A fogvatartottak nem csupán rabok, hanem családtagok is, e kapcsolataik lehetnek a reintegráció kulcsai – egyebek mellett erről is szó esett azon a tudományos konferencián, amelyet az NKE Rendészettudományi Kar (RTK) Közbiztonsági, valamint Rendészeti Magatartástudományi és Kriminálpszichológiai Tanszékei szervezett április 14-én, a Ludovika Főépület Zrínyi Miklós Termében.
A visszaesés komplex megközelítést igénylő társadalmi problémája nemzetközi és hazai viszonylatban is a kutatások középpontjában áll – emelte ki a megjelenteket köszöntő beszédében Kiss Tibor r. alezredes, az NKE RTK tudományos és nemzetközi dékánhelyettese. Mint elmondta, a mai Visszaesővé válás Magyarországon című konferencia célja a téma tudományos kutatásából származó eredmények részletes bemutatása, a gyakorlati tapasztalatokkal való ütköztetése – ezzel is elősegítve a visszaesés okainak csökkentését, fejlesztve a tudományos diskurzust és az együttműködést a további kutatásokban. Mint azt Kiss Tibor hangsúlyozta, a témával többféle tudományterület is foglalkozik: ezen interdiszciplináris megközelítés okán ad teret a konferencia a rendészettudomány mellett a szociológia, a szociálpszichológia és a jog szakértőinek is, ami külön értékkel gazdagítja a konferenciát.
A családi élet lehetősége a börtönben
A fogvatartottak nem csupán rabok, hanem családtagok is, e kapcsolataik lehetnek a reintegráció kulcsai. A börtön ugyanakkor a családokat be is zárhatja – emelte ki A családi életre nevelés szerepe a reintegrációban – hazai és nemzetközi jó gyakorlatok című előadásában Hegedűs Judit, az NKE RTK Rendészeti Magatartástudományi és Kriminálpszichológia Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. Mint elmondta, a család szerepe kiemelkedő még a börtönökben is, ennek vizsgálata pedig számos tudományterületet érint: a neveléstudományt, a szociológiát, a szociálpszichológiát vagy épp a rendészettudományt. Éppen ezért a tanszék 2016-ban kezdett egy szisztematikus adatfelvétellel zajló, interjús módszertanú kutatásba. Az elérhető adatok szerint ugyanis a fogvatartottak jelentős részének vannak családi kapcsolatai, s kicsivel kevesebb mint felüknek van gyermeke is, akikkel kapcsolata a fogva tartás ideje alatt megerősödhet. Ugyanakkor jellemző, hogy ezek sokproblémás, diszharmonikus működésű családok. Vannak már rutinos, a börtönt szinte természetesnek tekintő famíliák, vannak, akik elszigetelődnek a fogva tartottól és vannak, akik részben átvállalják a felelősséget. A gyerek számára viszont egyértelműen krízist jelent a szülő börtönbe kerülése. Bár a család támogató közeg is lehet, ám akad, ahol gátló tényezővé válik mint a bűnre csábító közeg vagy egy elveszett érték. A nemzetközi gyakorlatban jellemző a szülők kapcsolatát megerősítő kapcsolatok engedélyezése. Erre van, immár jogszabállyal támogatott hazai példa is, ahol erősítik a fogvatartottak kötődését a gyerekeikhez.
A balesetek emberi tényezői
A közlekedésben mindannyian részt veszünk, s így rendre megszegünk szabályokat. Jómagam nem annyira hiszek a szabadságelvonással járó szankciókban – kezdte Major Róbert r. ezredes, az RTK oktatási dékánhelyettese, a Közbiztonsági Tanszék tanszékvezető egyetemi docense a Visszaesés a közlekedési szabályszegőknél című előadását. Kiemelte, hazánkban nagyjából 15 ezer személyi sérüléses közúti baleset történik évente, ebből 500 körüli azon esetek száma, amikor valaki életét veszti. Utóbbiból persze egy is sok. A balesetek fő okai között találjuk a sebesség helytelen megválasztását, az elsőbbség meg nem adását, illetve az irányváltoztatásra vonatkozó szabályok megsértését. A 15 ezer közlekedési bűncselekményre félmillió egyéb szabálysértés jut, s másfélmillió közigazgatási ügy keletkezik évente. A visszaesés szándékos bűncselekményt feltételez – ez a közlekedésben nagyon ritka, jellemzőbb a gondatlanság. A szabálysértési törvény ismeri, s bonyolultan szabályozza az ismételt elkövetés fogalmát, viszont egy közlekedési bírság akár ismételten is kiszabható. Azonban a közlekedésbiztonság nem statisztika csupán, azt a résztvevők közérzete is befolyásolja. A jó közérzet megteremtése komplex, sokszereplős folyamat, voltaképpen össztársadalmi termék. A felelős intézmények mindig a saját, speciális szemüvegükön keresztül tekintik a rendszert, így az nem áll össze egésszé, s eredményessége is lesújtó. Nagyon fontos elem ebben a mixben az emberi tényező. Ma már tudjuk, hogy a veszélyes sajátosságokkal jellemezhető résztvevők kiszűrhetők lennének a forgalomból – hiszen jellemzően személyiségbeli, képességi vagy magatartásbeli deficittel élnek. A legtöbb kutatás arra jut, hogy a közlekedésben nem a műszaki jártasság vagy az ismerethiány jelent gondot, hanem a szociális felelősségvállaláshoz való pozitív attitűd hiánya. A közlekedésben való viselkedés voltaképpen az egyén általános moráljának lenyomata. Ezért is fontos és eredményes az utánképzés a közlekedésben. Major Róbert arról is szólt, hogy a közúti események 90%-a valamilyen magatartáshibából fakad. A büntetés ennek orvoslására nem elegendő, a problémát érdemesebb ott kezelni, ahol kialakult. A járművezetésben a beválás követelményeit kellene közös pszichológiai és jogi megoldással olyan magasra emelni, hogy az visszatartson akár hosszú távon is a szabályszegéstől.
Egy hazai empirikus kutatás eredményei
A 100 ezer főre vetített fogvatartottak számában Magyarország vezet az EU-ban. Miért lehet ez? – tette fel a kérdést A visszaeső fogvatartottak vagyoni helyzete és szabadulást követő élet körülményei című előadásában Fekete Márta, az RTK Rendészeti Magatartástudományi és Kriminálpszichológia Tanszékének adjunktusa és Tihanyi Miklós r. alezredes, az RTK Közbiztonsági Tanszék egyetemi docense. A szakirodalom szerint közepesen meghatározó faktora a visszaesésnek a diszfunkcionálisan működő családi háttér, ami egyszerre lehet visszatartó erő, de gátló tényező is. Ami ma probléma: a börtönben zajló reintegrációs tevékenység nem érinti a családi hátteret – pedig érdemes lenne őket is bevonni. Tihanyi Miklós ez után egy aktuális kutatást ismertetett, amelynek módszere a kérdőíves felmérés volt. Ebben a demográfiai és büntetett előéletre vonatkozó adatokra, a születési családi háttérre, a saját alapítású családjának hátterére, a családi kapcsolatok fenntartására a börtönben és a szabadulási tervekre voltak kíváncsiak a kutatók. A kérdőívet a hazai fogvatartottak 1%-a töltötte ki. Meghatározó közöttük a nyolc általánost vagy azt sem végzők száma, ami behatárolja anyagi lehetőségeiket is, sőt egészségi állapotukat is. Szubjektív megélésük szerint életszínvonaluk leginkább stagnál, nem éreznek felfelé vezető társadalmi mobilitásra lehetőséget, viszont lecsúszniuk könnyebb. A szabadulás utáni életükre az elítéltek a külföldi szakirodalmak alapján maga szintű optimizmussal tekintenek. Akik családhoz, stabil lakásba térnek vissza, kevésbé gondolják, hogy visszaesnek. A valóságban azonban komoly kihívásokkal szembesülnek a munkavállalásban, ám valóban van esélyük feleleveníteni a családi kapcsolatokat. Ezt igazolta a kérdőíves kutatás is.
A visszaesők életkörülményei jellegzetesek: anyagi helyzetük rendszerint átlag alatti, nincs vagy nem stabil a családi hátterük, alacsony végzettséggel rendelkeznek, jellemző rájuk az akár családi, örökölt szerhasználat – emelte ki Baráth Noémi Emőke, az RTK Rendészeti Magatartástudományi és Kriminálpszichológia Tanszék tudományos segédmunkatársa A bűnözői karriert formáló tényezők: empirikus eredmények a magyar visszaeső bűnelkövetőket vizsgáló kutatásából című előadásában. A reintegrációs programoknak ezeket a tényeket érdemes lenne figyelembe venni – nem csak az oktatás területén. Az NKE RTK által felvett mintában legtöbben vagyon elleni bűncselekményt követtek el. Családi környezetükben jellemző a 3–5 vagy ennél is több testvér. Baráth Noémi Emőke arra is felhívta a figyelmet, hogy egyedi interjúkkal árnyalni lehet, s érdemes is a kérdőívekből kinyerhető információkat.
Új, családbarát terek a börtönben
A társas kapcsolat alapvető emberi szükséglet. A nemzetközi szakirodalom alapján a családdal való kapcsolattartás olyan elem lehet, amely segíthet megakadályozni a visszaesést – hangsúlyozta A családi kapcsolatok és a látogatás szerepe a fogvatartottak életében – különös tekintettel a visszaeső bűnelkövetők vizsgálatára című előadásában Miklósi Márta, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Nevelés- és Művelődéstudományi Intézetének adjunktusa. A börtönbeli szeparáció a kapcsolatok megromlásához vezet, megingatja az érzelmi biztonságot. A család nemcsak erkölcsi támogatást nyújthat, hanem lakhatást és akár munkát is – tette hozzá az adjunktus. A kutatások szerint akiket látogat a család, azok kevésbé válnak a börtönbeli szubkultúra részévé, kevesebb szabálysértést követnek el, elköteleződnek a családi értékek iránt, ami hatással van lelki és testi egészségükre. Bár a látogatás maga nem garantálja a sikeres visszailleszkedést, de a hiánya egyértelműen kudarcot jelent. Itthon a kapcsolattartást ez év március 1-jével megkönnyítette a 2024. évi LXIV. törvény. Az empirikus adatok szerint a legtöbb fogvatartottat az anyja vagy az apja látogatja, ugyanakkor az alacsonyabb végzettség egyre ritkább látogatást jelent. Emellett megjelenik a szülők és testvérek kombinációja is látogatóként, illetve az is igaz, hogy a nők valamivel gyakrabban kapnak látogatást, míg a sokgyerekeseket, valószínűleg anyagi okból, kevesebbszer látogatják meg. A családi légkör önmagában domináns tényező, ha az elítélt stabil családból érkezett, akkor nagyobb esélye van a támogatásra a szabadulás után még akkor is, ha a börtönbeli látogatások a családtagok számára is stresszt okoznak. Utóbbi miatt a kutató szerint érdemes lenne családbarát látogatási tereket kialakítani az intézményekben.
Ártalmas gyerekkori élmények
Kiemelten fontos kutatási terület, hogy a meglévő családi diszfunkciók mennyire vetik vissza az egyént abban, hogy életét a megfelelő mederben folytassa – hangsúlyozta Molnár István Jenő, az RTK Rendészeti Magatartástudományi és Kriminálpszichológia Tanszékének tanársegédje Az ártalmas gyermekkori élmények (ACE) és a rizikómagatartások kapcsolata című előadásában. Az ártalmas gyerekkori élmények a tudományos megközelítésben olyan korai traumatikus tapasztalatok, melyek hosszan tartó negatív hatást gyakorolnak az egészségre és a viselkedése. Ezek köre: elhanyagolás, szóbeli, érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás vagy egyéb családi diszfunkció a szülők részéről. A téma első tudományos vizsgálata egy 17 ezres amerikai mintán történt. Az ACE-kérdőív jellemzője, hogy minél magasabb pontszámot ér el a kitöltő a tízkérdéses teszten (egy igen egyenlő egy pont), annál nagyobb az esély rizikómagatartásokra vagy akár későbbi egészségi problémákra. Ennek oka a trauma miatti megzavart idegfejlődés, egy szociális, kognitív vagy érzelmi sérülés, az ebből következő egészségkárosító magatartások, betegségek és a korai halál. Tavaly Újpesten 1000 helyi diákot vizsgáltak e kérdőívvel: egynegyedük négy vagy több igennel válaszolt. A kutatás pontos módszertanát és hátterét érdemes még tudományosan tisztázni, de ez az adat önmagában is riasztó. Az NKE RTK tanársegédjének előadása egy lehetséges kiutat is vázolt: az ártalmas mellett ugyanis léteznek pozitív gyerekkori élmények is, amik esélyt adnak az előbbi által okozott károk csökkentésére, ezek kialakításáért pedig még sokat tehet a társadalom.
Talpon maradni
A konferencia folytatásában A bűnmegelőzés új perspektívája: a visszaesés kockázati modellje a vallási értékek tükrében címmel Hezam Leila, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar egyetemi tanársegéde, Visszaesés? Talpon maradás? Visszaeső bűnelkövetők sajátosságai egy empirikus kutatás alapján címmel Sárik Eszter, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa, illetőleg Visszaesővé válás lehetséges okai a roma családokban címmel Kovács Richárd r. őrnagy, az NKE RTK mesteroktatója ismertette kutatásainak eredményeit.
Nyitókép forrása: pickpik.com
