Mélységi felderítő, erős gyökerekkel

Tudatos karriertervezéssel és szívós munkával vált Magyarország egyik legismertebb kiberbiztonsági szakemberévé. A 2011-es év Útmutató információbiztonsági szakembere-cím nyertese olyan vezető, aki a szorgalmas és tehetséges tanítványokat örömmel karolja fel. Akitől lehet és érdemes is tanulni – és messze nem csak információtechnológiát.
Krasznay Csaba portréja.

„Én vagyok a cyber-mindenes ember. A kiberbiztonság oktatója, kutatója, mentora, vállalkozója, szakértője, előadója és tanácsadója. Az egyik legismertebb vagyok Magyarországon, és hasonló a célom Európában” – írja bemutatkozó oldalán a 40 éves szakember. „Sajnos egy ártatlan dologgal sikerült megbántani néhány munkatársamat. Innen is bocsánatot kérek (…)! A tanulság az, hogy a lélekre nagyon oda kell figyelni” – fogalmazott ugyanő nemrégiben egy Facebook-posztban.

Egyszerre eltökélt és céltudatos szakember és önkritikus, nyilvános bocsánatkérésre is képes vezető. Nem mellesleg felelős, döntéshozó családfő. Milyen családi indíttatás és szakmai út vezette idáig?

A nagy felismerés

„Igen, a lélekre oda kell figyelni, erre rájöttem. Méghozzá tanulási folyamat eredményeként, ugyanis nem vagyok lelkizős típus. A felismerés akkor jött, amikor már szakmai sikereim kezdtek lenni. Ekkor egy esti rendezvény után egy nagyon őszinte munkatársam kirángatott az épület elé, ahol voltunk, és az arcomba üvöltötte: mit képzelsz te magadról?? Ez sokkolt, és rákényszerített, hogy átgondoljam, hogyan viselkedem az emberekkel, mit is gondolnak rólam” – vall élete e fordulópontjáról Krasznay Csaba. Azt mondja, pályáján később számos vezetői tréning is segítette abban, hogy empatikusabb legyen.  „Be kellett látnom, hogy az emberek többsége más, mint én és a különbözőségeket tolerálni kell. Én olyan vagyok, mint a mélységi felderítő: bárhol ki lehet dobni egy ellenséges területre, túl fogok élni. Közben persze feltételezem, hogy majd jön utánam a csapat, de el kell, hogy higgyék: érdemes is. Ehhez sokat kellett tanulnom”.

Betévedni a konyhába

Egy többéves, multinacionális környezetben töltött időszak során nemcsak az emberekkel való bánásmódról, vezetésről, de a hatékony időbeosztásról is sokat tanult. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ismerősei „szabadidőt kérnek tőle ajándékba”, mert úgy érzik, neki mindig, mindenre jut ideje. Percre pontosan tervez, szervez, priorizál és rangsorol a fontos-sürgős tengely mentén.

Otthon, kétgyermekes családfői szerepét is e szellemben éli meg. „Nálunk demokrácia van, ez azt jelenti, hogy mindenki elmondhatja, mit szeretne csinálni, de a döntés felelőssége a családfőé, azaz az enyém. Ezt a felelősséget tudni kell viselni. Ebben benne van, hogy az ember rosszul dönt, és az is, hogy ilyenkor az ember felesége azt mondja, hogy „megmondtam” – avat be a konzervatív családmodell működésébe, amely nem zárja ki, hogy adott esetben (ilyen például a karantén időszaka), azért a családfő is „betévedjen” a konyhába egy kis főzés erejéig.

Hazaszeretet és versenyszellem

Krasznay Csaba ötödíziglen budai reálértelmiségi családban nőtt fel, egyik ágon mérnök, másik ágon közgazdász felmenőkkel, közös pontként a haza szolgálatával. A dédapa hivatalnok volt, még Ferenc Józsefnél kezdte, és csak kétszer mondott nemet a hatalomnak: először a nyilasoknak, később a kommunistáknak. Egyébként a közigazgatásban dolgozott, és „sugárzott belőle a nyugodt magabiztosság”. A zalai nagyapa pedig bulldogszorgalommal küzdötte fel magát ahhoz, hogy a fővárosban doktorátust szerezzen. Másik nagyapja, a legendás Ungvár nevű hajó kevés túlélőjének egyikeként, tengerészkapitányként ment nyugdíjba.

„Édesapám nagybátyja Ludovikát végzett repülőtiszt volt. ’56-os tevékenysége miatt lecsukták, később mérnök lett. Utolsó nagy projektje a Nagykörút felújítása volt a 90-es évek közepén. A történelem sok mindent elvett tőlünk, de aztán talpra álltunk. Egy ilyen közeg inspiráló, megérti az ember, hogy csak az a miénk igazán, amit megtanultunk. A családi elvárásokat mutatja, hogy édesapám először akkor veregette meg a vállamat, amikor a műegyetemi diplomámat megszereztem. De ennek valahogy előre vivő ereje volt””.

Hit, vallás

Saját, most alsó tagozatos gyerekeivel azért nem ennyire szigorú. Arra tanítja őket, hogy mérettessék meg magukat. „Azt szoktam mondani: nem baj, ha nem te vagy az első, de nézd meg, mit tudnak a többiek. És ha zavar, hogy nem vagy első, tegyél érte. De akár a hatodik hely is szép, sokkal szebb, mintha be sem szálltál volna a versenybe.”

Hiszi: Magyarországon, ha valaki sikereket szeretne elérni, ahhoz tíz év megfeszített munka kell. Ennyi munkabefektetéssel azonban bárki az elsők között lehet, hiszen kis ország vagyunk. S ha már hit: templomba járó katolikus, a vallási kötődést azonban kevésbé otthonról, mintsem inkább felesége révén kezdte megélni. „Amikor összeismerkedtem egy falusi, hívő családból érkező, templomba járó lánnyal, akkor ismertem meg igazán azt a katolikus hitet, amellyel azonosulni tudtam és közösségbe kapcsolódtam. Az a lány lett a feleségem. Noha „kocakatolikus” vagyok – hiszen nincs meg az a teológiai múltam, ami most a gyerekeimnek a hittannal már adott lesz –, fontos nekem, hogy ide tartozom és ezt a vallást magaménak vallom.

Rablóból pandúr

A számítógépek iránti szerelem az akkori Volán-Tefunál dolgozó édesapja révén kezdődött, aki hétvégente hazahozta a fura szerkezeteket, s azokkal az egész család játszott. A középiskolában aztán Krasznay Csaba már hálózatokat épített, kereskedett.  A ’93-as internetről szóló kiállítás aztán mérföldkő volt.  „Megfogott ez az egész közeg. Egy évre rá szereztem egy modemet, és megbeszéltem az egyik szomszédunkkal, akinek volt hozzáférése az egyik kutatói hálózathoz, hogy éjszakánként, amikor ő alszik, használhatom az internetet. Később az egyik barátom kint töltött egy évet az USA-ban, és neten keresztül írásban elmesélte, hogyan zajlik ott egy tanóra. Ez inspirálóan hatott rám. Programozást, hálózatépítést tanultam, számítógépeket javítottam, időseket tanítottam a használatukra, weboldalakat fejlesztgettem. Az informatika már középiskolás koromra pénzkereső szakmámmá vált, így érkeztem az egyetemre”.

Az információbiztonság iránti érdeklődés pedig tipikus „rablóból pandúr”-sztorival indult. Egyik osztálytársával – „ő jól programozott, én jó voltam hálózatokból” – megszerezték az infótanár, majd az összes diák jelszavát, adathalászattal. Innen jött a kérdés: hogyan lehet e támadások ellen védekezni?

A Műegyetemen sokat lehetett tanulni a tanórák után is, főképp a kis laborban, ahol a hasonló érdeklődésű hallgatók egymást inspirálták – közülük sokan ma a hazai szakmai élvonalban vannak. Akkoriban indult egy informatikai innovációs központ, oda hívták később dolgozni, mellette pedig tanítani is elkezdett. Három év után azonban vágyott az üzleti világba, így örömmel mondott igent a Kancellár.hu biztonságtechnikai cég megkeresésére. Innen egy nagy multihoz, a HP-hez vezetett az út, majd egy nemzetköziesedő hazai vállalat, a Balabit csúcstermékének fejlesztésével foglalkozhatott. „A cég ügyfelei a világ legnagyobb vállalatai voltak, velük kellett tárgyalnom. Láthattam, mit jelent egy globális nagyvállalatnál az információbiztonság, aztán azt is, milyen, amikor jön egy nagybefektető és felvásárolja a céget”.

Hack the system!

Az említett tréningek és tanfolyamok itt formálták igazi vezetővé. E szemléletmódból pedig máig profitál. Rájött például, hogy a földi javak számára a „nem fontos és nem sürgős” kategóriába tartoznak. Elengedte tehát például azt, hogy csak azért, mert a pozíciójához az dukálna, autóval járjon. Tömegközlekedik, közben dolgozik.

Vagy egy másik példa: „Tudom azt, hogy egy-egy informatikai problémát hogyan lehet a leghatékonyabban megoldani, s ezzel sok időt megtakarítok. Lektoráláskor például tételesen fel kell sorolni, hol milyen változtatásokat javaslok. Ez egy százoldalas anyagban 2-300 javaslat, óriási munka. A Wordhöz azonban létezik olyan makró, amit a netről letöltve és a dokumentumba másolva, meglesz a lista. Azt aztán be tudom tenni a sablonba, ami ugyan nem pont úgy fog kinézni ahogyan elvárják, na de miért lenne ez gond? Kicsit megváltoztatom a sablont – ennyi önállóságom már legyen! Ez a „hack the system”– mentalitás jellemző rám: ami nem tilos, azt szabad”.

Egyébként is megfontolja, mire mennyit áldoz az idejéből. „Ha egy feladatnak nincs határideje, vagy nem nekem fontos, akkor megvárom, amíg rám szólnak még egyszer, csak akkor csinálom meg. Ha nem szólnak, akkor nem is volt fontos vagy sürgős. Ha persze valami pontos határidős vagy nekem fontos, akkor hetekre előre betervezem és kész is lesz időre”.

Két projektre büszke leginkább. Az egyik a Hacktivity konferencia, amelynek 2003-as indulásától részese, a kapcsolódó közeg oszlopos tagja. A másik pedig a 2013-as információbiztonsági törvény. „Muha Lajos tanár úrral fektettük le az alapokat, „íródeákként” vettem részt benne és a mai napig meghatározó a szakmában”. 

Kemény kérdések

Rengeteget szerepel a sajtóban, s természetesen ezt is tudatosan, tervezetten teszi. A multinacionális környezetben erről sokat tanult, médiatréningekre küldték. A Balabitnál pedig egy idő után ő lett a sajtószóvivő: orosz, amerikai média megkeresésre kellett reagálni, így kénytelen volt megtanulni, miképpen működik a külföldi média. „Amerikai újságírónak – ők nagyon keményen kérdeznek! – angolul válaszolni, ráadásul az időeltolódás miatt éjszaka, na ez mélyvíz, jó iskola volt”.

Az évek során a tanítással soha nem hagyott fel. Kezdetben a Műegyetemen, aztán az ELTE Informatikai Karán oktatott. „2008-ban pedig Kovács László dandártábornok hívott, hogy legyek doktorandusza és jöjjek az akkor még Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem nevet viselő Nemzeti Közszolgálati Egyetemre (NKE). Muha Lajos szintén javasolta a katonai vonalat. Hallgattam rájuk, így 2012-ben, az NKE első doktori avatásán avattak doktorrá. 2018-ben főállásban kezdtem oktatni.”

Közben más, ahogy ő mondja, „hobbiprojekt” is belefért az idejébe: egy régi ismerős kereste meg azzal az ötlettel, hogy vegyen részt egy, a gyerekek digitális biztonságával kapcsolatos applikáció fejlesztésében. Elvállalta, annál is inkább, mert 2011 óta a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Safer Internet Programjának önkénteseként segíti az ügyet.  

„Hiszem, hogy menni fog!”

„Imádok tanítani, inspiráló, hogy kutatóintézetet vezethetek, kiváló kollégákkal dolgozhatok együtt. Célom, hogy feltegyük az intézményt és a hallgatókat a nemzetközi szakmai térképre. Szeptemberben indítjuk el a kiberbiztonsági mesterképzésünket – azt szeretném, hogy intézetünk legyen a hazai kiberbiztonsági iparág legfőbb utánpótlás ellátója. Hiszem, hogy ez menni fog. Már most is sok kérést kapok: ajánljak tehetséges frissdiplomásokat.”

Krasznay Csaba szerint egyetemi oktatóként sosem szabad szem elől téveszteni, hogy az adófizetők pénzéből dolgoznak, azért az a feladatuk, hogy szolgáltassanak: olyan minőségű tudást adjanak át a hallgatóknak, aminek a segítségével a szakmában a legjobban fognak boldogulni. S hogy milyen karriertanácsot adna a pályakezdőknek? „Ne féljenek a kudarctól, ha versenybe se állunk, nem nyerhetünk! Nem irigyelni kell a másikat, hanem megnézni, miben jobb, és fejleszteni magunkat. Tíz év kőkemény munka, tanulás, pofonok, talpra állások – és a siker nem marad el!”