A Nemeskürty István Tanárképző Kar (NITK) tudományos konferenciát rendezett Xántus János születésének 200. évfordulója alkalmából. Az 1848–49-es szabadságharc résztvevőjeként induló, majd emigrációba kényszerült világutazó földrajztudós, polihisztor, természettudományi és néprajzi gyűjtő életművének felidézésére október 10-én került sor a Zrínyi Teremben.
A megjelenteket elsőként Kovács Gábor egyetemi docens, a NITK tudományos dékánhelyettese köszöntötte. Albert Bandura pszichológusi munkásságát idézve felelevenítette a modellálás jelenségét, amelynek keretében megfigyeléssel és utánzással tanul nemcsak a gyermek, de a felnőttek is – így sajátítva el a konfliktuskezelés, a szabálykövetés, a segítségnyújtás, de akár a szenvedélybetegség mintáját is. E szempontból nagy jelentősége van annak, amikor egy emberi életút minden vonatkozásában példaértékű lehet számunkra, tette hozzá. „Nekünk, magyaroknak minden területen megvannak a nagyjaink, akikre a világ is példaként tekint. Neumann, Semmelweis, Szentgyörgyi, Munkácsy, Bartók” – emlékeztetett a dékánhelyettes. E sorba illeszkedik Xántus János, aki az etnográfia, a zoológia, és a földrajztudomány területén egyaránt maradandót alkotott. E konferencia felhívja a figyelmet példaértékű alakjára, és arra, hogy nem tudni, kiből lesz a következő hasonló tehetség, melyik tanítványból.
Nemerkényi Zsombor közszolgálati docens, a NITK Földrajz és Természettudomány Tanszék vezetője ugyancsak szólt a megjelentekhez. Könnyű volt megszervezni e konferenciát, mert e tudós szerteágazó területen ért el eredményeket, mondta. Majd utalt arra, hogy az NKE-hez a hazai földrajzképzés sok szállal kötődik, annak sokat köszönhet. Most mindez új lendületet kap a tanárképző földrajztanár szak megalapításával, tette hozzá.
Álmok és valóság
Gyarmati János néprajzkutató, régész, a Néprajzi Múzeum főmuzeológusa Xántus János a Vadnyugaton – Old Shatterhand vagy Háry János? című előadásában összevetette azokat az információkat, amelyeket a tudós szeretteinek Amerikából írt leveleiből ismerünk, azokkal, amelyet ma erről a periódusról tudni lehet. A tudós a szabadságharc után, 1850-ben emigránsként került Londonba, ott azonban nem tudta jövőjét megalapozni, ezért az USA-ba ment, ahol találkozott Kossuth Lajossal, s tőle ajánlólevelet kapott. Nem sokkal később eltűnt a történészek radarjáról, és életéről sokáig csak leveleiből kaphatunk információt. Ezekből jellemzően egy sikerekben gazdag életút bontakozik ki, expedícióvezetéssel, komoly szakmai kihívásokkal, megbecsült fizetéssel. Eközben azonban a kutatásokból az derül ki, hogy mindannak egy része, amelyet magának tulajdonít, valójában nem vele történt meg, igaz, van több olyan, általa leírt életesemény, amelynek volt valóságalapja (expedícióban például részt vett, csak nem ő vezette, éppen ellenkezőleg: kellő felkészültség hiányában elbocsátották). Ami a néprajzi gyűjteményét illeti, megrendelése ezzel kapcsolatban nem volt, ezért kevés tárgy került Magyarországra: összesen 9, általa gyűjtött tárgy származik Észak-Amerikából.
Venkovits Balázs egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetének igazgatója XANTUS and/és BORNEO — Xántus János munkája és emlékezete Malajziában egy új, kétnyelvű kötet tükrében címmel tartott előadást. A mű kapcsán elmondta: az két részből áll, egy bevezető tanulmányokat, valamint egy eredeti beszámolókat tartalmazó, emellett részletes lábjegyzetekkel látták el. A tudós 1870-ben érkezett Borneóba, s négy hónapot töltött ott. Ekkoriban a térségben nem tartózkodott rádzsa, ezért nincs érdemben dokumentálva látogatása, ilyen szempontból is hiánypótló a mű. A könyv nemzetközi együttműködés keretében jelent meg, s olyan betekintést nyújt helyi sajátosságokba, ami kevés más forrásból érhető el – emelte ki az előadó.
Színes életút
Fehérvizi Judit, a budapesti Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója Hagyományőrzés és értékgyarapítás a 35 éves budapesti két tanítási nyelvű Xántus János Gimnáziumban című előadásában az iskola történetét, a névválasztás hátterét, és a névadó életművének ápolását ismertette.
Korsós Zoltán zoológus, kandidátus, a Magyar Természettudományi Múzeum ny. főigazgatója Xántus János állattani gyűjtései és azok jelentősége című előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a tudós észak-amerikai tartózkodása alatt sok esetben nevét némiképp megváltoztatva használta. John Xantus de Vesey vagy Louis Vesey – e neveken is ő szerepel, a szerzői jog azonban az övé. 72 emlős, 1276 madár, számtalan madártojás összegyűjtése kapcsolódik a nevéhez, de olyan nagy állatokat is köszönhet neki a Természettudományi Múzeum, mint a grizzly medve vagy a bölény. Számos olyan faj van, amelynek tudományos leírását ő végezte el, és sok olyan is, amelyet róla neveztek el – ismertette az előadó. 9 orangután példányt küldött haza, a Magyar Földrajzi Múzeumban látható ezek közül néhány.
Állandó kiállítás
Csepregi Klára, az Országos Széchenyi Könyvtár ny. főmunkatársa Az emigráns hazafi — Xántus János osztrák titkosrendőri jelentések tükrében címmel tartott előadást, amelynek keretében a jelentésekből részletek hangzottak el.
Kubassek János geográfus, a Magyar Földrajzi Múzeum címzetes igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára A földrajztudós munkássága, utazásai négy földrészen és teljesítményei a geográfia nézőpontjából címmel tartott előadást. Az életút összefoglalásában az előadó azokról szólt, akik hatottak a polihisztor életére, s akikre ő hatott. Szó volt a szülői házról, indíttatásról, s arról, hogy Széchenyi nagy hatással volt rá. Jogi területen tanult, az emigrációban ezzel nehezen lehetett boldogulni, különösen Amerikában. A győri, pécsi élmények is szóba kerültek, majd a szabadságharc utáni hadifogság időszaka és az utazásai. A Magyar Földrajzi Múzeum kezdetektől állandó kiállításban mutatja be Xántus János életútját.
