Negyedik alkalommal szervezett az internetes platformok társadalomformáló hatásáról, illetve ennek szabályozásáról nemzetközi konferenciát – immár Digitális Platformok a Tudástársadalom Szolgálatában UNESCO Tanszékként – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Információs Társadalom Kutatóintézete (ITKI) június 26-án, az Oktatási Központban. A konferenciát a társszervező képviselőjeként Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács elnöke nyitotta meg.
Adatvédelem kontra adatszuverenitás
A digitális világban megjelenő adatok mai életünk legfontosabb kellékei – kezdte az Európai adatstratégia – az innováció elősegítése vagy túlszabályozás? című előadását Andreas Wiebe, Göttingeni Egyetem versenyjog, szerzőijog és médiajog professzora a konferencia Európára koncentráló első szekciójában. Ezen adatok megfelelő szabályozása terén Európa ma egy hosszú folyamat közepén tart a professzor szerint. A jogalkotó számára kiindulásként az adatok védelme szolgált, most viszont a hatalmas gazdasági potenciált jelentő gépi adatok jogszerű felhasználása felé fordult az érdeklődés, ez ugyanis a mesterséges intelligencia fejlesztésének alapja. Az adatvédelem helyett így az adatszuverenitás került a fókuszba, ennek törvényi alapjait igyekszik is megteremteni az EU. Fontos lenne azonban, hogy az adatokhoz való megfelelő hozzáférést minél egyenlőbbé tegyük a szereplők között, elkerülve ugyanakkor a versenyképességet korlátozó túlszabályozást. A professzor szerint ezt az adathozzáférést akár a szerzői jogokat védő jogszabályok mintájára is meg lehetne alkotni, így Európa harmadik utat kínálhatna a teljes piaci szabadságot hirdető amerikai és az államilag központosított kínai megközelítés közé.
Az Egyesült Királyság esete a dezinformációval
A hamis hírek terjedése nem csupán a gazdaságot, de a demokráciát is egyre jobban befolyásolja. Az Egyesült Királyság mellett egyre több állam próbálja meg szabályozni az online platformok e jelenségét – mondta Peter Coe, a Birminghami Egyetem jogászprofesszora A 2023-as Online Safety Act hatékonyságának elemzése „a hamis információk Petri-csészéje” elleni küzdelemben: az új bűncselekmény című előadásában. Szerinte nagyon fontos megpróbálni definiálni, hogy mi a hamis hír. E tekintetben fontos elsőként azt feltérképezni, mi a mögöttes szándék, ami miatt az adott hírt terjesztik. Eltérően a hibás információtól, ami mögött nincs kitapintható rossz szándék, a valótlan információkat szándékosan állítják össze, s érdekből terjesztik. Az új brit törvény a közösségi médiumokat, a keresőket és a közvetlen üzenetküldő szoftvereket érinti, s gondossági kötelezettségeket ró a szolgáltatókra. A hatóság tevékenysége azonban nem cenzúra, hiszen a hamis, a félrevezető vagy a káros kommunikációt nem a szolgáltató, hanem az egyének szintjén vizsgálja. Lényeges elem még, hogy a tetten ért hazugság akkor elítélhető, ha az fizikai vagy pszichológiai kárt okoz másoknak. Egyelőre azonban még nem áll rendelkezésre elég információ, hogy mennyire hatékony valójában a hamis hírek elleni küzdelemben e törvény.
A technológiai cégek moderátorainak szerepe gyakran könnyebb, mint a jogalkalmazóké – mutatott rá A 2023-as Online Safety Act hatékonyságának elemzése „a hamis információk Petri-csészéje” elleni küzdelemben: az új online szabályozás című előadásában Helen Fenwick, a Durhami Egyetem emberi jogi professzora. Az új törvény ugyanis némi értelmezési bizonytalanságot tartalmaz a tekintetben, hogy hogyan lehet a hamis tartalmakat eltüntetni a platformokról. A kibúvót sokszor azt jelenti, hogy több elemnek kell egyidejűleg érvényesülnie ahhoz, hogy a hír törölhető legyen. A tartalom közlőjének például a törvény szerint tudnia kell, hogy az információ közlése törvénybe ütközik, mert hamis – ez pedig nehezen bizonyítható. Szintén esélyt jelent, ha a közlő nem akart fizikai vagy pszichológiai kárt okozni – például mert olyan körben osztotta meg a hírt, amely egyetért a hamis információval. Ebből az következik, hogy a jogszabály ellenére számos hamis hír maradhat fent a platformokon, azonban az esetjog még javíthat a törvény alkalmazhatóságán.
Mi közös és mi privát?
A törvények világos különbséget tesznek a közösségi és a privát kommunikáció között, azonban az online térben gyakran nagyon nehéz ilyen különbséget tenni – emelte ki Sarah Eskens, a holland Vrije Universiteit Amsterdam egyetemi docense Privát vagy nyilvános kommunikáció? Csoportos csevegések és csatornák az üzenetküldő alkalmazásokon a DSA fényében című előadásában. Különösen igaz ez olyan applikációk esetén, ahol lehet csoportoknak vagy csatornáknak üzenetet küldeni. E felületekhez sok esetben nagyon egyszerű csatlakozni, s egyre gyakoribb itt a bűnözők, az extremisták és a terroristák megjelenése. A DSA jogi kötelezettségei főleg az online platformokat és a tartalmakat kiszolgáló oldalakat érintik, ám az üzenetküldő szoftvereket nehéz lenne ez alapján besorolni, hiszen elvileg csak üzeneteket tárolnak. A tartalmak hozzáférhetősége (van-e bármilyen kontroll a belépés során?) és a felhasználók számossága azonban e csatornákban is lehet sok esetben akkora, mint az egyéb digitális platformokon. Bár a Bizottság még nem, a WhatsApp önmagát is digitális platformnak tartja közel 50 millió európai felhasználójával. A Telegram esetén szintén vannak könnyen hozzáférhető nyitott, ám a hozzáférés szempontjából zárt privát csoportok. Utóbbiak között azonban akadnak komoly, akár kétszázezer főt számlálók is. Az online szürkezónát bár csökkenthetné az esetről esetre történő analízis, ám ennek jogbiztonsági kockázatai is lehetnek – zárta beszédét a docens.
Túl kell lépni a jogi kereteken?
A demokrácia és a digitális platformok érdekei között akadhatnak ellentmondások, ám a legfontosabb azt tisztázni, hogy mit lehet és mit nem lehet elvárni a jogi keretektől a platformokon – kezdte A demokrácia elősegítése a platformokon című előadását Török Bernát, az ITKI intézetvezetője. Ha a megfelelő szabályozás segít ebben, a platformok nemcsak korlátozhatják, hanem elő is segíthetik a demokrácia ügyét (hiszen kapuőrök nélkül lehet ott tömegekhez szólni). Egyelőre azonban az látszik, hogy a jelenlegi szabályozás nem elég, és nem is biztos, hogy a jogi szabályozás önmagában elégséges lehet. Komoly veszélyt jelent a platformokon a dezinformáció, az extrém megosztottság és a választások integritásának megőrzése. E kockázatokat felerősíti a platformok hatalmas elérése, a társadalomban az ismeretelméleti tekintély elvesztése (kik a valóban hiteles beszélők, s tényellenőrök?) és a sokoldalú közgondolkodás helyetti tömeggondolkodás (azonnali és érzelmi reakció) elterjedése. Ezeket a főként társadalmi, s nem jogi természetű problémákat nyilván nehezen tudja kezelni egy digitális szolgáltatásokról szóló törvény.
Előre megfelelni vagy utólag korrigálni?
Erős ellentmondások feszülnek az emberi jogi, illetőleg a platformokra alkalmazott fogyasztóvédelmi gondolkodás között – emelte ki Ződi Zsolt, az ITKI kutatóprofesszora a Fogyasztóvédelem kontra emberi jogok védelme: a platformok ex ante – ex post dilemmája című előadásában. A platformok egyre több funkcióra alkalmasak, így a felhasználók egyre inkább a teljes személyiségükkel jelennek meg ezeken. A hagyományos jog az élet különböző területeit veszi alapul: lehet valaki fogyasztó, férj, választópolgár, eladó vagy vásárló – s ez mind külön szerep. Az EU a digitális terek szabályozására egy vegyes modellt választott, aminek van fogyasztóvédelmi, befektetővédelmi, technológiai és emberi jogi lába is, ám ezeket csupán összeragasztotta, ami miatt nem lett koherens. A határok ugyanis elmosódnak az emberi jogok és a fogyasztó gazdasági védelme között. A ex ante – ex post dilemma lényege, hogy megelőzni kell-e minden jogsértést vagy hagyni a piacot szabadon működni, s csak akkor beavatkozni, ha valami félremegy. A megfelelőségi, előzetes szabályok ma egyre gyakoribbak, a DSA nagy része így szintén előírja, hogy a károkat megelőzni kell – akárcsak a fogyasztóvédelem területén. Az alapjogok azonban ritkán mérhetők így, hiszen inkább kontextustól is függő elvek, mint szabályok. Azaz a platformokon valószínűleg még nehezebb lesz majd érvényt szerezni az alapvető jogoknak, mint másutt, hiszen ezt minden bizonnyal az MI-re fogják bízni a technológiai cégek.
Brüsszel-hatás a tengerentúlon
A konferencia délutáni szekciójában a tudományterület transzatlanti aspektusait vitatták meg a szakértők. Jeremy Kessler, a Columbia Law School jogászprofesszora Tábláktól a fekete dobozokig: a digitális platformok szabályozására vonatkozó első alkotmánymódosítási korlátozások gyökerei címmel, Paul Wragg, a Leedsi Egyetem médiajogi professzora Az autonómia védelmében: az amerikai-európai platformszabályozási elméletek harmonizáló céljainak elemzése címmel, Uta Kohl, a Southamptoni Egyetem jogi és technológiai professzora A Brüsszel-hatás mögött meghúzódó politika címmel, Ron Krotoszynski, az Alabamai Egyetem jogi karának kutatási igazgatója A privát közösségi médiaplatformok szabályozása az első módosítás árnyékában: néhány összehasonlító jogi megfigyelés és tanulság címmel, Emily Laidlaw, a Calgary Egyetem jogi karának docense Kanada kalandja az online ártalmakra vonatkozó szabályozással címmel, végül pedig Domingos Soares Farinho, a Lisszaboni Egyetem jogi karának adjunktusa Algoritmikus tartalommoderáció és ajánlás: jogi szempontok Washingtontól Brüsszelig címmel adott elő a nemzetközi konferencián.
Nyitókép forrása: Jayne K / Flickr
