„Nem ártani, csak használni!”

Tartalmas, változatos szakmai utat járt be Kiss Tibor rendőrőrnagy, míg autószerelő technikusból kiberbűnözésből doktorált elismert kutató és adjunktus lett. Az NKE Kriminológiai Tanszékének oktatóját pályáján kíváncsisága, kitartása, szorgalma és elhivatottsága segítette és segíti ma is.

„Volt egy verekedés. Tizenéves voltam, elmentünk egy szórakozóhelyre és ott kialakult egy balhé. Kivonult a rendőrség, mindenkit falhoz állítottak. Én elfutottam és távolról néztem, hogy mi történik. Sokakat bevittek, gondolom, garázdaság miatt indítottak ellenük eljárást. Ha akkor engem is előállítanak – bár a verekedésben egyébként nem vettem részt, csak, mint sokan a többiek közül, ott voltam -, akkor a priuszom miatt később már nem lehettem volna rendőr. Utólag kiderült, hogy akkor azon sok múlt” – idézi fel Kiss Tibor az emlékezetes epizódot, amely később közvetve a pályaválasztására is hatással volt.  

Csornán született, ott élt szüleivel, nővérével és húgával. Már az általános iskolában rádöbbent arra, hogy „elképesztően versengő típus”, hatalmas igazságérzettel és szociális érzékenységgel.  Azt is észrevette, hogy ha célokat tűz ki, akkor azok eléréséért minden nap képes átlépni a komfortzónáját és addig nem nyugszik, míg azokat el nem éri.

Rendőrakadémia, testközelből

Az általános iskola után szülei javaslatára Győrben, egy autószerelő iskolába folytatta tanulmányait, majd egy műhelyben kapott munkát. Az autók között azonban „valami hiányzott, nem én voltam, kevésnek éreztem”. Édesanyja hívta fel a figyelmét egy budapesti, rendőröket képző szakközépiskola hirdetésére. „Megtetszett az ötlet, hiszen mindig is küzdöttem az igazságtalanság ellen, úgyhogy felvételiztem, és sikerült! Akkor már biztosan éreztem, hogy ez lesz az én utam”.

Teljesen megváltozott az élete: számos, hamar példaképpé vált tanárt, rendőrt ismert meg, bizonyítani és fejlődni akart. „Tetszett az egyenruha és az, hogy ezáltal nincs különbség az emberek között. Egy vagyok közülük, szerepem mégis nagyon fontos, hiszen a közért teszek, a közjót mozdítom előre”. Kitűnőre végezte el az egyébként nagyon kemény iskolát, ahol a kiképzés is roppant nehéz volt.

Legjobban a büntetőjog világa fogta meg.  Itt végre felfigyeltek arra, aki, mint ő is, motivált volt. Élvezte, hogy tehet az emberekért, felelős értük. A versenyszellem és a kíváncsiság is erősödött benne. „Óriási fegyelmezettséget is adott az iskola, s ez máig meghatározó számomra. Morálisan és fizikailag is megalapozott ez az időszak, azt éreztem, hogy ebben a nehéz hivatásban aránylag könnyen tudok fejlődni, haladni előre”.

Mindig a nehezebb úton

Volt pár rácsodálkozása, sokkoló élménye is. Az első intézkedése például egy halálos közlekedési baleset nyomán volt, ahova őt küldték ki intézkedni. Túl kellett lépnie a szörnyűségeken, és reálisan látni, tudni, miért van ott, mi a dolga. Ez nehéz volt, emlékezetes élmény maradt. Aztán jöttek az igazoltatások: „itt tanultam meg megismerni az embereket, a gondolataikat. Láttam, milyen sokféle technikát alkalmaznak, hogy saját hibájukat tompítsák”.

Minden alkalommal az esetek valódi okait kutatta. Gyakran úgy lehet megérteni egy bűncselekményt, ha tovább lépünk annál, amit rossz cselekedetként látunk és e mögött az emberi sorsokat és életeseményeket is figyelembe vesszük – mert hogy semmi sem történik ok nélkül. Tibor egyébként mindig a nehezebb utat, helyzeteket kereste, választotta. Tanulni akart. Egy ideig éppen ezért ittas vezetőkkel is foglalkozott, így szerzett viszonylag rövid idő alatt jelentős szakmai rutint.

Az emberismeret, állítja, rendkívül fontos része a rendőri hivatásnak. A mindennapi munka során fokozatosan tanulta meg, hogyan célszerű kezelni egy agresszív vagy egy behódoló alkatot. A krimiket is ilyen szemmel nézi. „Kedvenceim a gengszterfilmek és Agatha Christie-féle történetek. De sosem azt figyelem egy bűnügyi filmben, hogy igaz vagy elég árnyalt-e a sztori, hanem az embereket, az emberi értékeket. Azt nézem, hogy a nyomozó milyen emberismerettel és fifikával, gondolkodási móddal deríti fel az eseteket, mennyire figyel oda az apró összefüggésekre. Magát a nyomozó embert figyeltem.”

„Jó embernek lenni”

A közterületi szolgálatban nagyon sokat dolgozott, ennek tudja be, hogy egy idő után megkeresték Csornáról: bűnügyi nyomozónak hívták oda. Ez óriási lehetőség volt, meg is ijedt, de elfogadta. „Itt aztán találkoztam bűnügyekkel, aktákkal, és remek – nagyon szigorú – mentorral. Elejétől végig én vittem végig az ügyeimet. Az összefüggéseket kerestem, közben hajtottak, motiváltak, fejlődött a kihallgatási technikám, óriási értékcsomagot kaptam. Rengeteget dolgoztam, de ott sajátítottam el, hogyan kell jól írni, jól gondolkozni. Ott és akkor ismertem meg az igazi bűnözőket is, akik mindent elkövettek annak érdekében, hogy tettüket ne lehessen rájuk bizonyítani. Emellett kezelni kellett a barátaimat, ismerőseimet akik szülővárosomban laktak és új szerepben láttak ott viszont”.

Közben jelentkezett az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolára szociálpedagógusnak, eredetileg csak azért, hogy majd diploma után tiszt lehessen, de menet közben nagyon megtetszett Tibornak e terület. Megtanulta, miképpen kell szociálisan érzékenyen élni, az emberekre jól figyelni, empatikusnak lenni, mit jelent a depriváció és mi a dolga egy szociális munkásnak. Itt is remek tanárok csiszolták a személyiségét. „Itt megértettem, hogy mi a fontos egy társadalomban. És azt is, milyennek kell lenni ahhoz, hogy szociálisan érzékeny ember lehessek, hogyan kell úgy élni, hogy ne ártsak, csak használjak.”

A diploma megszerzése után Győrbe pályázott őrsparancsnoknak, és meglepetésére sikerült is.  „Húsz-egynéhány ember alosztályvezetője lettem, ez is új szerep, hivatás volt. És mélyvíz: kezdetben csak a személyiségemre, látásmódomra számíthattam. Mindent megszenvedtem, megtapasztaltam, a mégtöbb tipikus vezetői hibába beleestem. Fontos elvem volt ugyanakkor, hogy minden helyzetben legyünk egyenesek, vállaljuk a hibáinkat”.

Napi 12 órákat dolgozott, plusz hétvégén, terepen is. Azt, hogy milyen is vezetőnek lenni, egy konkrét, emlékezetes esetből tanulta meg. Egy alkalommal egy futball mérkőzés kellett biztosítaniuk. Menet közben, amitől tartott is, elszabadultak az indulatok. „Én pedig éreztem, hogy ezt nem fogom tudni kezelni. Odahívtam pár kollégát és segítséget kértem tőlük. Ezt megértették, jól fogadták. Odaálltak, beleadták tapasztalataikat, és segítettek. Ez volt az első alkalom, hogy megértettem: a jó vezető csapatban működik, és sosem szabad letagadni, ha valamit nem tudunk.”

Rendőrből kutató

Aztán felvételizett az ELTE-re, a szociális munkás szak MA részére. Ott azt tanulhatta meg, miképpen lehet a kíváncsiságból kutatási eredmény. Megtapasztalta, hogy tudományos kutatást végezve mennyi mindent meg lehet tudni egyénekről, közösségekről. Itt már érezte, hogy a kutatói és a rendőri munkát össze szeretné kapcsolni, ezért jelentkezett szociológia doktori képzésre.

Itt ismerte meg Csepeli György professzort, aki újszerűen irányította a figyelmét a társadalomra.  Akkoriban kezdett kezdett el kiberbűnözéssel is foglalkozni. Azt vizsgálta, milyen meglévő vagy új deviáns magatartásokat lehet észlelni a kibertérben, ezeknek milyen gyökerei, formái, okai vannak, miképpen mérhetők. Konzulensei Csepeli professzor és Gönczöl Katalin voltak. „A professzorasszony nagyon szigorú volt, emlékszem, már az előszobába letetette velem a kabátomat, amikor az irodájába léptem, meg is ijedtem kicsit. De nagyon sokat foglalkozott velem és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Én lettem időközben a Kriminológiai Társaság szakmai titkára, ennek kapcsán ma délután is találkozunk”. 

Még doktoranduszként jelentkezet az NKE Rendészettudományi Kar Kriminológiai Tanszékére. Próbaelőadása jól sikerült így azóta oktat az intézményben. 2018-ban szerezte meg a doktori fokozatot, kiberbiztonsági kutatásait pedig jelenleg is folytatja, mostanság a Dark Web piacokat kutatja egy csapattal.

Jólét és jóllét

Ami a hazai közállapotokat illeti, a szakember úgy látja: Magyarország viszonylag biztonságos ország. Inkább a devianciák jelentenek problémát, az alkoholfogyasztás, amelyhez nagyon sok bűnözési forma tud kapcsolódni. A másik gondot a társadalmi különbségek és az ezekből adódó feszültségek jelentik. „A jólét és a jóllét szintje meghatározza az emberek viselkedését, attitűdjét, gondolatait. Ehhez képest kezdenek el élni.”

A trendeket vizsgálva meglátása szerint a kiberbűnözés lesz a következő időszak nagy kihívása, mind technikai, mind kriminológiai szempontból. Változnak a szereplők, az elkövetési mód, és új trendek is jöhetnek be, például a csalás (befektetési és romantikus csalások, zsarolóvírusok). „Rengeteg féle bűnözés megtalálható a kibertérben. Prostitúció, kábítószerek, emellett a flaming is nagyon elterjed, azaz a degradáló párbeszéd, lejáratás, valamint a közösségi és egyéni zaklatás, zsarolás. Most a bezártság alatt a közterületi bűnözés mértéke kicsit csökkent, a kibertérbeli ugyanakkor némiképp nőtt. A társadalmi változások nyomán változik a bűnelkövetés is: a körülményekhez adaptálódnak a bűnözők. Egyszóval sok a tennivalónk”.