Az aszimmetrikus hadviselés afganisztáni tapasztalatairól tartott előadást a Ludovika Szabadegyetem idei utolsó előadásán Lippai Péter dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) dékánja november 26-án.
A Ludovika Szabadegyetem több mint 10 évvel ezelőtt jött létre azzal a céllal, hogy az egyetemi hallgatóknak és a civil érdeklődőknek érdekes ismereteket nyújtson egyebek mellett olyan közéleti témákban, mint az amerikai elnökválasztás, a világrend átalakulása, a klímaváltozás, az űr vagy az űrhadviselés – fejtette ki bevezetőjében Kovács László dandártábornok, az NKE tudományos rektorhelyettese. Lippai Péterrel közös pályafutásának néhány jelentős eseményéről Jobbágy Zoltán ezredes, a HHK Hadászati Tanszékének vezetője beszélt.
Az előadó – akinek hobbija a fotózás és csak a misszió ideje alatt 15 ezer fényképet készített – bevezetőjében elmondta, hogy 1966-ban született, 1988-ban végzett képesített lövészként a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, majd több vezető beosztásban is szolgált, 2010-ben doktorált és 2023-ban lett a HHK dékánja. Felidézte, hogy háromszor volt misszióban: 2005-ben Koszovóban a magyar kontingens parancsnokaként, majd a magyar tartományi újjáépítési csoport törzsfőnökeként 2007-ben Afganisztánban, ahova három évvel később visszatért parancsnokként.
Aszimmetrikus hadviselés
A HHK dékánja szerint az afganisztáni egy olyan aszimmetrikus hadviselés, amely a katonák számára a legrosszabb, mivel nem tudják egyértelműen azonosítani az ellenséget. Az előadó az aszimmetrikus háborúról kifejtette: a történelemben mindig voltak olyan szereplők, akik az államhatalommal szembeszálltak, de ők sem fegyverzetben, sem technológiában, sem szervezettségben nincsenek egy szinten az állammal. Ezek a felkelők ideológiai, vallási, politikai vagy hatalmi alapú motivációval rendelkeznek – tette hozzá.
Az alárendelt fél igyekszik kerülni a nyílt összecsapást, ezért inkább váratlanul, gyors rajtaütéseket hajt végre – emelte ki Lippai Péter a gerilla- vagy partizánharcosokról, akiket 2010 óta a nemzetközi megbékélési folyamat jegyében ellenállóknak neveznek. A dandártábornok felhívta a figyelmet az információs hadviselés jelentőségére is, amit mindkét fél alkalmaz annak érdekében, hogy a saját híveit ösztönözze és az ellenfelet eltántorítsa, sokszor akár az információk szándékos torzításával. Mindez azért fontos, mert a lakosság információforrás, és logisztikailag is támaszkodni lehet rá, ugyanakkor sokszor a személyi utánpótlást is jelenti – mutatott rá.
„Ez egy sajátos hibrid háború, de nem feltétlenül azért, mert kiterjed a korszerű új hadszínterekre, hanem azért, mert nem csak katonai erőket alkalmaznak” – jelentette ki Lippai Péter, aki úgy fogalmazott: ezeket a háborúkat nem mindig lehet megnyerni katonai eszközökkel.
Kulturális és területi adottságok
Az előadó beszélt Afganisztán Európától eltérő kulturális viszonyairól. Példaként említette, hogy az országban nem illik bal kézzel megérinteni valakit, mert az sértést jelent. Kiemelte: az iszlám vallás az államigazgatás működését és a hétköznapokat is befolyásolja, amelyhez még a helyi szokásjog is hozzájárul. A területi viszonyokról elmondta, hogy a több ezer méter magas hegycsúcsok mellett szinte egyáltalán nincsenek kiépített aszfaltutak, ezért a távolságokat nehéz áthidalni, a sziklás utak miatt pedig gyakran cserélni kell az autók kerekét és a katonák bakancsát is. Úgy fogalmazott: az itt található hatalmas földgázlelőhelyek és az egyéb ásványkincsek, így a lítium- és lazuritkészletek miatt fontos a nagyhatalmak számára ez a terület. Hangsúlyozta: a Hindukus hegység nagyban akadályozza a mozgást, ezért nagyon nehéz Afganisztánban katonai hadműveletet végrehajtani, és ennek köszönhető, hogy a történelemben hosszú ideig senki nem tudta meghódítani az országot.
A dandártábornok kitért a klímaviszonyokra is, amelyekről elmondta, hogy az éghajlat ugyan kontinentális, de nagyon alacsony a páratartalom és kevés az erdős rész, viszont gyakoriak a földrengések és a földcsuszamlások. Hozzátette azt is, hogy tavasszal sok eső esik, a folyók vízállása olyankor szélsőségessé válik, ami a sárlavinákkal együtt szintén befolyásolja a közlekedést. Kitért még a fejletlen infrastruktúrára, amellyel kapcsolatban kiemelte a vályogból való építkezést, ami olyan kemény, hogy szinte át sem lehet lőni. Lippai Péter a higiéniás viszonyokat a középkori Európáéhoz hasonlította: mivel nincsenek csatornák, sok a fertőzés és főként a TBC-s, illetve a leprás beteg. Példaként említette, hogy a katonák csak félliteres palackokból isszák a vizet: ha esetleg nem tudják egyszerre elfogyasztani, eldobják, mivel az érintkezett a fertőzött levegővel.
„Amikor odamentek a nyugatiak, megpróbálták rávenni a helyieket, hogy egy kicsit nagyobb figyelmet fordítsanak a tisztálkodásra és a kézmosásra” – emlékeztetett a dandártábornok, felidézve, hogy míg 2001-ben 21 millió volt Afganisztán népessége, 2021-re a lakosság létszáma 37,5 millióra nőtt. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az „afgán nemzet” fogalma nem létezik, mert a népet erős megosztottság jellemzi, és ha nincs külső ellenség, egymás ellen harcolnak. A társadalmi berendezkedésről elmondta, hogy egy férfinek – akinek 18 éves korától van fegyvere – négy felesége lehet, egy családban többnyire tíz gyermek van, de nagy a gyermekhalandóság, illetve többeket eladnak azért, hogy a családnak több bevétele legyen.
„A dzsihádot Európában nem harccal kell megnyerni” – utalt Lippai Péter az iszlám főimám kijelentésére, ami azt jelenti, hogy a 2021 után Nyugat-Európába emigrált afgánoknak népességszámban az európaiak fölé kell kerülni.
Az előadó beszélt még egyebek mellett arról is, hogy az afgánok a földművelésben is középkori módszereket (faekét és ökröt) használnak, juhot és szarvasmarhát tenyésztenek – amelynek húsa gyakran TBC-vel fertőzött –, valamint mákot termesztenek, ami a heroin alapanyaga.
Jó kapcsolat a helyiekkel
Lippai Péter hangsúlyozta: a magyar tartományi újjáépítési csoport nem vehetett részt katonai műveletekben vagy tömegoszlatásban – ahogy az amerikai és német csapatok –, mert a civilek és a katonák kapcsolatának javításán kellett dolgozniuk. Ennek ellenére az indulás előtti kiképzésen egyebek mellet még az éjszakai harcokra, a spártai körülményekre és a sebesültek ellátására is felkészítették őket – tette hozzá. Hangsúlyozta emellett a humanitárius segítségnyújtás fontosságát, melynek részeként utakat, gátakat, csatornákat, zsilipeket építtettek afgán vállalkozókkal, de részt vettek a közoktatási intézmények fejlesztésében is.
Összegzésként az előadó megerősítette: az erő nem a fegyverekben, hanem a helyiekkel kialakított jó kapcsolatban és a velük való folyamatos kommunikációban van, elfogadva az értékrendjüket és a szokásaikat. Fontosnak nevezte a stratégiailag megalapozott és gyors döntéseket, mert azok életeket menthetnek. Lippai Péter kiemelte, hogy az ő parancsnoksága alatt Afganisztánban egy katona sem vesztette életét, végül megemlékezett azokról a bajtársakról, akik a további missziók idején haltak hősi halált.
Az előadásról készült felvétel az alábbiakban érhető el (készítette: Pálfalvi Zoltán):
