Magyarország a stabil és erős Balkánban érdekelt, kreatív gondolkodással és eszközökkel már akár az elkövetkező uniós elnöksége alatt segítheti a nyugat-balkáni országok integrációját – hangzott el egy nemzetközi eszmecserén az egyetemen.
A 28. EU-tagállam? címmel rendezett Szerbia európai integrációjáról nemzetközi beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi Főigazgatói Irodája május 23-án, a Ludovika Főépületében.
Vonzó még az EU?
Palusek Erik, az NKE Nemzetközi Főigazgatói Irodájának főtanácsadója, az esemény moderátora elsőként az kérdezte a meghívott vendégektől, hogy hogyan látja ma a szerb társadalom az integráció kérdését, illetve milyen képet fest erről a média. Dejan Pralica, az Újvidéki Egyetem egyetemi tanára elmondta, a következő időszakban minden bizonnyal a srebrenicai mészárlás körüli vita uralja majd a közbeszédet, ennek kapcsán pedig bizonyosan felmerül, közeledett-e az elmúlt évtizedben Szerbia bármilyen módon az Unióhoz vagy éppen teljesen egyedül maradt. Tíz éve a szerbek még több mint fele támogatta az uniós csatlakozást, ez a szám a legutóbbi felmérések szerint 46%-ra olvadt. Az emberek korábban azt remélték, hogy közelebb tudnak kerülni az Unió nyújtotta előnyökhöz, ám nem fogták fel, hogy a tagság kötelezettségekkel is jár. A választók elsősorban a médiából tájékozódnak, azonban a közszolgálati adók nem népszerűek, a kereskedelmi adók pedig inkább a showról szólnak. Ha pedig a politikusok kritizálják az EU-t, az visszhangzik a médiában, miközben az embereknek nincs elég energiájuk, hogy kellő mélységben utánanézzenek az uniós kérdéseknek. Marko Todorović, a belgrádi European Policy Centre kutatója szerint ennek ellenére az emberek tisztában vannak azzal, hogy az uniós csatlakozásnak aligha létezik más alternatívája. Szerbia egyre több szállal kötődik az EU tagállamaihoz és intézményeihez, ezért úgy vélte, a kormány csak a megfelelő pillanatra vár, hogy felépítse az EU-pozitív kampányát. Ármás Julianna, a Magyar Külügyi Intézet kutatója mindezt azzal egészítette ki, hogy az EU-nak intenzívebben lenne szükséges jelen lennie a régióban, és a kormányok helyett kellene megszerveznie a tájékoztató kampányokat.
Ki hajlandó nagyobb kompromisszumra?
Palusek Erik következő kérdése Koszovó státuszára vonatkozott. Marko Todorović személyes véleménye szerint a szerb oldal eddig jóval több kompromisszumot hozott, mint a koszovói. Az integráció szempontjából természetesen nagyon fontos lenne a megegyezés. Szerbia megígérte, és vissza is vonta a párhuzamos közszolgáltatásokat a területről. Elfogadja a koszovói rendszámot és a személyit is. Cserébe csak annyit várna el, hogy Koszovó garantálja a szerb önkormányzatiságot, illetve hozza létre a koszovói szerb önkormányzatok közösségét.
Valahol érthető, hogy az EU összeköti a két állam kapcsolatainak normalizálódását a csatlakozással. De ez nem lehet egyoldalú, mindkét félre kellene, hogy vonatkozzon. A nemzetközi közösségnek meg kellene értenie, hogy a koszovói kormányzat jelenleg nem együttműködő. Dejan Pralica hozzátette, az uniós döntéshozók előtt már ott a példa, mégpedig Ciprus csatlakozása. Ármás Julianna hozzátette, Ciprus csatlakozása egy geopolitikai döntés volt, ahogyan Ukrajna uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdése is. A geopolitikai változások pedig még megváltoztatják a párbeszéd menetét Szerbia és Koszovó ügyében is.
Egy népirtás kontextusa
A következő, igen aktuálisnak bizonyuló témaként az ENSZ közgyűlését vetette fel a moderátor, hiszen éppen e beszélgetés idején szavaztak az államok képviselői a boszniai szerbek által a muzulmánok ellen elkövetett 1995-ös srebrenicai népirtás emléknapjának bevezetéséről. Marko Todorović kifejtette, a népirtás jogi terminus, így azt nem a politikusoknak vagy a véleményvezéreknek kellene folyton mondogatniuk. A srebrenicai tragédiáról már az ENSZ két bírósága is megállapította, hogy ott bizony valóban genocídium történt. Nem is az ENSZ mostani határozata, hanem annak kontextusa lényeges: a döntés ugyanis még inkább polarizálni fogja Bosznia-Hercegovina társadalmát. Különösen azon montenegrói kiegészítés, mely szerint az ENSZ-határozat célja az egység előmozdítása a sokszínű Bosznia-Hercegovinában. Ez a kitétel Marko Todorović szerint a daytoni békeszerződés relativizálást jelenti, hiszen az országban jelenleg nem egység, hanem hármas, bosnyák–horvát–szerb elnökség van. A szerződést pedig azért lenne fontos tiszteletben tartani, mert évtizedes békét hozott. Úgy vélte, a nemzetközi közösségnek sokkal érzékenyebbnek lenne érdemes lenni ebben a kérdésben. Dejan Pralica hozzátette, ez is egy jó alkalom arra, hogy a múlt, gyakran szőnyeg alá söpörni vágyott bűneiről beszéljen naphosszat a média, ne pedig az emberek mindennapjait érintő kérdésekről, például a gazdaságról, a megélhetésről.
Ármás Julianna elmondta, Magyarország nem támogatta a ENSZ közgyűlésének döntését, amiért támadások is érték a nemzetközi sajtóban. Magyarország azonban megérti és támogatja a régiót, így azt gondolja, még nem jött el az idő a sebek feltépésére. Magyarország egy stabil és erős Balkánban érdekelt, ugyanakkor ma a térségben kiszámíthatatlan a határozatra adott politikusi válaszok következménye, ami már egyáltalán nem a népirtás emléknapjáról fog szólni.
Miben segíthetnek a magyarok?
A Magyar Külügyi Intézet kutatója azt is kifejtette, az elkövetkező magyar elnökség idejére még Szerbia barátjaként is nehéz bármit megígérni a Nyugat-Balkánnak. Azt lehet célul kitűzni, hogy az agenda tetejére kerüljön az EU bővítésének kérdése, illetve rá lehet világítani a közvélemény figyelmét a csatlakozásra várakozó balkáni államokra, azok geopolitikai szempontból is kitüntetett földrajzi helyzetére. Emellett fontos lenne a nem legvitatottabb csatlakozási fejezetek közül néhányat folytatni, esetleg lezárni. Dejan Pralica hozzátette, Magyarországot Szerbia és a szerb emberek ma a legnagyobb uniós barátjuknak tartják – annak ellenére is, hogy a korábbi szocialista kormánya elismerte Koszovót mint államot. A korábbi felmérésekben első helyen Görögország, majd Románia szerepelt, valószínűleg az ortodox vallás miatt. Érdekességként említette, hogy a szerbek legnagyobb ellenségüknek Nagy-Britanniát tartják a felmérések szerint.
Marko Todorović szerint azt érdemes belátni, hogy Szerbia a Nyugat-Balkán legnagyobb állama, amely így befolyásolni képes a többi országot – akár abban is, hogy az integrációjuk felgyorsuljon. Abban bízik, hogy Magyarország kreatív megoldásokat és eszközöket fog találni arra a kérdésre, hogy hogyan vehetnének részt a nyugat-balkáni államok a bővítésről folyó párbeszédben, vagy épp arra, hogy hogyan férhetnek hozzá több uniós forráshoz – még jobban meggyőzve ez által a térség népeit, hogy az unión kívül nincs más alternatíva. Egyetértett Todorovićcsal abban is, hogy Magyarország Szerbia barátjaként képes lehet javítani az ország megingott nemzetközi imázsát. Például úgy, hogy kiemeli a vajdasági magyarok helyzetét mint a kisebbségpolitika egyik helyes megvalósítását.
Nyitókép: Győzelmi emlékmű, Belgrád (Depositphotos.com)