Az éjszakai égbolt és a távoli csillagok számos hajdanvolt és kortárs európai figyelmét és képzeletét ragadták meg, azonban mára az öreg kontinens lemaradt a világűr meghódításában az Amerikai Egyesült Államok, Kína és Oroszország mögött – hangzott el a Ludovika Fesztivál panelbeszélgetésén. Bár Európa hatalmas előnye a közös piac, a jelenlegi szabályozások és politikák egyelőre nem inspirálják eléggé a gazdasági szereplőket, hogy érdemben beszálljanak a kibontakozó űrversenybe.
Felzárkózik vajon Európa az Amerikai Egyesült Államokhoz és Kínához a következő húsz évben az űripar területén? – kérdezte Bartóki-Gönczy Balázs, az NKE Világűrjog és Politika Kutatóintézetének intézetvezetője, az NKE ÁNTK tudományos dékánhelyettese a Tud-e Európa versenyképes maradni az új űrversenyben? című panelbeszélgetésen. Costanza Crivelli Visconti, a European Space Policy Institute (ESPI) tudományos munkatársa szerint minden bizonnyal igen, hiszen ez közös piacot, gazdasági erőt és autonómiát igényel, ami Európában mind megvan. Aradi Norbert, az Európai Unió Magyarországi Állandó Képviseletének űrpolitikai szakdiplomatája, űr-, biztonság- és védelempolitikai szakember azzal árnyalta szintén igenlő válaszát, hogy ez csak akkor történik meg, ha mihamarabb létrejön egy e célnak megfelelő szabályozási környezet Európában.
Costanza Crivelli Visconti a panelbeszélgetésen elmondta, Európa jövője nagyrészt a kontinens gazdaságának versenyképességtől függ. Ennek elérését természetesen nem tekinthetjük egyszeri célnak, amit majd idővel kipipálhatunk, éppen ellenkezőleg: folyamatosan dolgozni kell érte számos különböző területen. Európa versenyképességi előnye most éppen olvadásnak indult, ezért érdemes a figyelmünket már a közeljövőben is az űr szerepére fókuszálnunk, hiszen e terület számos, a földön használt modern technológia kiindulópontja, ráadásul az iparági szereplők ezen a piacon jelentős megtérüléssel számolhatnak. Az űr persze nemcsak gazdasági, s nem csupán geopolitikai szempontból kiemelt aréna, de fontos terület emberi és európai identitásunkat tekintve is.
Az olasz szakértő kiemelte, a mostani európai kereslet-kínálati szabályozás megnyitotta az űrrel kapcsolatos európai piacokat más országok szereplői előtt, noha a világon mindenki más éppen bezárkózik. Az űrtechnológiák piacának ma csak körülbelül 40 százaléka nyitott globálisan, a terület többi részét Kína, USA és Oroszország saját, hazai vállalatai uralják – ugyanakkor e cégek is szeretnek kitekinteni a nyitott piacokra. Az európai szereplőknek ezen kiegyensúlyozatlan feltételekhez kellene alkalmazkodniuk, hogy sikeresek legyenek a versenyben.
Ma az Európai Űrügynökség úgy működik, hogy amennyi pénzeszközt egy adott tagállam befektet egy adott űrprojektbe, pontosan akkora értékű sikeres pályázati forrást szeretne viszontlátni hazai vállalatainál. A rendszer bizonyos tagállamoknak előnyös, másoknak azonban már kevésbé, így egyes országok érdeklődése mára megkopott az űr iránt. Így, bár Európa nagy előnye az egységes piac, a nem megfelelő szabályozás a hátrányává válik. Az USA-ban a szabályozás helyett jóval hagyományosabbnak számít a standardizálás, ez ugyanis sokkal jobban hozzásegíti a terület kisebb szereplőit a sikerhez. A kontinens lappangó versenyképessége egyébként sok helyen tetten érthető: a Galileo például a felmérések szerint pontosabb adatokat ad vissza, mint az ezzel versengő amerikai GPS-rendszer. Ugyanakkor a cégeknek ma még egyszerűbb utóbbi adatait használni. Ezen mindenképpen változtatni lenne érdemes a szabályozás szintjén.
Bartóki-Gönczy Balázs arra is kíváncsi volt, hogy mikor kerülhet európai űrállomás a kontinens fölé, illetve hogy lesz-e a közeljövőben saját rakétatechnológiánk. Costanza Crivelli Visconti szerint az egyes technológiák és űripari vívmányok elérése, mint például az európai rakétatechnika vagy az európai űrállomás, sokkal inkább költségvetési, mint szabályozási kérdés. Az európai űrpolitika célja ezért inkább az, hogy inspirálja e témával a gazdaságot és a közéletet, illetve hogy felkeltse a befektetők, cégek érdeklődését az űripar iránt.
Aradi Norbert a panelbeszélgetésen hozzátette, az űr lehetőségeinek kihasználásában nemcsak az ipari, de a szolgáltatási, a technológiai és a politikai szempontok is lényegesek, ráadásul a versenyképesség mellett a biztonság és a védelem aspektusaira is figyelni érdemes ezen a területen. Éppen ezért sem szabad elfelejteni az ENSZ szerepét sem, amely alapvetően bár szintén biztonsági és védelmi fókuszú, nemzetközi szinten képes az alkalmazott technológiákat és az űr használatát befolyásolni. Emellett pedig mindenképpen szükség lenne egy, az elérni kívánt célnak megfelelő, jól alkalmazható európai rakétakilövési politikára is, amely végül elvezethetne oda, hogy Európa is képes legyen önállóan rakétákat juttatni az űrbe. Az erre irányuló jelenlegi próbálkozások egyelőre sajnos mind kudarcba fulladtak.
Nyitókép forrása: Pexels
