Biztonságérzetünk ritkán tükrözi vissza pontosan a valóságot – hangzott el a Ludovika Szabadegyetem 2025/2026-os tavaszi szemeszterének soron következő előadásán, március 24-én, a Ludovika Főépület Egyed István Termében, ahol Nem attól félünk, ami veszélyes? Félelem a bűnözéstől címmel Barabás Andrea Tünde, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Rendészettudományi Kar (RTK) Kriminológiai Tanszékének egyetemi tanára adott elő.
Barabás Andrea Tünde évtizede az RTK meghatározó oktatója, aki a Kriminológiai Intézet igazgatójaként is kiemelkedő szakmai munkát végez, mellyel hidat épített az elmélet és gyakorlat között – emelte ki köszöntőjében Molnár István Jenő, az RTK Rendészeti Magatartástudományi és Kriminálpszichológia Tanszékének tanársegédje. Hangsúlyozta, hogy napjaink gyors társadalmi változásai különösen indokolttá teszik a biztonságérzet vizsgálatát, hiszen az emberek által valóságnak vélt jelenségek – akár eltérnek az objektív adatoktól, akár nem – közvetlen hatást gyakorolnak a mindennapokra. A tanársegéd a társadalmi konstrukcionizmus elméletére is utalt, amely szerint a világ értelmezéseink és interakcióink révén formálódik.
Amikor az adatok és az érzések elválnak egymástól
Előadásában Barabás Andrea Tünde rámutatott: miközben a bűnügyi statisztikák hosszú ideje alacsony szintű bűnözést jeleznek, a lakossági félelem mégsem csökken. A közérzület szerint egyre nagyobb a súlyos bűncselekményekben való áldozattá válás kockázata, miközben az objektív adatok ezt nem támasztják alá. A jelenség hátterében olyan folyamatok állnak, amelyek meghatározzák, hogyan érzékeljük a környezetünket, mennyire bízunk az intézményekben, és mennyire sikerül kontrollt gyakorolnunk a saját lakóhelyünk felett. Az előadó kitért arra is, hogy a félelemre hatással lehetnek korábbi sértetti tapasztalatok, a lakókörnyezet rendezetlensége, a társadalmi változások időszakai vagy a kiszolgáltatottság megélése. A félelem tehát nem pusztán a bűncselekmények tényleges számától függ, hanem attól is, hogy az emberek mennyire érzik magukat sebezhetőnek. Barabás Andrea Tünde egy korábbi vizsgálatra is utalt, amelyben két budapesti kerület volt érintett, az egyik gazdag, a másikban viszont valóban jellemző volt a bűnözés, ám a jobb kerületben élők jobban féltek attól, hogy áldozattá válnak. A vizsgálat azt mutatta, hogy aki személyes tapasztalat híján csak hírekből értesül az eseményekről, gyakran jobban fél, mint az, aki naponta találkozik ezekkel a helyzetekkel. A kutatás tanulsága szerint tehát sokan nem attól és nem azokban a helyzetekben félnek, ahol a valós kockázat ezt indokolná.
Látencia: a statisztikákon túl
A bűnözési helyzet értékelését alapvetően befolyásolja a látencia, vagyis a be nem jelentett bűncselekmények aránya. Barabás Andrea Tünde hangsúlyozta: számos ok vezethet oda, hogy egy áldozat nem fordul a hatóságokhoz – a félelemtől és bizalmatlanságtól a szégyenen át egészen addig, hogy a sértett nem tartja elég jelentősnek az ügyet. A korábbi nagyobb vizsgálatok szerint a rejtve maradó esetek aránya jelentős, ez pedig tovább nehezíti a valós helyzet pontos felmérését.
Az előadó bemutatta a látencia feltárásának módszereit, köztük a kérdőíves kutatásokat, amelyek képesek rávilágítani arra, milyen tapasztalatok és motivációk húzódnak meg a be nem jelentett esetek mögött. Ezek a vizsgálatok azt is érzékeltetik, hogy az intézményekbe vetett bizalom vagy annak hiánya milyen szerepet játszik a jogérvényesítésben. Barabás Andrea Tünde kiemelte, a regisztrált bűncselekmények száma csökken, a leggyakoribb bűncselekmények között ma a lopás, a csalás, az online átverés, az ittas vezetés vagy a garázdaság szerepel. Szintén csökken a sértettek száma is. Prevenció vagy a látencia áll e mögött? Az előadó hozzátette, ma leginkább a 40–49 év közötti férfiak válnak bűncselekmény áldozatává, voltaképpen azok, akikre a legkevésbé számítanánk. A statisztika szerint egész életükben mindig a férfiak válnak inkább sértetté.
A média hatása a félelem alakulására
A félelmek felerősödésében a média szerepe megkerülhetetlen. Barabás Andrea Tünde szerint a híradásokban az erőszakos cselekmények aránya jóval nagyobb, mint a valóságban, ami torzíthatja a közbiztonságról alkotott képet. A közösségi felületek tovább erősítik ezt a hatást, hiszen a felhasználók gyakran olyan tartalmakkal találkoznak, amelyek visszaigazolják a már meglévő félelmeiket.
Az előadó emlékeztetett azokra az elméletekre, amelyek különbözőképpen magyarázzák az erőszakos tartalmak hatását: lehetnek félelmet keltők, agressziót ösztönzők vagy éppen közömbösítők. Abban azonban egyetértés van a kutatók között, hogy a hatás nem egységes, nagyban függ a befogadó személyes tapasztalataitól. Több rendőr kell az utcára? – kérdezte végül az előadó. Nem feltétlenül, inkább a percepción érdemes dolgozni. A zéró tolerancia és az állandó hatósági jelenlét ugyan hozhat eredményt, de egyesekben éppen ez kelthet komoly félelmet. Főként bizalomépítő kezdeményezések kellenek, a helyi közösségek erősítése. Szintén eredményes lehet a fizikai környezet megerősítése, ahogyan fontos a megfelelő kommunikáció is.
Hallgatói tapasztalatok: mit mutat a 2026-os felmérés?
Az előadás során ismertetett friss egyetemi kutatásban 196 NKE-s hallgató vett részt, akik közül sokan számoltak be korábbi sértetti tapasztalatról, elsősorban lopás, rablás vagy online csalás formájában. A személyes vagy rokoni érintettség egyértelműen növelte a félelem szintjét, különösen a nők körében, akik nagyobb aggodalommal tekintettek a testi vagy verbális támadás lehetőségére. Az általános közbiztonság romlását ugyanakkor nem érzékelték jelentős mértékben. A válaszokból az is kiderült, hogy a hallgatók elsősorban az internetről és a közösségi médiából tájékozódnak a bűnözéssel kapcsolatos hírekről, ami jól összecseng azzal a jelenséggel, hogy minél inkább mediatizált formában találkozik valaki a bűnözéssel, annál nagyobb félelmet élhet meg.
Nyitóképünkön részlet látható az esemény meghívójából.
