID-járvány alatt ő volt a felelős a működés fenntartásáért – ennek összetettségét jól mutatja az ezen a linken elérhető ismertetés. A feladathoz az akkori elnök, Prof. Dr. Mészáros József kiemelt jog- és hatáskört biztosított – mint a kincstári Járványügyi Operatív Törzs koordinátorának. E tevékenységéért léptette elő a honvédelmi miniszter a Kincstár elnökének javaslatára ezredessé.

Amikor arról kérdezzük, mi foglalkoztatja ma kutatóként, rögtön a számítástechnikai felhők biztonsági kérdéseit említi. Ez szerinte napjaink egyik kiemelt témája. Az egyetemen Krasznay Csaba igazgató úr vezetésével folyamatosan foglalkoznak ezzel a területtel, hiszen a világ, de különösen az informatika fejlődése permanens. Annyit említ még, hogy míg korábban a katonai nyugállományba vonulása csak egy jogi lépés volt, szeptembertől viszont valódi nyugdíjas lesz. Ettől sem vár azonban komoly változást. Továbbra is ugyanott, ugyanazt szeretné tanítani, kutatni. Az életútra visszapillantva pedig megállapítja: voltaképpen folyton a talonban tartott B-tervek lettek a „nyerők”.
Amikor nem dolgozik vagy kutat, Muha Lajos hobbija a hagyományőrzés. Az Osztrák–Magyar Monarchia katonai hagyományőrző csapatában igyekszik részt venni a korszak bemutatásában. Saját költségén vásárolt, csináltatott felszerelése autentikus. Több olyan I. világháborús csata helyszínén megfordult, főleg a Galíciában, de az isonzói hadszínteret is végigjárta, ahol magyar katonák harcoltak.


Szabadidejében utazni is szeret. A barangolást azonban most nemcsak a koronavírus, hanem egy személyes tragédia, imádott feleségének halála is akadályozza. Nélküle nem szívesen indul már útnak. Egy másik korábbi családi program, a lovaglás mellett azonban kitart, mert nemcsak megmozgatja, hanem kikapcsolódást is jelent. Emellett szeret otthon kertészkedni, azaz, ahogyan fogalmaz: megpróbálja rendben tartani a kertet, mert ebben a feladatban a tudományos felkészültség néha kevés.
Névjegy
Név: Muha Lajos
Születési hely, idő: Budapest, 1956.
Végzettség: okleveles kibernetikus mérnök
Kutatási területek: az informatikai biztonság rendszertana és irányítási rendszere; informatikai biztonsági kockázatelemzés és kockázatkezelés; kibervédelem; a kritikus információs infrastruktúrák védelme; az informatikai biztonság oktatása
Publikációk: Muha Lajos adatlapja a Magyar Tudományos Művek Tárában
Hobbi: Hagyományőrzés, utazás, lovaglás